A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 13. szám - Ügyvédek helyzete Magyaországon

Tizenhetedik évfolyam. Szerkesztőség: \.. Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG Budapest, 1898 márczius 27 Előfizetési árak: Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) ki IGmMCY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGTÁR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre 1 frt 60 kr. Fél « _ 8 « — « Egész « _ 6 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: Ügyvédek helyzete Magyarországon. Irta: Egy vidéki ü g y v é d. — A kereskedelmi törvény;485-ik §-ának magyarázata. Irta : Geöce Bertalan tszéki biró, Miskolcon. Az ország erdélyi részeiben, továbbá a volt Kiaszna, Középszolnok, Zaránd megyék és a volt Kővár vidék területén a megszüntetett úrbéri dézsmák kárpótlásánál visszatartott összegeknek kiszolgáltatásáról. Irta: Dr. Issekutz Győző, ügyvéd Erzséhetváros. A Curia egy uj álláspontiához az igényperben. Irta : Dr. M e s s e r Arthur, Bpest. — Belföld. A budapesti ügyvédi kamara jelentése és költségvetése. — A budapesti kamara a védelem szabadsága érdekében.) — Ausztria és külföld. (A svájci büntetötörvénykönyv. Irta : Dr. G r u b e r Lajos, kir. alügyész, Bpest.). — Irodalom. (A bírósági ügyvitel szabályai. Összeállította: Dr. Marschalkó János igazságügyi fugáim. Bpest. — A magyar alkotmány biztosítékai. Irta : Dr. M e 1 i o r i s / Béla jogak. tanár, Eperjes.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések — Hirdetések. MELLEKLET: — Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a a Budapesti Közlöny»-ből (Csődök — Pályázatok.) Ügyvédek helyzete Magyaországon. Irta : Egy vidéki ügyvéd. Maholnap, ha a dolgok a mostani mederben folynak és fejlődnek tovább, a paedagogusokról szóló közmondást igy fogjuk variálni: «Quem Dii odere, advocatum fecere.» Napról-napra ujabb és ujabb támadások érik a magyar ügyvédi kart, s ha széttekintünk e hazában, ellenséget látunk mindenütt. — de barátot sehol. Magunkra hagyatva állunk teljesen, mint a szikla a'tengerben. Csoda, hogy még el nem temettek a hullámok! Nem barátunk a biró, a ki voltaképen kollegánk! Kollega ! Difficíle est satyram non scribere ! Vájjon kollegiális érzelmekre mutatnak-e azok az elnöki kirohanások, a melyekről a napilapok nap-nap után referálnak, ámulatba ejtve az egész ügyvédi kart ?! Koliega-e az a biró, a ki az ügyvédet felállásra akarja kényszeriteni védői tisztének teljesítése közben, mikor a vádhatóság ülve végzi hivatását ?! Szerencse még, hogy önérzetes ügyvédre akadt, ki e nevetséges kívánságnak ellenszegült. Kollega-e az a bíró, a ki az ügyvédre csak ugy ráförmed, mint a vádlottra, s a ki hatalmával nem él, hanem visszaél ?!. . . És vájjon kitölti várjuk ez elharapódzó basáskodási kór gyógyítását?!... Hiszen a ki ezt orvosolni hivatva volna, nagyobb sértést vágott szemébe az egész ügyvédi karnak, mint valamennyi biró együttvéve. Értem az igazságügyministert, a ki azt állította, hogy a perek nagy számát az ügyvédek okozzák, mert ők nyargalják'belé a feleket a perbe! Vájjon honnan vette, hol tapasztalta ezt az igazságügyminiszter ur ?!. . . Vájjon minő ügyvédeknél szerzett tudomást erről?!.. Mert én azt hiszem, hogy alig van ügyvéd e hazában, a ki légióját nem tudná felmutatni azon eseteknek, melyekben a feleket a perlekedésről lebeszélte ! Helyesen irja a nagyváradi kamara felterjesztésében, hogy a sok pernek egyetlen oka a jogbizonytalanság. Akárhány esetben megítéltetik egy . képtelen követelés, s az ilyen csodás ítéletek híre villámgyorsan elterjed a perlekedni szerető felek között. Hasztalan mondja azután az ügyvéd a hasonló esetben hozzáforduló félnek, hogy egy ttélet még nem gyakorlat, hasztalan hivatkozik az efféle gyakorlat ingatag voltára, melyet ő legjobban ismer, a fél a kis lutri beszüntetése után erre a térre adja magát, melyen nagyobb a nyerés eshetősége, mint a kárhoztatott kis lutrin volt. Mi történik azután ! Ha a fél pernyertes lesz, joggal dicsekedhetik azzal, hogy többet tudott, mint az őt lebeszélő ügyvéd, ha pedig elveszti a pert, azt hiszi, hogy az ügyvéd Lapunk mai száma rontotta el, mert különben olyan Ítélet hozatott volna, mint az általa ismert, analóg esetben. És igy válik aztán ellenségévé az ügyvédnek még saját kliense is. Pedig csak a közelmúltban láttuk, mennyire más a helyzete az ügyvédnek külföldön ! A Zo 1 a-perben Laborie még a tárgyalás folyamán kapott egy sértésért elégtételt, pedig ott a politikai szenvedélyek a legnagyobb mértékben ellene irányultak! Minálunk?! Az ilyesmiről álmodni sem merünk! Hogy a kamara elnöke, mint ilyen álljon a bíróság elé, az képtelenség! Hiszen nálunk az ügyvédi kamarának hatásköre sokkal szűkebb kifelé, semhogy bennünket megoltalmazhatna. Ellenkezőleg! Ha az ügyvédet kissé elragadja a — mindenesetre etnikailag méltánylandó — hév, s az igazat kissé kemény szavakban találja kimondani, maga a kamara rója meg. s nyújt elégtételt a megsértett hatóságnak, de ki tud példát arra, hogy a hatóság által megsértett ügyvédnek nyújtott volna elégtételt az ügyvédi kamara!?... Pedig ki mondhatja azt. hogy az ügyvédek gyakrabban sértők, mint sértettek!?... Hiszen egy és ugyanazon elemből rekrutálódik nálunk a bíróság - s az ügyvédi kar, sőt számtalan biró ügyvédből lesz azzá ! A hiba csak az. hogy a bírák az ügyvédben tényleg nem látják a kollegát, s hogy a maguk óriási hatalmát még ki akarják tágítani, s az ügyvédeknek amúgy is csekély jogát még szűkebb korlátok közé szorítani! Hiszen a bíróság még a felekkel, tanukkal, szakértőkkel szemben is nem az ügyvédet, hanem ezeket védi. Miért ? Mert a szakértőkre szükségük van. az ügyvéd pedig csak a tárgyalást teszi hosszabbá ! Mennyire deprimáló hatást gyakorol pl. az ügyvédre, ki mint védő szerepel, s tudásának legjavával, önzetlenül, iparkodással száll sikra védence érdekében, ki akar fejteni mindent, nem akar elhallgatni semmit, mert kötelességérzete parancsolja, hogy védence érdekében mindent meg kell tennie, ha, mondom, ilyenkor azt látja, hogy a bíróság nem is figyel rá. türelmetlenség jeleit mutatja, unalom kifejezését tükrözi arca, s más dolgokkal szórakozik, vagy éppen az óráját nézi. Hát, azt hiszik a birák, hogy a védő passióból beszél soká! ? Hogy ő nem örülne, ha hamarább végezhetne, s azután hamarább foghatna más ügyeinek elvégzéséhez is ! ? A bírónak a tárgyaláson sem türelmetlenkednie, sem unatkoznia nem szabad! S ha mégis megesik vele, legyen benne annyi gyöngédség, hogy ne mutassa, mert nagyon fájdalmas dolog az, ha a védő azt látja, hogy hosszas tanulmányának, készülődésének, töprengéseinek eredményét alig fél füllel hallgatja a bíróság! Avagy mily megszégyenítő a védőre, ha pl. a szakértők véleménye fölött kritikát mond, a mi pedig a védőnek oly sarkalatos joga, mely nélkül kifestett bábnál nem volna egyéb és ezért elnöki rendreutasitásban részesül. A szakértő a vádlottal elbánhat tetszése szerint, pedig az a vádlott talán felmentetik, hanem a szakértő szent és sérthetetlen, kivált oly helyen, a hol a megapprehendáló szakértő helyett másikat kapni nehéz! Minek hát nálunk a védő!? Vagy azt akarják elérni, hogy minden tárgyalás vitézi torna legyen biró és ügyvéd között!?... Hogy az ügyvéd visszatorolja nyomban a sértéseket ? !. . Hogy az legyen a legjobb védő, a ki a goromba jónapra még amolyanabb fogadjistennel válaszol!?.. Pedig a mi ügyvédi karunk igazán nem kíván sokat! Adják meg neki jogait, ne akarják magaszerzette tekintélyét csorbitani, s az ügyvéd meg fog nyugodni mindenben ! Es még egyet! Ne iparkodjanak az ügyvédnek manap oly súlyos anyagi helyzetét még sanyarúbbá tenni. A költségmegállapitások a legtöbb helyen igazán szégyenletesek! Egy jóravaló favágó többet keres, mint egy ügyvéd akármelyik 12 oldalra terjed.