A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 16. szám - Német birodalmi magánjogi codificatió 1894-ben

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 16. számához. Köztörvényi ügyekben. Az a ténykedés, hogy valaki kérdezősködött, hogy a megbízója által megvenni szándékolt ház eladó-e, nem olyan, amelyért közbenjárasi dij megitélhetö lenne. A kecskeméti kir. járásbíróság i 1892. év október hó 28-án 7,07 4. sz. a.i dr. Stciner Miksa ügyvéd felperesnek Szabó Márton ügyvéd által képviselt M. János alperes ellen 1U0 frt ügyvédi díj és jár. iránti sommás perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperest keresetével feltétlenül azért kellett elutasítani, mert eltekintve azon eskü által beigazolható körülménytől, hogy alperes lelperest megbizta-e a keresetben emiitett ház vételének közvetítésével, felperes nem igazolta azt, hogy a kérdéses ház vételét valóban közvetítette, illetve hogy oly ténykedést kifejtett, melyért díjazását jogosan követelhetné; mert az e tekintetben kihallgatott egyetlen tanú csak azt igazolja, hogy felperes kétizben megkérdezte tőle, hogy eladó-e a háza. Maga ez a körülmény pedig, eltekintve attól, hogy a szerződés ezen kérdezősködések után évekre s attól függetlenül jött létre, nem tekinthető olv ténykedésnek, melyért a kereseti összeg mint ügyvédi vágy közbenjárási díj megítélhető lett volna; miért is felperest keresetével elutasítani kellett stb. A budapesti kir. Ítélőtábla. I 1893. év november hó 10-én 13,072 92. sz. a.i A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, s az esetre, ha felperes leteszi a főesküt arra, «hogy azt az alperes a S. féle ház megvétele körüli eljárással megbízta, s ennek következtében özv. S. Józsefné háztulajdonoshoz két ízben elment és vele a ház eladása iránt értekezett*, alperest kötelezi, hogy felperesnek a0 frt munkadijat stb. megfizessen. Érdekében áll tehát felperesnek az együttesen leteendő fő- és póteskü letételére 15 nap alatt határidőt kérni s a kitűzendő időben azt valósággal le is tenni, mert különben a kir. ítélőtábla felperest keresetével elutasítja stb. ellenben az elsőbiróság Ítéletét abban a részben, mely szerint felperes követelésének 3(J frtot meghaladó részével feltétlenül elutasittatott, helybenhagyja stb. Indokok: Az ügyvéd nincs elzárva attól, hogy ügyvédi munkaköréhez nem tartozó közbenjárásért a vele kötött meghatalmazási szerződés alapján munkadiját követelhesse, a mennyiben tehát felperes kimutathatja, hogy őt alperes a S.-féle ház megvétele körüli eljárással megbízta, és ö eme megbízatásában eljárt, teljesített munkájának megfelelő díjazást abban az esetben is követelheti, ha eljárása eredményre nem vezetett. Ehhez képest tekintve, hogy alperes úgy a megbízást, mint a közbenjárást tagadta, felperes pedig ennek következtében a megbízást az alperesnek kínált és alperes részéről felperesnek vissza kinált, az utóbbi által pedig elfogadott főesküvel bizonyította, a megbízás teljesítésére pedig özv. S. Józsefné tanúvallomásával részbizonyitékot állított elő; felperesnek a fő- és a részbizonyiték kiegészítése végett a pótesküt megítélni s annak letétele esetében a teljesített munkához arányzottan megállapított 30 frt munkadíj megfizetésére alperest kötelezni, ellenkező esetben pedig a felperest bizonyittatlanul maradt keresetével elutasítani kellett. A kereseti követelés 30 frtot meghaladó részének elutasítása a fentebb kifejtettekben stb. találja indokolását, stb. A magyar királyi Curia. (1895. év február hó 7-én 386. sz. a.i A másodbiróság Ítélete megváltoztatik és az elsőbiróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik, stb. Oly halászati jogosultság, a mely a halászatról szóló törvénynél régibb törvénynek alapján vagy más jogcímen a medertulajdonostól különböző más harmadik személyeket illetett, a medertulajdonos javára csak az esetben enyészett el, ha az nem gyakoroltatott. A földesúr tényleg gyakorolt halászati joga mellett a volt úrbéreseknek halászata törvényes alappal nem bir és csak a volt földesúr jogán történtnek tekinthető. Az eperjesi kir. törvényszék 11893. év augusztus hó 2-án 3,844. sz. a.) dr. Müller Bertalan ügyvéd által képviselt W. András mint községi bíró és úrbéresek képviselője, ugy W. János s több kisladnai úrbéresek, mint hernádparti birtokos felpereseknek Antal Cornél ügyvéd által képviselt Kassa sz. kir. városa alperes ellen, a Kisladna határán folyó Hernád vizében való halászati jog iránti rendes perében következő Ítéletet hozott. ítélet: Alperesnek felperes kereshetőségi joga ellen emelt kifogás elvetése mellett, alperes M. Tivadar által képviselt sz. kir. Kassa városa tartozik a kisladnai úrbéreseknek a hernádparti birtokaik terjedelBudapest, 1895 április hó 21-én. méhez képest a halászati jogot elismerni s annak gyakorlatát, az 1881. evi LX. t.