A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 48. szám - Ideiglenes ítéletek a házassági perben - A bűnvádi eljárás életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat tervezete

450 A JOG Birói tevékenységének e tíz évi folyama alatt bő alkalma volt Méltóságodnak a gyakorlati igazságszolgáltatás terén dus tapasztalatokat gyűjteni és gazdag jogismereteit szélesbiteni, melyeket most e bíróság kebelében leend hivatva érvényesíteni. Méltóságodat a vezetésem alatt álló királyi Ítélőtábla váltóés kereskedelmi tanácsának vezetésével bizom meg. E tanácsnak meg van a maga traditiója, mely azon időből veszi kezdetét, midőn a kereskedelmi törvény életbeléptével — a magyar igazságszolgáltatás pótolhatatlan veszteségére idejekorán visszavonulni kényszerült — Karap Ferenc és Daruváry Alajos elnök urak állottak, az első a felebbviteli bíróságnál, az utóbbi pedig a királyi Curiánál a váltó-kereskedelmi és csőd szaktanácsok élén. Ezen traditió a magas színvonalon álló alapos és közelismemeréssel találkozott ítélkezésben, a tanács elnökeinek terjedt tudományos készültségén és hosszas gyakorlati fényes képzettségén alapuló, meleg ügyszeretetet és élénk munkakedvet ébresztő ép oly komoly, higgadt, mint bizalmat gerjesztő tapintatos vezetésében, és birói tagjainak fáradhatatlan szorgalmában és kötelesség érzetök hűségében találja kifejezését. Méltóságod ugy a királyi táblán, mint a Curián tagja lévén e szaktanácsoknak, neveltje azon jogszolgáltatási magas iskolának, a melyet a nevezett elnökök alapítottak, alkalma volt tehát Méltóságodnak elsajátítani a jelzett nemes tulajdonságokat, s így azon mintaszerű birói alakok példáját követve azon helyzetben leend megmutathatni azt, miként lehet biró társainak becsülését és ragaszkodását az igazságszolgáltatás érdekében megszerezni és miként kell bizalmat gerjesztőleg ügyszeretetet és munka kedvet ébresztőleg a magyar jogügyet sikeresen szolgálni. Midőn tehát Méltóságodat ezen díszes állásban, melyre Ö Felsége kegyelme és a magyar kormány bizalma emelte, ezennel szívélyesen üdvözlöm, egyúttal biztosithatom arról is, hogy ugy a királyi ítélőtábla, mint részemről is a legkészségesebb kartársi támogatásra számithat. A magyar jogászegylet m. hó 23-iki ülésén, melyen C s e m e g i Károly nyug. kúriai tanácselnök elnökölt, noha az igen látogatott volt, a katonai uniformis volt feltűnően nagy számmal képviselve. Az érdekes teljes ülésen ugyanis egy tart. hadbíró, Szilágyi Artúr Károly dr. ügyvéd tartott, felolvasást :a nyilvánosságról a reformálandó katonai büntető perrendtartásban. A felolvasás meghallgatására egész sereg törzs- és főtiszt, továbbá hadbíró jelent meg, az élükön Rohoncy György altábornagy, Hanskarl Sándor tábornok-hadbíró és Gündisch György alezredes-hadbíróval. Miután az elnök megnyitotta az ülést, Szilágyi dr. hozzáfogott értekezéséhez, melynek tulajdonképeni tárgyát a kérdés történeti része előzi meg. Ebben kimutatta a felolvasó, hogy ugy hazánkban, mint a kontinens minden államában nyilvánosan tárgyalták a katonai bünpereket a harmincéves háború befejeztéig. Ekkor szakítottak az elvvel, de a francia forradalom ismét meghonosította. Ma már Poroszorságot és Ausztria-Magyarországot kivéve, mindenütt hódolnak a nyilvánosság elvének, s