A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 19. szám - Innen-onnan a magánjogi tervezetből. Harmadik személy javára kötött szerződés

76 A JOG Ha tehát a felebbviteli bíróságok ítéletet hoznak a fogva levő vádlott vizsgálati fogsága miként való betudása felől a kir. it. táblai, illetőleg a curiai Ítélet napjáig az intézkedés mindenkor megteendő és meg is tehető. Ellenben azokban az esetekben, a mikben a felebbviteli bíróságok a jogorvoslatot visszautasítják, vagy elutasítják, tehát ítéletet nem hoznak, a jogorvoslattal megtámadott Ítéletnek hozatala napjatói a visszautasító, esetleg elutasító felsőbirósági végzés kelte napjáig eltöltött vizsgálati fogság beszám itása vagy be nem számítása iránt, illetőleg a kitöltöttnek vett idő tartama iránt birói határozat nincs. Ugyanez az eset beállhat akkor, ha a felsőbíróság ítéletet hoz ugyan, de nem értesült arról, hogy a szabad-labon volt vádlott bármely okból — időközben előzetes letartóztatásba, vagy vizsgálati fogságba vétetett. Ily esetekre vonatkozólag intézkedik a B. P. 5o5. §-ának második bekezdése, elrendelvén, hogy az előzetes letartóztatásnak és a vizsgálati fogságnak a büntetésbe beszámítása vagy be nem számítása s tartamban leendő beszámítása felett az első fokú bíróság utólag, tárgyalás nélkül, végzéssel határozzon. A B. P.-hoz benyújtott ministeri indokolás (726. és 727. oldalon) kifejti, hogy habár az ítéletek végrehajtása a kir. ügyészségnek és nem a törvényszéknek hatáskörébe utaltatott, a fent körülirt eseteket mégis a birói cognitio tárgyává tétetni kellett, mert itt nemcsak az időnek naptárszerü számításáról, hanem a B T. K. 94- §-ának alkalmazásáról van szó, a mi csak a bíróság által gyakoroltathatik. Az 5o5. §. második bekezdése szerint hozandó végzés nem lévén egyéb, mint az ítélet pótlása, ez olyanról, a miről a bíróság ítélethozatal esetében ssm intézkedhetett volna, szintén nem rendelkezhetik. Erre nézve minden kétséget kizár az, hogy azokban az esetekben, mikben a kir. Curia ítéletet hozván egyszersmind a fogva levő elitélt által a curiai ítélet keltéig elszenvedett fogság beszámítása iránt is intézkedett, e végső határozat kelte napjatói az ítéletnek kihirdetéséig, illetőleg foganatosításáig eltöltött idő felöl az 5o5. §. második bekezdésében meghatározott végzés nem hozandó, hanem a curiai ítélet napjától eltöltött fogság ideje teljesen naptárszerüleg betudandó. A m. kir. Curia (1.901. márc 14. 1,474, sz. a.) szándékos emberölés büntette miatt elitélt K. István elleni bünperből kifolyólag a szegedi kir. tszék által 1900. ápril 27-én 5,641. sz. a. hozott s jogerőssé vált végzés ellen a kir. koronaügyész részéről a jogegység ét dekében használt perorvoslat megvizsgálása végett nyilv. tárgyalás alapján a kir. koronaügyész meghallgatása után következő végzést hozott. A kir. koronaügyész által használt perorvoslat részben alaposnak találtatván, a kir. Curia kimondja, hogy a kir. tszék fenti végzésével a törvényt annyiban megsértette, hogy nem csak az itélet kelte és a kir. Curia elutasító végzése napjai között eltelt időt, hanem az utóbbi nap (ápr. 10-ik) óta eltelt időt is határozatának tárgyává tette. E határozat a perbeli felekre nézve hatály lyal