A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 13. szám - A svájci büntetötörvénykönyv

A JOG a megbízás értelmében, illetve a k. t. 369. §-a rendelkezésének megfelelően létesítse, azt pedig felperes tagadásával szemben alperes be nem bizonyította, hogy a bizományos L. Ödön az ügyletet alperes nevében harmadik személylyel tényleg meg nem kötötte, hanem abba vevőtélként, tehát az alperes ellenfeleként (contrapartner), ő maga lépett volna be, következőleg, hogy irányában, mint vevő fél irányában, a «szerencsejáték > kifogása sikerrel felhozható volna, minthogy továbbá a kereseti váltó ama készpénz fedezet (ráfizetés, pótfizetés, Xuschuss) iránti követelés fejében állíttatott ki L. Ödön részére, amely követelés a 3 •/. a. kötlevél szerint az alperes terhére mutatkozó és a kötlevélben meghatározott mérvű árváltozás folytán alperes által a szállítási határidő bekövetkezte előtt készpénzben azonnal kifizetendő volt volna; alperes tehát a váltót L. Ödönnek oly önálló követelése kiegyenlitéséüljadta.mely a bizományi ügyletből eredt ugyan, de a végelszámolástól függetlenül érvényesíthető és így az alperes által vitatott ama körülmény, hogy közte és L. Ödön között a bizományi ügyletre nézve a végelszámolás ez ideig nem történt, a kereseti váltón alapuló követelés érvényesítésének útjában nem állhat. Mindezeknél fogva az elsőbiróság ítéletét meg kellett változtatni és alperest, mint a minden törvényes kellékkel ellátott kereseti váltó elfogadóját, a váltótőke (stb.i fizetésére pedig ez utóbb hivatkozott §. értelmében egyedül kötelezni. A m. kir. Curia (1898. január 12-én 34-9. sz. a.). A kir. ítélőtáblának ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróságnak ítélete hagyatik helyben stb. In dokok: Téves az a jogi felfogás, hogy bizományi ügyletből származtatott követelésnek a bizományos által történt érvényesítésénél az adós részéről az a kifogás, hogy a követelés tisztán tőzsdei árkülönbözetre irányuló szerencsejátékból ered s mint ilyen, biróiiag nem érvényesíthető, sikerrel felhozható ne lenne, mert a bizományos az ügyletbe mint önszerződő fél is léphet be de különben 's a bizományi visaony nem zárja ki azt, hogy a megbízó és a bizományos abban állapodjanak meg, hogy se valóságos vétel, sem eladás ne történjék s közöttük mégis a tőzsdei szokásoknak megfelelően oly következmények álljanak be, mintha a vétel, illetve eladás valóban megtörtént s az átvétel, illetve szállítás elmulasztatott vagy megtagadtatott volna, sőt köztudomás szerint éppen a bizományi szerződés alakja a leggyakrabban fordul elő a tisztán tőzsdei árkülönbözetre irányuló ügyleteknél. A fenforgó esetben pedig a szolgáltatott bizonyítékoknak a S. törv. ti-t. §. értelmében a per összes anyagi alapján történt mérlegelésével bizonyítottnak íogadandó el, hogy a kereseti váltót az alperes, a felperes gondnokoltjával L. ()dönnel kötött olyan bizományi ügylet alapján állította ki, amely nyilván tőzsdei szerencsejátékra irányult. A telperes egyfelől nem is nevezi meg azt a személyt, akivel megbízása alapján az ügyletet állítólag megkötötte, másfelül pedig az elsőbiróság ítélete ellen beadott felebbezésében maga azt adta elő, hogy az alperes a kereseti váltót a gondnokoltjával eladási bizomány iránt kötött ügyletből kifolyólag felmerült tartozásának fedezetéül állította ki. Ennélfogva a felperes ellenében az alperes, a váltó kiállításának alapul szolgáló kötelmi viszonyból eredő kifogásokat a vtörv. 