A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 50. szám - Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete alapján. (3. r.)

A J Előadó a régi római birtoktan és a modern birtoktheoriák kózt levő külömbségeket Igyekszik ismertetni; a német irodalom amelynek e téren főképviselője Becker, szakított az animus és corpus tanával; az animust elejtiks ezáltal megszűnik a possessio és detentio közt a külömbség. Az ezen tanokon felépült német polg. törvénykönyv a római birtoktan teljes bukásátjelenti. A tervezet is ezen elveket tette magáévá, a birtokosi animust elejti, legalább elvben, csakhogy előadó szerint nem eléggé konzequensen. Példákkal igazolja hogy a tervezet tényleg többször megköveteli az animust s hogy a birlalás fogalmát nem tudta egészen kiküszöbölni, azt az 510. §. eléggé, mutatja; az itt fölemiitett személyek nem birtokosok, tehát micsodák? Előadó azon elvet vallja magáénak, hogy mindenki birtokosnak tekintessék, aki a dolog feletti tényleges hatalmat elnyeri. Ezután Almási Antal dr. tszéki jegyző szólalt fel, védelmébe véve a tervezetnek kifogásolt intézkedéseit. Kimutatta, hogy a tervezet mekkora haladást jelent a római birtoktannal szemben, s előadó aggályait nem tartja jogosultaknak. A budapesti ügyvédi kör közgyűlése. A budapesti ügyvédi kör folyó hó 12-dikén tartotta rendes évi közgyűléséi S zohner Lajos dr. elnöklésével. A közgyűlés első tárgya a választmány évi jelentése volt. A jelentést a közgyűlés tudomásul vette. Ezután megállapították a költségvetést s megválasztották a kör tisztikarát és választmányát. Elnöknek megválasztották S z o h ne r Lajost, alelnöknek: Z si graon d y Jenőt és B u r i á n Bélát, gazdának Kelemen Lajost, titkárnak Gyöngyösi Józsefet, másodtitkárnak C s u k á s s y Jenőt, pénztárosnak Nóvák Sándort, ü;yésznek Crausz Gyulát és könyvtárosnak Eulenberg Salamont. Vettük a budapesti ügyvédi kör jelentését 1900/1. évi működéséről. A kör költségelőirányzata 1901/2. évre 18,277 K. 86 f. szükséglet, melynek hasonösszegü fedezet felel meg. A tagok száma 533; a mult évhez képest emelkedést alig mutat. Súlyosabb aggodalmakra ad okot a tagdíjhátralékok folytonos emelkedése, amelyek már 5,000 K. összeget értek el. Kissé komikus benyomást tesz, hogy a jelentés a «vivótanfolyamróU mint <társas életünk élénkítésének hathatós eszközéről tesz említést. Ugy véljük, hogy az erre előirányzott 1,000 Izsókkal helyesebb, jobb és megfelelőbb célra volna fordítható, pl. elszegényedett kartársak segélyezésére. Qkvetlenül szükséges e, hogy az athiétikai klubbnak konkurrenciát csináljunk ? A Gyöngyössy József tollából eredő jelentés sokat foglalkozik a polg. perrendt. tervezetnek az ügyvédek érdekeit sértő szakaszaival és a numerus clausus kérdésével. A nemrég lezajlott ügyvédgyülés után, nincs okunk ezen kérdésekkel itt újból és bővebben foglalkoznunk. Volna még megjegyzésünk az ügyvédi kör tisztviselői és választmányi tagjai tekintetében. Alig hisszük, hogy ezek képviselnék a budapesti ügyvédi kar és a kör tagjainak szinét, virágát. Fájdalom, ugyanazon klikkrendszert, mint az ügyvédi kart képviselő más intézményekben, itt is képviselve látunk. De elég egyelőre ennyi; a kérdéssel egy külön, önálló cikkben bővebben szándékozunk foglalkozni. Nyilt kérdések és feleletek. Néhány kérdés a bűnvádi eljárás köréből. I. Igen gyakori és