nem bir. Indokok: A B. P. 327. §. e) pontja szerint, a mi a 418. §. illetve a 439. §. értelmében a kir. it. táblákra és a kir. Curiára nézve is kötelező, az itélethozásig kiállott előzetes letartóztatásnak vagy vizsgálati fogságnak a büntetésbe való beszámítása vagy be nem számítása, illetőleg a beszámítás folytán a büntetésből kitöltöttnek vett időtartam telő! a vádlott elitéltetése esetében az Ítéletben rendelkezni kell. Ha tehát a felebbviteli bíróságok ítéletet hoznak, a fogva levő vádlott vizsgálati fogsága miként való betudása felől a kir. itélő táblai, illetőleg a curiai itélet kelte napjáig az intézkedés mindenkor megteendő és meg is tehető. Ellenben azokban az esetekben, a mikben a felebbviteli bíróságok a jogorvoslatot visszautasítják, vagy elutasítják, tehát ítéletet nem hoznak, a jogorvoslattal megtámadott Ítéletnek hozatala napjától a visszautasító illetőleg elutasító felsőbirósági végzés kelte napjáig eltöltött vizsgálati fogság beszámítása vagy be nem számítása iránt, illetőleg a kitöltöttnek vett idő tartama iránt birói határozat nincs. Ugyanez az eset beállhat akkor, ha a felsőbíróság Ítéletet hoz ugyan, de nem értesült arról, hogy a szabad lábon volt vádlott, bár mely okból, időközben előzetes letartóztatásba vagy vizsgálati fogságba vettetett. Ily esetekre vonatkozólag intézkedik a B. P. 505. §-ának második bekezdése, elrendelvén, hogy az előzetes letartóztatásnak és a vizsgálati fogságnak a büntetésbe beszámítása vagy be nem számítása s mily tartamban leendő beszámítása felett az első fokú bíróság utólag, tárgyalás nélkül'végzéssel határozzon —AB. P-hoz benyújtott ministeri indokolás (726. és 727. oldalon) kifejti, hogy habár az ítéletek végrehajtása a kir. ügyészségnek és nem a törvényszéknek hatáskörébe utaltatott, a fent körülirt eseteket mégis a birói cognitió tárgyává tétetni kellett, mert itt nemcsak az időnek naptárszerü számításáról, hanem a B. T. K. 94. §-ának alkalmazásáról van szó, ami csak a bíróság által gyakoroltathatik. A törvénynek tehát teljesen megfelel a szegedi kir. törvényszék által követett az az eljárás, mely szerint K. István semmiségi panaszának elutasittatása következtében az itélet kelte (1900. február 17-ike) után eltöltött vizsgálati fogság betudása és annak arányosított mértéke felől az 505. §. második bekezdéséhez képest utólag és tárgyalás nélkül végzéssel határozott. Azonban a törvényszék e határozatával megsértette a törvényt annyiban, a mennyiben végzésének anyagául nem csak azt az időt vette, a mi az itélet keltétől a királyi Curia elutasító végzése kelte napjáig — vagyis február 17-től, április 10-ik napjáig — eltelt, hanem a curiai végzés kihirdetése napjáig, vagyis az ápril 10-től ápril 27-ig eltelt időt is befoglalta határozatába, mert: 1. a B. P. 494. §. szerint az itélet jogerőre emelkedik, ha az itélet ellen használt perorvoslatot a bíróság visszautasította ; tehát K. Istvánra nézve a letartóztatás április 10-én, t. i. a semmiségi panasz elutasításának napjával vizsgálati fogsági jellegét elvesztette ; 2. mert az 505. §. harmadik bekezdésének 1—4 pontjai hasonló esetekre nézve akként intézkednek, hogy az itélet jogerőssé váltának időpontjától a végrehajtásig letelt