92. §-a értelmében sikerrel érvényesíthető. Az A a. kötlevélnek abból a tartalmából pedig, a mely szerint a felperes gondnokoltja arról értesiti az alperest, hogy 5,000 mmázsa búzát az ő számlájára, meghatározott időre bizománykép eladott s egyúttal figyelmezteti, hogy esetleg jelentkező árváltozás esetén készpénzfedezetet lesz köteles küldeni s ha ennek eleget nem tenne, az ügyletet azonnal lebonyolíthatja, következtethető, hogy a felperes gondnokoltja már az ügylet megkötésénél nem az alperes valóságos szállítási szándékát tartotta szem előtt, mert áremelkedés esetére kizárólag a felmerülő árkülönbözet fedezetére hívhatja fel. Ezt a következtetést megerősíti az a körülmény is, hogy a kötlevél szerint a bizományi ügylet az alperes részéről szállítandó 5,000 mmázsa mennyiségű buza iránt köttetett s hogy a felperes az alperest, keresete szerint foglalkozására nézve magánzónak jelöl meg s e perben mi adatot sem hozott fel annak kimutatására, hogy az alperesnek ily nagy mennyiségű buza valóságos szállítása iránti képességét legalább is feltehette. A váltó kiállításának alapul szolgáló bizományi eladási ügyletnek tőzsdei árkülömbözeti természetére mutat az is, hogy a felperes gondnokoltja az ő aláírásával ellátott 37< a. levélnek tartalma szerint értesítve az alperest a buza aggályos módon való emelkedéséről, ismételten ajánlja az eladott 5,000 mmázsa búzának azonnali fedezéséül, figyelmeztetve arra, hogy ujabb áremelkedés várható. Ezekből az adatokból az a meggyőződés merithető, hogy mindkét fél szándéka a bizományi eladási ügylet megkötésétől fogva néma valóságos szállításra, hanem egyedül a búzának bizonyos határidő alatt a tőzsdei jegyzett ára szerinti különbözet alapján felmerülhető veszteségre vagy nyereségre irányult. A szerencsejátékból eredő ily követelés pedig váltó alakjában sem lévén birói uton érvényesíthető, a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróságnak a felperest keresetével elutasító része volt helybenhagyandó. A teljesen pervesztes felperes a perben felmerült költségben és az ezzel egy tekintet alá eső felebbezi költségben is a perrendtartás 25-ik, illetve a váltóeljárás 31. §-a alapján marasztalandó volt. Bűnügyekben. Vizsgálati fogság elrendelése csalárd bukás esetén szökés veszélye cimén. A nagybecskereki kir. törvényszék : A vizsgáló biró végzése indokainál fogva és még azért is helybenhagyatik, mert a vizsgálati fogságot elrendelő végzés meghozatala után a vádlottat terhelő csalárd bukás gyanúja nemcsak meg nem szűnt, de sőt erősbödött az által, hogy a beszerzett adatok szerint vádlott a csőd megnyitása előtt követeléseit egyik hitelezőjének a többiek kárára átengedményezte és értékpapírjait átengedte, illetve átadta s egy 4,800 forintos koholtnak látszó ügyletet létesített, másrészt az amerikai kivándorlási szándékára utaló levelekre vonatkozólag a tömeggondnok előtt azon kijelentését tette, hogy azon levelek egy elzüllött rokona érdekében írattak, mi által az ellene felmerült szökés gyanúja még inkább megerősbödött. Ezen szökési gyanút nem oszlatták el a vádlott részéről 5,022/B. 97. sz. kérvénynyel bemutatott s három más torontálszécsányi egyénnek küldött prospektusok sem, mert ezek a vádlotthoz érkezett s a kivándorlási szándékra mutató bizalmas ismerős egyén által küldött s az Amerikában célba vett birtokvétel módozataira nézve is tájékozást nyújtó levelekkel egyenértékűeknek nem tekinthetők. Ezen adatokkal szemben azon körülmény, hogy a csődbíróság a bűnügyi iratoknál 32. n. sz. a. levő 16,827/csőd 97. sz. végzése szerint vádlott további letartóztatását a csődeljárás érdekében nem tartja szükségesnek, vádlottnak a bűnvádi eljárás érdekében való letartóztatását meg nem szüntetheti. 