A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 26. szám - Az örökösödési eljárás reformálása

nagy tehetsége, kitűnő jogászi érzéke és utolérhetetlen szorgalma mellett valóban ritka hivatással is birt. Már mint loatudor ment ki a külföldi főiskolákra; Lipcsében, Berlinben, Göttingában és Párisban tovább folytatta tanulmányait és a modern kereskedelmi és váltójogi tudományos ismeretek valóságos tárházával tért haza. Szakszerű értekezéseivel mindjárt általános figyelmet keltett és t879-ben a Nagyváradi jogakadémiához kinevezték tanárnak a perrendtartás, a váltó- és kereskedelmi jogi tanszékre. Ebből az időből származik dr. Nagy Ferenc nagybecsű kommentárja a magyar kereskedelmi törvényhez. A jogász gyűléseken dr. Nagy Ferenc mint a váltó- és kereskedelmi jogi szaktudományok előadója szerepelt. Ugyanitt mint meggyőző fegyverekkel működő, jeles szónok is kitűnt. 1881-ben kinevezték kolozsvári egyetemi tanárnak. Ezen korszakra esik dr. Nagy Ferenc egyik igen becses munkájának, a polgári perrendtartásról irt kézikönyvének megjelenése. Tudományos és irodalmi érdemeiért az Akadémia dr. Nagy Ferencet tagjává megválasztotta. 1890-ben budapesti egyetemi tanárrá nevezték ki. Két évvel ezelőtt dékán volt a jogi karon. Ezen budapesti tanársága alatt irta a «Magyar Kereskedelmi Jog Kézikönyve* cimü kétkötetes munkáját, mely már a második kiadásban is megjelent. Ugyancsak a néhány évvel ezelőtt irt «M a g y a r V á 1 t ójog* cimü kézikönyve szintén már második kiadást ért. Dr. Nagy Ferenc készítette el a szövetkezetekről szóló, 1898-ban hozott törvény előadói tervezetét. Ugyanő irt ehhez a nagyfontosságú törvényhez kommentárt, mely valóban a legautentikusabb törvénymagyarázatok egyike lett. A kereskedelmi törvény tervbe vett revíziójához munkatársul valóban képzettebb és oly biztos tudású szakembert aligha talált volna Hegedűs Sándor miniszter, mint talált uj államtitkára, dr. Nagy Ferenc személyében. Az eperjesi ügyvédi kamara jelentéséből az igazságügymi niszterhez. Az 1899. év végével összesen 125 ügyvéd volt bejegyezve, tehát 2-vel több, mint 1898. év végén. Az 1899. év végével összesen 46 ügyvédjelölt volt bejegyezve, tehát 9 ügyvédjelölttel több, mint az 1898. év végével. A bejegyzett ügyvédjelöltek közül 42 ügyvédeknél, 2 bíróságnál és 2 kir. közjegyzőnél volt joggyakorlaton. A kamara 1899. évi zárszámadásnak bevételi rovata az előirányzott 1576 frt 14 krnyi összeggel szemben csak 1055 frt ?2 krnyi rendes bevételt tüntet elő. Tagdíjhátralék cimén kamaránknak 1899 december 31-ikén 788 frt 47 krnyi, birság-hátralékok zimén pedig 843 frt 39 krnyi követelése volt. A nyugdij-alap állaga az időközi kamatokkal együtt az 1899. év végével 2822 írt 32 krt tett ki. Tekintve ezen alapnak 1898ban 2686 frt 48 krban kimutatott állagát, az 1899. évi szaporodás 135 frt 84 kr. E helyütt nem hagyhatjuk említés nélkül azt, hogy a büntető-perrendtartás és különösen ennek 56. §. az ügyvédi-karra ujabb terheket hárít. Minthogy az ügyvédi kar — nyomasztó helyzete dacára — soha sem zárkózott el attól, tőle telhetőleg — anyagi előnyök nélkül — készségesen közremunkálni az igazságszolgáltatás emelésének magasztos müvénél, ha szót emelünk ezen ujabbi megterhelés ellen, teszszük ezt ez alkalommal nem egyoldalú ügyvédi, de tisztán igazságszolgáltatási