ezért bizonyos, hogy a reform keretébe majd nálunk is beillesztik. A katonai körök sohasem féltek a nyilvánosság elvétől, csak annak kinövéseitől. Ezután ismerteti a reform ellenzőinek és pártolóinak érvelését, majd áttér a maga javaslataira. Szilágyi dr. szerint a nyilvánosságnak ne legyen egyéb korlátja, mint a közrend, a közerkölcsiség és a fegyelem érdeke. Ha ez okok miatt zárt ülést tartanak, akkor is lehessenek jelen az érdekeltek és a hivatottak. Egyébként a hadbíróság előtt íolyó tárgyalásokra be kellene bocsátani minden polgári állású egyént is, kivéve a nőket. A tisztek ellen folyó ügyekben csak az egyenrangúak és a felebbvalók, az altisztek és a legénység ellen folyó tárgyalásoknál minden tiszt vagy katonai tisztviselő jelen lehet. Az altiszteknek tetszésére kellene bízni a megjelenést, míg a legénység kivezénylendő. Háború idejére az a felolvasó nézete, hogy a nyilvánosság kivételes legyen, s a döntés a parancsnokok kezében legyen. Az elnök pedig ugyanoly diszkrécionális hatalmat bírjon, minővel a polgári életben a végtárgyalások elnökei rendelkeznek. A mindvégig nagy figyelemmel hallgatott előadást végül megéljenezték s érte Csemegi elnök, néhány észrevétel kíséretében, az egyesület nevében köszönetet is mondott a felolvasónak Nyilt kérdések és feleletek. Fenforog-e csalás? (Kérdés) A. kőhalmi kereskedő tartozott meg- és átvett áruk vételára fejében Sch. s tsa budapesti cégnek 874 írttal, B. ugyancsak kőhalmi szatócs pedig 274 frttal volt adósa ugyanezen cégnek. Mult évi március 1-én A. beküldött a budapesti cégnek postatakarékpénztári szelvény útján 274 frtot tartozása törlesztésére, azonban azt Sch. s tsa cég könyvvezetője elnézés folytán az A. által beküldött 274 frtot B. javára irta be az üzleti könyvekbe s levélben értesítette is B. kőhalmi kereskedőt, hogy a beküldött 274 frtot megkapták s minthogy abból rabatt címén 1 frt 10 kr. visszajár, azt javára elkönyvelték. Ezen levél vétele után B. válaszul azt irta a cégnek, hogy a kérdéses 1 frt 16 krt majd rövidesen beszámítják, ha feljön vásárlás eszközlése végett s egy szóval sem tett említést arról, hoev ő bizony a cégnek egy garast sem küldött, meg akkor sem, midőn újabbi tartozásából az 1 frt 16 kr. levonatott. Néhány hó múlva a bpesti cég felszólító levelet intéz A. kőhalmi kereskedőnek, hogy 874 frtnyi adósságát törleszsze. A egész felháborodással válaszol, hogy ő már nem tartozik 874 frttal mert hiszen ő ekkor meg ekkor (jelzi a dátumotj postatakarékpénztári szelvénynyel 274 frtot beküldött a cégnek. Ezen levél vétele után a cég könyvelői előkeresik a kérdéses postatakarékpénztári szelvényt, s ime rájönnek, hogy azt, ' illetve a 274 frtot tényleg A. küldte s ők tévedésből irták B. javára, de egyszersmind előszedik B. levelét is, melyben ez egy árva szóval sem tesz említést a tévedésről, sőt ugy tünteti fel a dolgot, mintha tényleg ő küldte volna be a kérdéses összeget. A budapesti cég bűnvádi följelentést tesz B. ellen; kérdés az, megvan-e a B. cselekményében a ravasz fondorlat s elitélhető-e csalás büntette miatt? Aliquis. Sérelem* A budapesti kir. törvényszék mint telekkönyvi hatóság gyakorlatából. Nem egyszer van alkalma a fővárosi jogkereső közönségnek azon valóban páratlan lassúság és nehézkesség felett panaszkodni, mely a bpesti kir. törvényszék telekkvi osztályának eljárásában tapasztalható. A legegyszerűbb dolgok hónapokig elhevernek rr.ig elintéztetnek és ha elintéztettek hónapokig elhevernek, még kiadmányoztatnak. Azonban az már csakugyan kihívja a legerősebb kritikát, a mi a következő ügyben történt: Beadatott 1895 augusztus 2-án egy árverési kérvény. Elintéztetett 1895 szept. 