A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 23. szám - A polgári perrendtartási szaktanácskozmány (Negyedik ülés)

A JOG 01 szerint a tényleges szolgálatban álló vagy tartalékos katonákra, katonai hivatalnokokra, s népfelkelőkre alkalmazandó az a megjegyzés <háboru esetén biztosítás nélkül* mint alperesre nem vonatkozható s igy ezen biztosítási ügyletre befolyással sem bíró teltétel a C. a. ajánlattól eltérő kikötésnek sem tekinthető, s minthogy végre a D, a. kötvény utolsó lapján előforduló az a kikötmény, hogy ha az alperes az előforduló legközelebbi 12 hó alatt beállando terhesség következtében elhalálozna, a felperes minden kötelezettség alul felszabadul és nem köteles a biztosítási üsszeget kifizetni, az E. a. táblázatok tő. oldalán előforduló ama teltételtől, hogy a társaság nem vállalja el az első szülés veszélyeit a biztosítás kezdetétől a következő 12 hónapon belül, ép oly kevéssé biztosit olyan veszély ellen, mely a biztosítás kezdetén már jelen volt terhesség folytán származott, lényegileg való oly eltérésnek, mely a kötvény el nem fogadására okul szolgálhatna nem tekinthető: ezeknél foga 2-od biróság ítéletét fenti emiitett részében megváltoztatni és megfelelőleg rendelkezni kellett. A többi 100 K. kereseti tőke és kamataiban alperes azért volt marasztalandó, mert: az E. a. táblázat 15. lapján foglalt feltételek szerint nőknél az évenként fizetendő biztosítási dij a biztosított összegnek «/1',/»ráva1 magasabb és pedig a jelen esetben 20,000 K. biztosítási összeghez képest 1L0 K-t tesz ki s igy ezen összeg, a már megítélt 1,033 k. 76 fill. együtt képezi az alperes által fizetendő évi biztosítási dijat. Bűnügyekben. A kir. Curia 8i. számú büntetőügyi döntvénye. A kir. törvényszék előtt csupán ennek hatásköréhez tar tozó bűntett vagy vétség miatt emelt vád, vagy ezzel a vád-' dal kapcsolatban a kir. járásbíróság vagy közigazgatási hatóság hatáskörébe utalt vétség vagy kihágás miatt indított bűnvádi ügyekben hozott fóvényszéki Ítélet ellen, tekintet nélkül arra. váljon a törvényszék a bűntett és a hatáskörébe utalt vétségre nézve a fenntartott váddal egyezöleg vagy attól eltérő leg ítélt: a jgi. §. általános rendelkezése szerint egyedül a kir. Ítélőtábla elintézése alá tartozó felebbezésnek van-e helye ? (9,314/B. 900. és 10,306 B. 900. számokhoz.; Határozat. A törvényszéknek első fokú ítélete ellen, ha csupán egy oly bűncselekmény miatt állapit meg bűnösséget vagy oly bűncselekmény vadja alol ment fel, mely rendszerint járásbíróság vagy közigazgatási hat ság hatáskörébe van utalva, a felebbezés a Bp. 381 § 2-ik bekezdésének 2. pontja értelmében csak az esetben van kizárva, ha a cselekménynek emiitett kisebb minősítése tekintetében a vád és az ítélet megegyeznek. Törvényszék előtt a Bp. 18. és 19. §§. alapján összefüggés vagy egyesítés folytán elbírálandó cselekményeknél a perorvoslatot az összes cselekményekre nézve a törvényszék hatáskörébe utalt cselekmény miatt fentartott vád határozza meg ; tehát felebbezésrek van helye. In d o k ok : A Bp. 381. §-ban foglalt intézkedések összefüggéséből kitűnik, hogy a törvényhozás az ott intézkedés tárgyává tett eseteket, ha egymagukban állanak, a felebbezés tekintetében korlátozásnak kívánta alávetni. E korlátozásnál az a szempont veit irányadó, hogy az oly esetek, melyek csak különös körülményeknél fogva jutottak a törvényszék első fokú elbírálása alá; a melyekben tehát az a biróság döntött, mely különben mint másod fokú biróság végleg határozott volna s a melyek e szerint már az első fokon