A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 43. szám - Adalék a végrehajtási igényperekhez

172 A JOG Ferenc vádlott az 1892. évi március havában borhegyi savanyuvizzel töltött üvegekre a borszéki savanyuvizhez használt védjegygyei ellátott ónkupakokat alkalmazott s a borhegyi savanyuvizet borszéki savanyúvíz gyanánt hozta forgalomba, hozta az által, hogy megrakott szekerével az eladás eszközlése végett elindult ésFogarason éretett rajta. Vádlott ezen cselekménye az 1895. évi augusztus hó 1. napján életbe lépett 1895. évi XLI. t.-c. 8. §-ában meghatározott védjegy-bitorlás kihágásnak tényálladékát foglalja magában és tekintettel a btkv. 2. §-ának intézkedésére ebben a kihágásban volt bűnösnek nyilvánítandó. A büntetés kiszabásánál mint enyhítő körülmény tekintetbevétetett vádlott beismerése, és minthogy súlyosító körülmény nem forog fenn s figyelemmel arra is, hogy a vádbeli cselekmény elkövetése ota hoszzabb idő telt el, a cselekményre meghatározott büntetésnek legkisebb mértéke alkalmaztatott. Vádlottnak elmarasztalása a magánvádló eljárási költségeines megfizetésében, elitéltetésének folyománya, ellenben, minthogy magánvádló szenvedett kárt egyáltalán nem adott fel, kártérítés iránt igényével a polgári perutra volt utasítandó. A magyar kir. Curia (1896. évi szeptember hó 2-án 5,886 sz. a). Jóllehet az alsobiróságok által helyesen megállapított tényállás szerint nincs bizonyítva vádlott ellen, hogy ő a tiltott módon előállított utánzatokból bármit és valóban forgalomba juttatott vagy elárusított volna, nem lehetvén forgalmazásnak venni vádlott azon beismert cselekményét, mely szerint a tiltott árut egyik helyről — habár árusítási szándékkal, — egy másik helyre szállította; ennek dacára a védjegy-hamisitás vádlott ellen megállapítandó lenne, mint beismert azon cselekménye, mely szerint a borszéki üvegek lezárására szolgáló, de már egy izben használt védjegyeket más minőségű vizet tartalmazó üvegekre újra alkalmazta, a forgalmazás és elárusitással ugyanazon büntetés alá eső cselekmények, t. í. a védjegyutánzásának, illetve meghamisításának forgalma alá vonandó. Mindazonáltal tekintve, hogy a cselekmény az 1895. évi XLI. t.-c. 8-a szerint kihágást képez, a Kbtkv. 31. §-ának rendelkezésénél fogva ekihágások, iránti eljárás 6 hó alatt elévül: tekintve, hogy a jelen esetben a legelső bírósági intézkedés 1892. évi május hó 19-én történvén, a második birói cselekmény ezt követőleg csak 6 hónapon tul, t. i. 1893. évi július hó 12-én eszközöltetett, tehát az elévülés már az ügy legelső szakában beállott: Ez okból a kir. Ítélőtábla ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Vádlott nem lévén panaszosnak meghatalmazott ügyvédje, következőleg ennek érdekei előmozdítása, vagy megvédése kötelességében nem állott, a miatt tehát, hogy vádlott panaszosnak faeton kocsiját lefoglalta és a kocsi közbenjötte nélkül adó tartozásért elárvereztetett, őt felelősség semmi irányban nem terheli. A budapesti ügyvédi kamara választmánya mint fegyelmi bíróság (1896. évi május hó 12-én 710. sz. a.) M. György bpesti ügyvéd elleni fegyelmi ügyben következőleg itélt: M. György bpesti ügyvéd vétkes az 1874. évi XXXIV. t.-c. 68. §-ának b) pontjába ütköző fegyelmi vétségben s ezért ugyanazon t.