idő teljesen levonandó; 3. mert az 505. §. második bekezdése szerint hozandó végzés nem levén egyéb, mint az itélet pótlása, ez olyanról, a miről a bíróság itélet hozatal esetében sem intézkedhetett volna, szintén nem rendelkezhetik. Etre nézve minden kétséget kizár az, hogy azokban az esetekben, mikben a kir. Curia Ítéletet hozván, egyszersmind a fogva levő elitélt által curiai itélet keltéig elszenvedett fogság beszámítása iránt is intézkedett, e végső határozat kelte napjától az ítéletnek kihirdetéséig, illetőleg foganatosításáig eltöltött idő felől, az 505. §. második bekezdésében meghatározott végzés nem hozandó, hanem a curiai itélet napjától eltöltött fogság ideje teljesen naptárszerünek betudandó. A jelen végzés a felekre nézve azért nem bir hatálylyal, mert a kir. tszék határozata a fentiek szerinti betudásokhoz hasonlítva, nem tekinthető az elitéltre néíve kedvezőtlennek. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Kürschner Antal e.. Pregrada, vamsdi trvszék, bejápr. 13., félsz ápr. 26-, csb. Tuskáll János, tmgg. dr. Dypolt Oszkár. -Schey Bernát e.. Aloson, győri trvs/ék, bej. máj. 31., félsz jun. 13 , csb. Proszt János, tmgg. dr. HoPher Elek. — Pavelka Julianna e., Brood, u. o. jbiróság, bej. ápr. lö., félsz. máj. 1., csb. Habiianek Róbert, tmgg. Stefánovics Pál. — Máthé János e., Szamos-U|vár, deési trvszék, bej. jun. 20., félsz. jun. 26.. csb. dr Akontz János, tmgg. dr. Gogomán Antal - Goldstein M e., Debrecen, u. o trvszék, bej. jun. 14., félsz. iun. 20., csb. Budaházy Zoltán, tmgg. dr. Weisz József. — Bucriwald Lipótné e., Döbréte. zala-egerszegi trvszék. bej. jun 12., félsz. jul. !)., csb. Szirmay Béla, tmgg. dr. Obersohn Mór. — Bestenreiner Alajos e., Pozsony,' u. o. trvszék, bej. jun. 10., félsz. jun. 17., csb. Würtzler Ödön, tmgg. dr. Weidenhoffer Károly. — Lőbl Ármin e. Keszthely, nagy- kanizsai trvszék, bej. jun. fi., félsz. jun. 19., csb. Csesznák Miklós, tmgg. Hoffmann Soma. — Lengyel Jakab e., Pécs, u o. trvszék, bej. jun. 12., félsz. jun. 17., csb. Jobst Béla, tmgg. dr. Löbl Gyula. — Szigeti Jakab e., Budapest, keresk. és váltótrvszék, bej. jun. 4, félsz jul. 4. csb. Kazacsay Gerő. tmgg. dr. Reinitz Jakab. Pályázatok : Az eperjesi jbiróságnál albirói áll. máj. 17. A kisújszállási jbiróságnál albirói áll. máj 17. — A pancsovai trvszéknél birói áll. máj. 17. — A budapesti keresk. és váltótrvszéknél jegyzői áll. máj. 17. - A fehértemplomi jbiróságnál albirói áll. máj. 17. — A szikszói jbiróságnál birói áll. máj. 18. - A szabadkai trvszéknél jegyzői esetleg aljegyzői áll. máj. 19., — A nagykikindai trvszéknél aljegyzői áll. máj. 21. — A nag -enyedi jbiróságnál albirói áll. máj. 22. — A nagy-szebeni trvszéknél a 1 j e g y z ő i áll. máj. 22. — A szabadkú trvszéknél b i r ó i állj máj. 22. — A nagytapolcsányi jbiróságnál aljegyzői áll. máj 22. Dr. RÉVAI LAJOS lakik V., Kálmán-utca 16. Dr. STILLER MÓR lakik V., Rudolf-rakpart 3. THE MUTUAL new-yorki életbiztosító-társaság. A világ legnagyobb és leggazdagabb biztosító-társasága Vagyon 1900 december 31 én 1,687,840,168-45 ,, Biztosítási állomány 1900 december 31-én 5,914,496,829-12 frank Magyarországi vezérigazgatóság: Budapest, IV., Károly-körut 26.