visszás eset, hogy bűnügyekben a jogerős itélet alapján nyertes fél 2—20 koronára rugó magánjogi igény és költségeit azért nem hajthatja be szegény ellenfelén, mert ennek nincs annyi vagyona, hogy ebből a bírósági végrehajtó dijai is fedezhetők legyenek, holott ezek a körjegyző által könnyen, mindkét szegény félnek fölösleges megterheltetése nélkül, behajthatók lennének, aj Szabad-e a bíróságnak ilyen esetben, a végr. törv. 1. §-a f) pontja ellenére, a végrehajtással a körjegyzőket megbízni ? II. A B. P. 539. §. 2-ik bekezdése szerint megszüntető végzés hozandó az esetben i s, ha ... a kitűzött órára se fő- se pótmagánvádló . . . nem jelenik meg és igy b) kérdés: hogy még mikor hozandó megszüntető végzés ? mert az i s fölteszi ! A B. P. 521. §. elve és a 326. §. 4. pontja szerint felmentő itélet hozandó .... ha a magáninditványra a jogosult . . . indítványát visszavonja. Kérdés: c) ha a jogosult egyszer, kétszer vagy még többször is megjelenik s ezután uj idézésre kimarad a tárgyalásról: nem lehet-e ez elmaradását hallgatag visszavonásnak tekintve, (mert ilyenkor senki se szokott megjelenni) szintén felmentő Ítéletet hozni ? vagy csak megszüntető végzés hozható ? mert ez az évvégi kimutatást tekintve, ez csak biz' boszantó, — "hátrányos — sok itélet kívántatik!? Ezen intentiónál fogva a B. P. 323. §. szabályát: hogy megszüntetendő végzés hozandó, ha (köz) vádló (ü. m.) vádját visszavonja, — kivált, ha ezt nem teheti az első — hanem csak a 2—3-ik vagy még további tárgyalás rendén, d) nem lehet-e ily esetben — ha még kéri is ezt az ügyészi megbízott — szintén felmentő ítéletet hozni ? Aliquis. OG 367 Sérelem. Sérelem a táblabírói kinevezéseknél. A Jo g f. é. 42. számában reá mutattam ama visszaélésre, amit a táblai elnök urak gyakorlatba vettek majdnem kivétel nélkül, — hogy a bizalmi állás jellege alatt 3—4 évre általuk megkedvelt törvényszéki bírákat és járásbirákat vagy ügyészeket titkárokul magukhoz szólítanak s ezzel ezek a Vll-ik fizetési osztályba előlépvén, máris sokkal jobban lesznek díjazva, mint a Vlíl-ik fizetési osztályban visszamaradt époly tehetséges, de talán nem oly kedves, mindazonáltal idősebb biró társaik. Majd 1—2 év múlva a táblai titkárok a tűzhely mellől a táblabírói áliásbn tolatnak be hatalmas protektoraik által s most már másodszor is előlépnek, mig idősebb biró társaik továbbra is a VII-ik fizetési osztályban húzzák az igát. Sajnosán konstatálom azonban, hogy e felszólalásnak, a melynek jogászi körökben általában véve igazat adtak, foganatja nem lett. Mert legutóbb a debreceni ítélőtáblánál egy táblabírói állás hasonló módszer szerint töltetett be. Hát én megbocsájtom a most kinevezett bírónak is azt, hogy az irodalomban neve alig ismert; elismerem, hogy mindazonáltal igen ügyes és szorgalmas kiváló jogász lehet s annak is kell lennie, — de határozottan kétségbe vonom, hogy a Vll-ik és VIII--ik fizetési osztályban levő, régebben kinevezett körülbelül 600, mondd hatszáz biró és ügyész között egy se akadna, aki ne versenyezhetne vele képesség, szorgalom és egyéb jó tulajdonságok dolgában. Kissé nagy ugrás a létrán s szomorú volna, ha ez az ugrás csakugyan indokolt lenne. Ismételve felkérjük az igazságügyi miniszter urat, hogy ne engedje magát a kinevezéseknél férevezettetni a táblai elnök urak által; mert ez sok, igen sok törekvő bírónak elfogja venni a kedvét s nem fogunk nyugodni addig, félretéve az álszégyenkedést, ameddig ez a kérdés az országgyűlés elé nem kerül, — ha tovább folytatódik az eddig divó rendszer. ll.-Censor. Irodalom A szocializmus és a magántulajdon. Irta Flórián Károly, dr. az eperjesi jogakadémiai nyilv. rk. tanára. Különlenyomat aHuszadik Század-ból. Ára 80 fillér. Kapható R é v a i Samu könyvkereskedésében Eperjesen. Szerző, — az egyes szociális irányoknak a magántulajdonhoz való viszonyát fejtegeti. Az általános fejtegetések után az agrár-szocializmusnak a bemutatására tér át, ismerteti Henri George rendszerét és ennek a magántulajdonhoz való viszonyát. Ezután a kollektivizmust teszi — a magántulajdon szempontjából — vizsgálata tárgyává. Majd ugyanebből a szempontbul kiindulva ismerteti a szociális alapjogokat. Külön fejezetben foglalkozik a kereszténységnek a magántulajdonnal szemben elfoglalt állásával is. Magyar biztosítási évkönyv 1902. évre, szerkeszti Török János Endre. Ára 4 K. Az évkönyvben néhány értékesebb tanulmányt is találunk. Ilyenek: «A baleset-biztosítás jogi fogalma, irta Rózsa Ferenc dr. bpesti ügyvéd; <A magyar biztosítási törvénykezés főbb elvei* irta Virág Gyula dr. bpesti ügyvéd; «A kötvény-feltételek* irta Pap Dávid dr. stb. Vegyesek. Percsomók a földön. Felkérettünk a következő sorok közlésére: Múltkor tárgyaltam az V. ker. kir. járásbíróság egyik albirájánál. Nagy meglepetésemre azt láttam, hogy a tárgyaló biró, amint az egyik lajstromos ügyet elintézte, az egész percsomót nyomban a földre dobta, ahol már több ily c-omó, — külön-külön rakva hevert. Figyelmessé lettem és kerestem ennek a feltűnő jelenségnek az okát. Nem volt nehézárra ráakadnom. A tárgyalási szoba egész bútorzata állott: a sorompón inneni, a tárgyaló feleknek rezervált részében 1 asztalból és 4—5 székből, a sorompón tuli részében pedig egy Íróasztalból, amelynél a biró serényen dolgozott,— és egy székből! Az elintézett ügynek az íróasztalon többé nem volt helye, azt a bírónak az elintézés minősége szerint különkülön kellett a földön elhelyeznie. Hát valóban oly szegény volna a magyar kincstár, hogy a király nevében törvényt ülő birájának még egy kis asztalkát vagy legalább állványt sem nyújthat, ahol az íratok elhelyezhetők volnának? Milyen fogalma legyen az egyszerű polgárembernek a magyar államot képviselő bíróság tekintélyéről, mikor ily szegényes koldusvilágot lát maga előtt! — Ajánljuk e sorokat az V. ker. járásbíróság vezetőjének és a tszéki elnök szives figyelmébe. Ha ez nem használna, akkor talán az ügyvédeket fogjuk közadakozásra felhívni, mert a bélyegjövedelem haszna bizonyára oly csekély, hogy abból már egy kis bútordarabra nem telik. Szegény Magyarország! Mi történjék a visszaeső gonosztevőkkel ? Régi tapasztalati tény, hogy a büntetését kiállott rab — eltűnőén csekély kivétellel, — alig hogy a börtönt elhagyja, nyomban régi közveszélyes mesterségéhez visszatér. A börtön vagy fegyház, —nem hogy javító, erkölcsnemesitő hatással lenne reá, — őt csak még megrögzöttebbé, a társadalomra nézve még veszélyesebbé teszi. És mikép védekezünk az ily gonoszokkal szemben? Egyszerűen akkép, hogy minden individualizálás nélkül újból rájuk húzzak a törvény megfelelő szakaszát, és jóllehet biztosan tudjuk, hogy nem csupán a kitudódott és az itélet alapjául szolgált bűn-