-cikk 70. §-ának 1) pontja alapján írásbeli feddésre Ítéltetik, stb. Indokok: Vádlott ügyvéd, mint M. Sándor és Jenő háztulajdonosok jogi képviselője 240 frt 76 kr házbér követelés erejéig biztosítási végrehajtást vezetett P. Vilmos kocsifényező ellen, amikor is egy ennél javitás végett levő, panaszos L. Ferenc tulajdonát képező kocsit lefoglalt. Panaszos ekként veszélyeztetve látván kocsiját, Kollár Lajos megbízott ügyvéde utján azonnal lépést tett vádlott ügyvédnél, hogy kocsiját valamiképpen visszaszerezhesse, felajánlván neki a kocsi becsárának letételét és azt, hogy a mennyiben a házbér követelés az egyéb lefoglalt ingóságokból ki nem telnék, kötelezi magát azt az árverésre előállítani. Vádlott ügyvéd ezt az ajánlatot ugyan el nem fogadta, de megígérte, hogy a mennyiben a kocsi árverésre kerülne, erről panaszost ügyvédje utján értesíteni fogja. » Panaszos jogainak érvényesítése végett ezenkívül még igénypert is tett folyamatba a foglaltató háztulajdonosok ellen. Ezen itt ismertetett, a tanuk vallomásával, sőt vádlott beismerésével is bizonyított tényállás szerint vádlott tudomással birt arról, hogy a kérdéses lefoglalt kocsi panaszos tulajdonát képezi, hogy ennek érdekében állott a kocsit a maga részére még áldozatok árán is megmenteni és hogy éppen vádlott volt az, aki ennek folytán megígérte panaszosnak, miszerint érdekei megóvhatása céljából a kocsi elárvereztetése napjáról őt értesíteni fogja. 1892. évi május hó 15-én délelőtt vádlott a házmester utján arról értesült, hogy az adóvégrehajtó a helyszínén megjelenve a kocsit elárvereztetni akarja. Vádlott ekkor ígéretéhez képest azonnal értesítette erről Kollár Lajos ügyvédet, maga pedig a helyszínére sietett, hogy az árverést megakadályozza, ami azonban nem sikerült, mert időközben a kocsi 30 frtért már eladatott. Vádlott most már a vevőktől igyekezett visszaszerezni a kocsit, egyik kliensét L. ajánlotta, aki a kocsit írásbeli szerződés mellett az árverési vevőktől 80 frtért vádlott irodájában megvette s midőn Kollár másnap vagy harmadnap azon hiszemben, hogy vádlott a kocsit panaszos számára szerezte vissza, vádlottnál a kocsi átvétele végett jelentkezett, vádlott a kocsi kiszolgálását megtagadta azzal, hogy ő a kocsit nem panaszosnak szerezte vissza. Vádlott ez eljárásával vétett az ügyvédi tisztesség ellen, mert tudomással birt arról, hogy a kocsi panaszos tulajdona, hogy panaszos különös súlyt helyez a kocsi visszaszerzésére; vádlott ennek folytán meg is igérte panaszosnak, hogy alkalmat ad neki tulajdonának visszaszerzésére, mely célból őt az árverés napjáról értesiti. Vádlottnak kötelességében állott volna mindvégig ugy eljárni, hogy panaszos jogos igényének érvényesítését előmozdítsa. Ennek eleget is tett vádlott addig a pontig, a midőn panaszost az árverésről értesítette, de vétett kötelessége és a tisztesség ellen akkor, a midőn közreműködött abban, hogy a kocsit az árverésen olcsó áron egyik kliense szerezze meg és így éppen ő volt az, ki e ténykedésével panaszos jogos tulajdonának visszaszerzését megakadályozta. A büntetés kiszabásánál figyelembe vette a bíróság, hogy vádlottnak 25 éves feddhetlen ügyvédi múltja van és ezen enyhitő körülmény folytán mért ki elsőfokú büntetést, stb. A magyar királyi Curia (1896. évi szeptember 5-én 284. sz. a.) Az ügyvédi kamara fegyelmi bírósága