-c. 222. §-ába foglalt jogkövetkezmények súlya alatt eltűrni köteles stb. Indokok: Alperesnek felperes kereshetőségi joga ellen emelt kifogása ellenére felpei es kereshetőségi joga meg volt állapítandó, mert a törvényes gyakorlat szerint a községi biró az úrbéres község jogai megvédésére van hivatva, de különben is mellőzendő volt alperes kifogása, a mennyiben a meghatalmazást a kis-ladnai úrbéresek összessége kiállította, s mert a képviselői testület 1890. év november hó 4-én felvett és D) a. mellékelt határozat a községi bírót ezen per megindítására utasította. Az ügy érdemét iletőleg a megejtett helyszíni birói szemle által megállápittatott, hogy a B) alatti kimutatásban foglalt egyének egyúttal hernádparti birtokosok is s hogy a halászati jog megítélését kérelmezni jogositvák, az eskü alatt kihallgatott L. János, K. és R. Mihály alperes, valamint T. Mátyás alperesi tanú vallomása által igazolást nyert azon felperesi állítás, hogy Kis-Ladna községe úrbéres hernádparti birtokok mentében a halászatot 30 éven túl terjedő időn át szabadon gyakorolták, ezzel szemben F. Antalnak vallomása, hogy ő mint Kassa város erdésze a halászatot tiltotta és őket annak gyakorlatában jogosan akadályozta, birói figyelembe nem vétethetett. Alperes város azon ellenvetése, hogy ő a halászati jogot kizárólag használta, illetőleg kihaszonbérelte, felperesek hátrányára semmi bizonyítékot nem képez, mert alperes, mint parti birtokos, jogosítva volt parti birtoka mentében felperesek által is beismert halászati jogát akár maga, akár haszonbérlője által gyakorolhatni, a nélkül, hogy ez által az úrbéresek és parti birtokosok jogai csorbát szenvedtek volna. Hogy Kassa városa a vizi jognak kizárólagos birtokosa és hogy Hernád folyó medre tulajdonát képezi, felperesek halászati jogára mi befolyást sem gyakorol, a mennyiben a vizi jog a törvénynél íogva a volt földes uraságot illeti ugyan, a halászati jogról azonban az 1888. év XIX. törvény intézkedik. Tekintetbe véve, hogy a halászati jog 1888. év. XIX. t.-c. 1. t;-a értelmében a meder, illetőleg a folyó partjának tulajdonosát illeti, tekintetbe véve a fennidézett törvény 3. §-át, hogy a B) alatti táblázatban megállapított parti birtokosok és kis-ladnai úrbéres felperesek a halászati jogot 20 éven tul használták és birtokolták, kellett felperes Kis-Ladna községe úrbéreseinek parti birtokuk terjedelméhez képest a halászati jogosultságot megítélni s alperes Kassa városát az 1881. év LX. t.-c. 222. §-ába foglalt jogkövetkezmények súlya alatt az úrbéresek által eddig is élvezett halászati joguk gyakorlatának eltűrésére kötelezni stb. A kassai kir. ítélőtábla (1894. évi január hó 11-én 6,350. sz. a.) A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felpereseket keresetükkel elutasítja stb. Indokok: Az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával, felpereseket keresetükkel el kellett utasítani, mert ha bár beigazolást nyert, hogy felperesek parti birtokosok és habár az 18ö8. évi XIX. t.-c. 1. §-a szerint a halászatjoga a földtulajdon elválaszthatlan tartozékát képezi és a meder tulajdonát illeti, az 1885. évi XXIII. t.-c. 4. §-a szerint pedig a vizek partja és medre a parti birtokos tulajdona és a parti birtoknak elválaszthatlan alkatrésze, de ezen általános jogszabály alól a tényleges állapot és a jogfolytonosság méltatásánál fogva a felhívott törvény 3. §-a kivételt tesz azokra nézve, a kik oly víz területén, a melynek medre tulajdonukat nem képezi, a törvény hatályba lépésekor a halászati jogot gyakorolták, ha ezen jogukat bejelentik és ennek folytán jogosultságukat kimutatják. Ezen törvényszakasz határozott rendelkezése szerint tehát a nem medertulajdonosok által támasztott halászati igény érvényesítésének első feltétele a tényleges gyakorlat, vagyis az, hogy a bejelentő igénylő a halászati jognak a halászatról szóló törvény hatályba lépésekor tényleg gyakorlatában legyen, amiből következik, hogy oly halászati jogosultság, amely régibb törvények alapján vagy más jogcímen a medertulajdonostól különböző más harmadik személyeket illetett, a medertulajdonos javára csak az esetben enyészett el, ha az nem gyakoroltatott, mig ellenben gyakorlás esetében az a felhívott törvény fő rendelkezése ellenére teljes joghatályában fennáll. Eldöntendő kérdés tehát az, vájjon az idézett törvény 3-ik §-ában megállapított kivétel az alperes városra nézve nyerhet-e alkalmazást. Ahhoz, hogy alperes várost, mint volt földesurat Kis-Ladna község határába befolyó vizekben a halászat régibb törvények alapján földesúri jogon megillette, kétség nem fér, kérdés tárgya csak az lehet, vájjon alperes ezen jogát tényleges gyakorlat által mindvégig fentartotta-e ? Hogy az megtörtént, vagyis hogy alperes város Kis-Ladna