11897 december 9-én, 5,022. sz.) A szegedi kir. Ítélőtábla: A kir. törvényszék végzése felhívott és felhozott indokai alapján és még azért is helybenhagyatik, mert dr. Bolla Gyula tömeggondnok vallomása alapján vagyonbukott a Btk. 41 í. §. 2. és 3. pontja alá eső csalárd bukás bűntettével alaposan terhelhetőnek mutatkozik, az a körülmény pedig, hogy egy hitelezőjének kielégítésére mily összegű követeléseket engedett át és hogy G. József 4,800 forint követelése egészben vagy részben koholtnak tekintendő-e, még vizsgálat tárgyává nem tétetvén, a terhelt letartóztatása a vizsgálat sikere szempontjából indokolt. (1897 december 20-án, 6,261. sz.) A kir. Curia: A kir. ítélő tábla végzése az abban felhozott és az alsófoku bíróságok végzéséből elfogadott indokoknál fogva helyben hagyatik. (1898 január 19-én, 151. sz.) A villamos erő vagyoni értékkel biró ingó dolog; jogtalan felhasználása lopás. (B. T. K. 333. §.) Az eperjesi kir. törvényszék: A feljelentést a fenforogni látszó, a K. B. T. K. 127. §-ába ütköző tulajdon elleni kihágás illetékes elbírálása céljából az eperjesi kir. járásbírósághoz átteszi. Indokok: A feljelentés szerint W. J. az eperjesi villanyvilágítás; és erőátviteli társaságnál két KJ-os és 10 darab 10-es gyertyafényü izzólámpa használatát jelentette be, a vezetéket önmaga felszerelte, de ennek megvizsgálása után a társulat azt saját vezetékéhez csatolta és az áramhasználatért ezen bejelentés szerint történt a fizetés. Múlt 1896. évi december hó 23-án és 24-én azonban a feljelentő társulat arra lett figyelmessé, hogy W. J.-nál 32 darab egyszerre égő láng van felszerelve és hogy mind ezen láng három hónap óta 16-os gyertyafénynyel ég. Tényleg 1896. évi december hó 24-én este ez irányban a társulat részéről vizsgálat is tartatott és a fenti állapot létezése constatáltatott. A társulat ez alapon meghatározott károsodása 355 frt 05 krban. állapíttatott meg. Ezen tényállás folytán a feljelentés csalás bűntettére irányul, nyilvánvaló azonban, miszerint a feljelentés szerinti tényálladék, habár W. J. részéről a jogtalan vagyoni haszonszerzésére irányuló célzat és a társulat sérelmére vagyoni károsodás fenforog, a tévedést előidéző ravasz fondorlatot, a csalás ezen alkotó elemét nélkülözi, annál is inkább, mert a társulatnak jogában állott a vezetékről, használatáról, a felszerelésről és a fogyasztott áram mennyiségéről bármikor meggyőződni. A W. J. terhére eső cselekmény ezek figyelembe vétele mellett nem egyéb mint a villamos áram, illetve az ezt előidéző gép jogtalan és megkárositó használata, mely cselekmény a K. B. T. K. 127. ij-ába ütköző és a kir. járásbíróságok hatnsköréhe tartozó tulajdon elleni kihágásnak ismérveit látszik megvalósítani. Minthogy pedig a kár kiszámításánál az tűnik ki, hogy a jogtalan használat 1897. május 3-ig tartott és ekként ugyanezen év május 6-án előterjesztett magáninditvány nem jelentkezik elkésettnek: a feljelentést a helyileg illetékes eperjesi kir. járásbírósághoz áttenni kellett. (1897. évi június hó 2-án, 2,499. sz. a.) A kassai kir. itélö tábla: A kir. törvényszék végzését indokainál fogva helybenhagyja. (1897. évi július hó 27-én 3,999. sz. a.) A kir. Curia: Mindkét alsóbiróság végzésének megváltoztatásával a bűnvádi eljárás folyamatba tétele elrendeltetik. Indokok: Annak előzetes megjegyzése után, hogy a feljelentő részvénytársaság által fejlesztett villamáram vagyoni értéket képviselő ingó dolgot képez: minthogy \V. J. azzal terheltetik, hogy az emiitett részvénytársaság által fejlesztett villamáramot ötven forintot felülhaladó értékű mennyiségben ennek beleegyezése nélkül azon célból vette el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, a mely cselekményben a B. T. K. 333. §-ába ütköző s a 334. §.