részesültek a felebbviteli fok szervezeti biztosítékaiban, ne legyenek a kir. ítélőtáblához felebbezhetők. Az ügyek ezen osztályozásának alapteltétele azonban az, hogy a cselekmények hatásköri minősítése tekintetében a vád és az ítélet egyetértsenek ; mert ha a vád a cselekményt bűntettnek vagy törvényszéki vétségnek minősíti, az ügyet nem viheti a járásbíróság vagy közigazgatási halóság elé és viszont, ha a most nevezett hatóságok a cselekményben törvényszéki ügyet látnak - hatáskör hivatalból lévén vizsgálandó — ki van zárva, hogy abban Ítéletet hozzanak. A felmentésre nézve a törvény ki is fejezi ezen összhang szükségét és nincs ok feltenni, hogy az elitélés esetére nézve másként kivánt volna rendelkezni. A tárgyi vagy alanyi összefüggésben törvényszékileg elbírálandó esetekben a Bp. 381. §-ának itt tárgyalt rendelkezései korlátozzák a törvény 18. és 19. §-ainak általános rendelkezéseit, melyek az összefüggő ügyeknek egyesítését és együttes ítélettel való elintézését rendelik. Az egyesítésnek általánosan elismert következménye az, hogy a külömben alsóbb hatáskörbe utalt cselekmény osztozik a magasabb hatáskörbe tartozó cselekményre érvényes eljárási rendben, melyhez a felebbvitel is tartozik. Ennek kell érvényesülnie addig, mignem csupán oly vád marad fenn, mely kizárólag a kisebb hatáskörbe tartozó cselekményre irányul. Kelt Budapesten, a kir. Curia büntető szakosztályainak 1901 évi ápril hó 19-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi május hó 14-én tartott teljes ülésben. A magánjog szabályai szerint az adásvételnél érvényesen ki lehet kötni, hogy az adott dolog csak bizonyos feltételek teljesítése esetén menjen át a vevő tulajdonába és rendelkezése alá. A varrógép csak a vételár teljes lefizetésének feltétele mellett lett volna vádlott tulajdona ; minthogy ezek szerint a gép vádlottra nézve idegen dolog volt, melynek elzálogosítása a btk. 355. §-a alá esik, vádlott bűnösnek volt kimondandó. A székesfehérvári kir. tszék (1900 márc. 12-én 6,474 sz. a.) által W. Mór és W. Mórné vádlottak a btk. 355. i;-ába ü'.közo s a btk. 3511. §. szerint minősülő sikkasztás büntette miatt az ellenük emelt vád és következményeinek terhe alul felmentetnek. Indokok: A The Singer Manufacturing C* Hbg. R. T. magyar és társországi képviselősége W. Mór és neje bicskei lakosok eller. sikkasztás büntette miatt feljelentést tett, mely szerint W. M. és neje a feljelentéshez csatolt adásvevési szerződés szerint 1899. dec. 3-án egy Singer varrógépet vásároltak. A varrógép vételára 145 frt volt, melyet vevők havi részletekben voltak kötelezettek törleszteni s a szerződés 3. pontjában határozottan ki is köttetett, hogy mindaddig mig a teljes vételár kifizetve nincs a varrógép a cég tulajdona marad. Vevők a varrógépre csak 20 frtot fizettek (a feljelentés napjáig azaz 1899. ápril 20-ig) s igy a szerződésben jelzett részletfizetési kötelezettségüknek sem tettek eleget s ennek dacára a varrógépet I'. E. bicskei lakos bőrkereskedőnél elzálogosították Panaszos cég e miatt panaszt emelt s kérte, hogy a vevők a btk. 355., 356. §-a szerint minősülő sikkasztás büntette miatt meg büntettessenek. Ezen feljelentés folytán W M. és neje ellen a btk. 355 §-ba ütköző s a btk. 356. §. szerint minősülő sikkasztás büntette miatt ! a vizsgálat elrendeltetvén, mely vizsgálat során kihallgatott W. M. ! és neje beismerték, hogy a kérdéses varrógépet 144 frtért rész! tétfizetésre Rákospalotán az adásvevési szerződés értelmében, i mely szerződés előttük felolvasva s általuk aláírva lett, megtették, s hogy a részletekre csak 20 frtot fizettek, s hogy ezen gépet P. E. bicskei bőrkereskedőnek, kinél 38 frtnyi tartozásuk volt biztosíték képen zálogba adták s védelmükre felhozták a mindkettőjük betegsége folytán beállott nyomort. Ugyancsak a vizsgálat során kihallgatott D. Lázár ügynök vallotta, hogy vevőket a varrógép átvétele alkalmával az adásvevési szerződés 3-ik pontjára különösen figyelmeztette; P. E. tanú pedig előadta, hogy a varrógépet neki W. M. biztositékképen tényleg oda átadta, mert neki W. M. bőráruk fejében 38 frtal adósa volt, fizetni pedig nem tudott. A cég képviseletében kihallgatott Sz. K. pedig kijelentette, hogy a feljelentést egész terjedelmében fentartja, s kérte a cég 125 frtnyi kárának fenyítő uton leendő megtérítését. Vádlottak beismerésére való tekintetből elrendelt közvetlen végtárgyalás alkalmával a tényállás csak annyiban változott, hogy II. r. vádlott W. Mórné a vizsgálat során tett vallomásától eltérőleg azt adta elő, hogy neki a gép zálogba adásában egyáltalában semmi része nem volt, mert erre vonatkozólag férje előzetesen beleegyezését nem kérte, s hogy az elzálogosításról csak utólagosan értesült, továbbá hogy P. E. vallomása szerint W. M. adóssága a gép elzálogosítása után 43 frtra emelkedett. A kir. tszék ezen tényállás szerint tekintettel arra, hogy minden kétséget kizárólag igazoltatott, miszerint vádlottak a varrógépet 1899. dec. 3-án a cég és közöttük létrejött adásvevési szerződés értelmében 145 frt vételárért részletfizetésre tényleg megvették; igazoltatott továbbá, hogy ezen gépet a most megjelölt időben át is vették, az adásvevési szerződés 3. pontjában foglalt azon föltétel pedig, hogy a vételár teljes lefizetéséig az eladó tulajdona marad (pactum reservati dominii ) figyelembe nem jöhet, mert az adásvevés által, melynek természetével a jelzett kikötés ellenkezik, s ennek fent nem állása folytán vevők a varrógép tulajdonát megszerezvén, az reájuk megszűnt idegen dolog lenni, a btk. 355. §-ában pedig az idegen dolog, mint nélkülözhetetlen ismérv szerepel, minélfogva vádlottak, miután cselekményeikben a most jelzett ismérv hiányzik, az ellenök emelt vád alól felmentendők voltak. A bpesti kir. itélő tábla (1900 jun 13-án 4,691. sz. a.) a kir. tszék fenti Ítéletét helybenhagyja. A m. kir. Curia (1901 ápril 24-én 8,238 sz. a.) által mindkét alsófoku Ítéletnek részben való megváltoztatásával W. M. vádlott bűnösnek mondatik ki a btk. 155. §-ába ütköző, a btk. 356. §. szerint minősülő sikkasztás büntette helyett a btk. 92. és 20. §§. alkalmazása mellett sikkasztás vétségében és ezért 8 napi fogházbüntetésre, 1 évi hivatalvesztésre és politikai jogainak ugyanily időre való felfüggesztésére ítéltetik, stbi. Indokok: Minthogy a magánjog szabályai szerint az adás1 vételnél érvényesen ki lehet kötni, hogy az eladott dolog csak bizonyos feltételek teljesitése esetén menjen át a vevő tulajdonába és rendelkezése alá ; minthogy az alsóbiróságok helyes megállapítása szerint W. M. vádlott olykép szerződött a sértett féllel, hogy a szóban levő varrógép csak a vételár teljes lefizetésének feltétele mellett lesz vádlott tulajdona ; minthogy ezek szerint a gép W. Mórra nézve idegen dolog volt, melynek elzálogosítása a btk. 355. §-a alá esik : vádlott tekintettel az.elsikkasztott dolognak 200 koronán felüli értékére, ily értelemben volt bűnösnek kimondandó. Minthogy azonban figyelemmel vádlott büntetlen | előéletére, beismerésére és nagy nyomorára, a BTK. 358. §-ában ' a sikkasztás bűntettére megállapított büntetés legkisebb mértéke