Ítéletének megváltoztatásával vádlott Mái ics György ügyvéd az ellene emelt fegyelmi vétség alól felmentetik. Indokok: Vádlott nem volt L. Ferenc meghatalmazott ügyvéde, következőleg ennek érdekei előmozdítása vagy megvédése kötelességében nem állott, amiatt tehát, hogy vádlott panaszosnak faeton kocsiját lefoglalta s a kocsi közbenjötte nélkül P. Vilmos adótartozásáért elárvereztetett, őt felelősség semmi irányban nem terheli. Az emiitett faeton kócsi az 1892. évi május hó 15-én megtartott árverésen eladatván, az a vevő S. Antalnak tulajdona lett, attól tehát azt akár vádlott, akár L. István jogszerűen megszerezhette s ezzel vádlott az ügyvédi tisztesség ellen nem vétett, mert mint fentebb előadatott, panaszos érdekeinek képviseletére hivatva nem lévén, arra, hogy a kocsit panaszos, mint állítólagos előbbi tulajdonos részére vásárolja vissza, sem anyagilag sem erkölcsileg kötelezve nem volt. Ujonszülött ikreknek az anya általi megölése nem vétetett több ember megölésének. (A m. kir. Curia 1899. szeptember 17. 8,207. sz. a.) A btkv. 242. §, szerint csak akkor büntetendő a fajtalanság, ha erőszakkal vagy fenyegetéssel követtetett el, nem esik tehát ezen súlyosabb büntetés alá az, a ki valamely férfival akkor fajtalankodik, midőn ez akaratának nyilvánítására akár jogilag, akár physikailag képtelen. (A m. kir. Curia 1896 szept. 16. 5,071. sz. A m. kir. ministeriumok elvi jelentőségű határozatai. Az apaállatok beszerzési és tartási költségeinek kivetése tárgyában hozott községi képviselőtestületi határozatok a törvényhatósági közgyűléshez, a birtokossági gyűlések által hozott ily határozatok pedig a közigazgatási bizottsághoz fellebbezhető!:. (A m. kir. földmivelésügyi minister 1895. évi 76,513. sz. határozata.) Az elhunyt természetes atyjának neve és a természetes atyára vonatkozó adatok a halotti anyakönyvbe még akkor sem jegyezhetők be, ha az atya a gyermeket elismerte és az elismerés a születési anyakönyvben fel van jegyezve, A házasságon kivül született gyermek az anyakönyvi névmutatókban anyja családnevén vezetendő be. Midőn valaki családnevétől különböző név alatt ismeretes az életben, meg van engedve, hogyha névmutatóba ezen név alatt is bevezettessék. (A m. kir. belügyminister 1896. évi szeptember hó 13-án 82,177. szám alatt kelt határozata.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök: Kohn Mór e. Győr, győri tszék, bej. nov. 10 félszdec. 9. csb. dr. Bíró Kálmán, tmg. dr. Csongrády Károly — Hirsch Miksa fia e. Nyitra. nyitrai tszék, bej. dec. 8. félsz. jan. 8 csb. Névery Ignác, tmg. dr. Müller Bertalan. — Néh. Wiener Adolf e. Facset Iugosi tszék bej. nov. 30 félsz. dec. 18. csb. Havas Antal, tmg. dr'Franki Nándor. - Ozv. Goldberger Mórné e. Fricske, eperjesi tszék, bej nov 26. félsz dec. 28. csb. dr. Körtvélyessy Dezső, tmg. dr. Müller Bertalan — Goldberger Mór. e. Fricske, eperjesi tszék, bej. nov 26 félsz dec 28. csb. dr. Körtvélyessy Dezső, tmg. dr. Müller Bertalan — Lakosy Jenő e. Keszthely, nagy-kanizsai tszék, bej. nov. 30. félsz. dec. 15 csb dr. Szuts Miklós tmg. Stieder Lajos. Pályázatok: Zalaegerszegi tszéknél birói áll. okt 31 — Nagyváradi tszéknél aljegyzői áll. okt. 31. - Hátszegi jbiróságnál aljegyzői áll, nov. 2. - Kaposvári tszéknél jegyzői áll. nov 3 TARSA6AG NYOMDÁJA BUDAPESTED