érdekekből. Ugyanis — a budapesti ügyvédi-kamarától eltekintve — az ország egyetlen egy törvényszéki székhelyén sincsen annyi kiválóan bűnügyekkel foglalkozó ügyvéd, hogy ezek köréből — ezek igazságtalan megterhelése'nélkül — a hivatalbóli védők szükséglete fedezhető volna, már pedig nem igényel tüzetesebb indokolást az, miszerint ily védelmekkel a törvényszékek székhelyén kivül lakó ügyvédeket terhelni nem lehet, azért, mert sem jogos, sem méltányos nem volna az, hogy az ingyenes védelemmel állami közérdeket szolgáló ügyvéd még tetemes utazási és készpénzbeli kiadásokkal terheltessék. A 20 frton alóli perek tekintetében fennálló viszás állapotokra már több ízben felhívtuk az igázságügyi kormány figyelmét. Most — midőn hazánk kereskedő-testületei is sürgősen kérik ezjn törvény megváltoztatását és ezen pereknek a kir. járásbíróságok hatáskörébe való utalását — újból azon kérelemmel fordulunk Nagyméltóságodhoz, miszerint mielőbb odahatni méltóztassék, hogy ezen követelések ügyvédek utján való behajtása lehetővé tétessék, éppen ezen osztály követelvén a régi állapot visszaállítását mely osztály érdekeinek előmozdítása céloztatott az ügyvédiképviseleti költség meg nem Ítélése által. Sajnálattal kell megemlékeznünk arról, hogy az ügyvédek a bírói kinevezéseknél folytonos mellőzésben részesittetnek. A m. kir. Curiánál a jogszolgáltatás még mindig lassú. Újból kell felhívnunk Nagyméltóságod figyelmét arra, hogy a m. kir. Curia az ügyvédi költségeket a teljesített munkával arányban nem álló tuíalacsony összegben állapítja meg. Ugyanez áll a kir. törvényszékek mint fellebezési bíróságokra vonatkozólag is. A kassai kir. Ítélőtáblánál az Ítélkezés a kellő színvonalon OG 205 áll. Az igazságszolgáltatás ezen kir. bíróságnál gyors, az elintézés alapos. Az eperjesi kir. törvényszéknél az ügymenet — az egész vonalon — a jogos igényeket kielégítő. Az eperjesi kir. járásbíróságokra vonatkozólag ez alkalommal is örömmel kell felemlítenünk azt, miszerint ezen bíróságnál az ügymenet minden tekintetben mintaszerű. Egyedül az irodaszemélyzet az, melynél szaporítás szükségesnek mutatkozik, mert az eddigi személyzet — az ügyforgalom folytonos emelkedése mellett — nem elegendő. A girálti, szvidniki és lemesi kir. járásbíróságnál az ügymenet kifogás alá nem esik. Nem hagyhatjuk ezen kir. bíróságokra vonatkozólag említés nélkül azt, miszerint az ügyvédi költségek a munkával és időveszteséggel arányban nem álló alacsony összegben állapittatnak meg. A bánfai, kis-szebeni kir. járásbíróságra vonatkozólag fel kell említenünk, miszerint a polgári perek elintézése lassú. A rózsahegyi kir. törvényszékre vonatkozólag a kiküldött bizottság jelentése alapján jelenthetjük, hogy ezen kir. törvényszéknél az ügymenet kifogástalan. Az ügyek elintézése, az irodai kezelés és expediálás gyors. A litószentmiklósi kir. járásbíróság ügymenete mintaszerű. A liptóujvári sir járásbíróságra vonatkozólag utolsó évi jelentésünkben a telekkönyvi hátralékok nagy számáról tettünk említést. Örömmel kell jelentenünk ez alkalommal azt, hogy ezen hátralékot — a járásbíróság vezetőjének erélyes intézkedése és a személyzetnek dicséretreméltó ügybuzgalma folytán — feldolgozva lettek. Az elintézés ezen kir. járásbíróságnál most gyors és az ügymenet minden téren kifogástalan. A námesztói kir. járásbíróság albirája ellenében az érdemleges elintézés, valamint a jogkereső közönséggel szemben tanúsított bánásmódja miatt kamaránknál panasz emeltetett. Kamaránknál panaszoltatott továbbá az is, hogy Liptó- és Árvamegyében a zugirászat módfelett elszaporodott. A lőcsei kir. törvényszék és az ennek kerületéhez tartozó járásbíróságok ügymenetére vonatkozólag nyilatkozni — sajnálatunkra — módunkban nem áll, azért, mert az erre vonatkozólag általunk kirendelt bizottság jelentését be nem adta. Végül még el nem mulaszthatjuk újból felhívni Nagyméltóságod figyelmét azon, karunk és a jogkereső közönséget is fenyegető veszélyre, mely abból származik, hogy a telekkönyvi beadványok szerkesztését a községi jegyzők oly nagy mértékben eszközlik, hogy egyes tkvi hatóságok beadványainak több mint 80°/0-a a községi jegyzőkre esik. Az eperjesi kir. törvényszék kerületéhez tartozó telekkönyvi hatóságok egyikénél a mult év folyamán több mint 2,000 beadvány lett jegyzők által elkészítve és beadva. Veszélyezteti ez az ügyvédi-kar amúgy is nehéz megélhetési viszonyait és káros az illető felekre nézve is, azért, mert ezen — többnyire az illető telekjegyzőkönyvek megtekintése nélkül — hiányosan, szakértelem nélkül készült beadványok számos esetben oly perek indító okait képezik, mely perek eredményeként egyes családok vagyoni bukása áll elő. Égetően szükségesnek mutatkozik tehát az egyes vármegyék a törvénynyel ellenkező szabályrendeleteinek olyként való módosítása, hogy a községi jegyzők a telekkönyvi beadványok szerkesztésétől eltiltassanak, mi által — a fent vázolt hátrányos következmények eltüntetése mellett — még azon előny is származna, hogy a most már megfelelően díjazott jegyzői kar szorosan vett teendőinek pontosabb elvégzésre képes lenne, miáltal a közigazgatás annyira kívánatos emelésének műve is előbbre vitetnék. Irodalom. A cseh közjog. Irta: dr- Kramár Károly. Az «Uj Magyar Szemle* f. évi áprilisi számában nagy elégtétellel olvashatja minden magyar közjogász s politikus dr. Kramár Károly tanulmányát a cseh közjogról, a történelmi igazságszolgáltatás egy neme részünkre az, hogy éppen ott, ahonnan 1861-ben Deák álláspontját H a s n e r vehemensen megtámadta, (mely H a s n e r-féle tételeket azóta a magyar jogászok egy része is elfogadott) — ott helyezkednek arra az álláspontra, melyet Deák mint helyes utfonalat 1861-ben kijelölt, az az álláspont pedig nem egyéb, mint a jog folytonosság, a történelmi jog. Ma a csehek is erre az álláspontra helyezkednek, mennyiben van igazuk, mennyiben nincs, ezt a jövő fogja megmutatni, de fontos jelenség az, hogy a cseh-német querelában a csehek azt vitatják, ha van cseh nemzet, van cseh nyelv, ugy van cseh történelmi alkotmány is, mely utóbbi tételt Kramár igy mutatja be: «A cseh közjog fennáll és meg sem szűnt, mert senki sem akarta megszüntetni, de nem is szüntethette volna meg, mert alapja az a két oldalú szerző d é s, melyet Csehország 1526-ban királyaival kötött és a melyet valamennyi uralkodó a koronázás alkalmával megerősített. Csehország ezt a szerződést törvényes képviselői utján soha föl nem bonthatta és soha sem fogja ezt fölbont a n i, m e r t a cseh közjog a cseh tartományok 1 a k o s s á g án a k t u 1 n y o m ó községe számára sérthetetlen szentség.