10-én; kéz bes i 11 e te tt 1895 nov. 15-én kitüzetett az árverés 1896 febr. 15-ére Az árverési kérvény beadásától az árverés kitűzéséig tehát hat és fél hónap kellett. Meg vagyunk győződve, hogy a törvényszék nagy érdemű elnöke csak elismeréssel fogja fogadni, hogy figyelmét ezen állapotokra felhívjuk. Páratlan buzgósága törvényszéke tekintélyének emelése iránt bizonyára ily állapotok orvoslására meg fogja találtatni a szükséges eszközöket is. Ego. Irodalom. Az életbiztosításról. Irta: Beck Lajos. Budapest 1895. Deutsch Zsigmond kiadása. A magyar kir. tudomány egyetemen jutalmazott pályamű. 8° 107. 1. Ajánlva dr. Beck Hugó curiai bírónak. A cimben foglalt dolgozat valóban megérdemelte az egyetem jutalmazását. A tárgy, melyről szerő értekezik, oly közérdekű és másrészt oly nagy irodalommal bír a külföldön, hogy kétszeres érdemül tudjuk be a fiatal szerzőnek, hogy hazai irodalmunkat is gazdagította ezen monográfiával, mindjárt ki is mondjuk, értékes monográfiával. Szerző dolgozatát három részre osztotta. Az elsőben tárgyalja az életbiztosítás történeti fejlődését és itt visszanyúl szerző az életbiztosítás legelső és primitív alakjaira és forrásaira, melyeket a közép koron át levezet a legújabb törvényhozási munkálatokig hazánkban. Nem puszta felsorolása ez a fejlődési stádiumoknak, hanem megokolása azoknak az illető kort uraló gazdasági és ethikai felfo gása által. A legérdekesebb és egyúttal legértékesebb és rendkívül alapossággal kidolgozott része a műnek kétségkívül az, melyben szerző az életbiztosítási szerződés jogi természetét vitatja. Ismerteti egymásután 3 csoportban az életbiztosítási szerődés jogi természete tekintetében uralkodó nézeteket és e tekintetben ügyesen csoportosítja, kik a világirodalomban foglalkoztak e nagyfontosságú intézménynyel. Szerző azon nézetiránynak hive, melynek hazánkban dr. Beck Hugó és dr. Nagy Ferenc úttörői és hivei, és mely jogilag csakugyan a leghelyesebbnek mutatkozik, mert formulái szerint ezen nézet keretében oldhatók meg természetes érvelés alapján az életbiztosítás — területén belül felmerülhető számtalan jogi problémák. Ezen nézet az, mely azt tartja hogy az életbiztosítási szerződésben voltaképen két szerződés foglaltatik: egy takarékpénztári és egy biztosítási. Mind a két elemet szerző igen szépen és meggyőzően mutatja ki, mindenütt saját érvelésének helyességét a legkiválóbb jogi irók nézetének ellenőrzése alá helyezve. Végül a harmadik részben szerző ismerteti az életbiztosításra vonatkozó - hazai világirodalmat. A munkára az érdekelt körök figyelmét felhívni kellemes kötelességünknek tartjuk. nvihint fi™ ro^atban- programmunkhoz hiven. teljes készséggel tért ezen rívatJT4 t előadott panaszoknak Felelősséget ax szük iS aZl0t!ekért nem vállalunk A közlő nevét ki nem tcszszuk, ha kívántatik, velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség.