A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 12. szám - A törvénytelen gyermek tartásdija iránti igény birói úton érvényesítéséről,ha az anya kiskorú - A végrehajtási törvény 42. §-a

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» L2. számához. Köztörvényi ügyekben. Minthogy a telekkönyvileg feljegyzett megterhelési tilalom mint a tulajdonjog korlátozása csak az illető tulajdonosok által kötött ügyletek bejegyzésére nézve képezhet akadályt és ezen korlátozás a kor'átozott tulajdonos perbeli védelmére nem szolgaihat : a biroi végrehajtás bekebelezésének foganatosítását az ily korlátozás nem gátolhatja. A pécsi kir. törvényszék mint tlkvi hatóság. 1893. évi november hó 17-én 20,453 tlkv sz. alatt B. 1.. végrehajtatónak özv. R. F és t. elleni végrehajtási ügyében következő végzést hozott: Ámbár azon ingatlanokra, melyekre a végrehajtás elrendeltetett, megterhelési tilalom van mint korlátozás feljegyezve, mégis tekintve egyrészt, hogy ezen korlátozás jelen esetnél, melyben a bejegyzés nem valamely magánokirat alapján kérvényi uton, hanem hivatalos megkeresvény folytán végrehajtásilag céloztatik, telekkönyvi akadályt egyáltalában nem képez; s tekintve másrészt, hogy özv. R. F.-né, kinek javára és érdekében a telekkönyvi bejegyzésekből kitetszőleg a korlátozás feljegyeztetett szintén egyetemlegesen marasztalt fél, s ebből folyólag jelen esetben a javára tett korlátozás hatályát az által, hogy önmaga is adóssá vált, önmaga megszüntette;korlátozás által nyert jogát saját egyetemleges tartozására nézve elvesztette: ugyanezért a megkeresésnek hely adatik és a pécsi kir. járásbíróságnak 1893. évi 18,434. szám alatt kelr végzése alapján a végrehajtási zálogjog 322 frt 49 kr. tőke és ját. erejéig a pécsi 107. sz. tjkvben stb. ingatlanokra és özvegy R. F.-né javára bekebelezett haszonélvezeti jogra végrehajtó B. L. javára bekebeleztetik stb. A pécsi kir. ítélőtábla 1894. évi május hó 15-én 2,356. sz. alatt következő végzést hozott: A kir. Ítélőtábla az első bíróság végzését nem neheztelt részében érintetlenül hagyja, fclfolyamodással megtámadott abban a részében pedig, melylyel a végrehajtási zálogjognak bekebelezése a pécsi 107. stb. sz. tjkvben felvett ingatlanokból a felfolyamodókat illető jutalékokra elrendelve lett, megváltoztatja s a per bírósági végrehajtást rendelő végzésének foganatosítását e részben megtagadja, mert a fent elősorolt tjkvekben feljegyzett az a korlátozás, hogy a tulajdonosok az ingatlanokat özv. R. F.-né haláláig sem el nem idegenithetik, sem meg nem terhelhetik, a tulajdonjognak oly megszorítása, melynél fogva a meghatározott időpontig a tulajdonosok ellen zálogjog bejegyzése el nem rendelhető, még végrehajtás útján sem, mire a tlkvi rdts. 53. §-ában foglalt az a rendelkezés is mutat, mely szerint a tulajdon oly korlátozásai, melyek a tulajdoni lapra a bejegyzett hitelezők beleegyezése nélkül jegyeztettek be, ezen hitelezők jogait nem akadályozhatják arra nézve, hogy ők a nekik elzálogosított tlkvi jószágtestet a tulajdon ezen korlátozására való tekintet nélkül végrehajtás alá vehessék. A m. kir. Curia 1894. évi november hó 29-én 10,103/p. sz. alatt következő végzést hozott: A másodbiróság végzése megváltoztattatik és a végrehajtási zálogjognak bekebelezését elrendelő intézkedés tekintetében az első bíróság végzése hagyatik helyben, mert a szóban forgó tulajdonjogi korlátozás az illető tulajdonosok által kötött ügyletek bejegyzésére nézve ezeknek magánjogi lekötelezése folytán képezhet ugyan akadályt, de mivel ezen magánjogi kötelezettségből folyó korlátozás a korlátozott tulajdonos perbeli védelmére nem szolgálhat, oly végrehajtási végzések foganatosítását, a melyek bírói marasztaláson alapulnak, nem gátolhatja. Végrehajtási zálogjog bejegyzése osztrák bíróság megkeresése alapján. A győri kir. ítélőtábla: Az első bíróság Ítéletét megváltoztatja s a leobeni cs. kir. kerületi törvényszék mint kereskedelmi bíróságnak 1894. évi január hó 30-ik napján 292. szám alatt kelt megkeresését teljesíthetőnek nem találja. Indokok: Az 1881. évi LX. t.-c. 4. §-a szerint az osztrákmagyar monarchia másik államában hozott birói határozat és kötöttegyezség alapján ezen állam bíróságainak megkeresésére a végrehajtás a viszonosság előfeltétele alatt feltétlenül elrendelendő, kivéve azon esetet, ha az a teljesítmény, a mely végrehajtás utján érvényesíttetni szándékoltatik, hazai tiltó törvénybe ütközik. A törvény ezen intézkedése szerint az osztrák-magyar monarchia másik állami bíróságainak megkeresése esetén is előbb a végrehajtás az annak foganatosítása végett megkeresett hazai bíróság által elrendelendő s a végrehajtási zálogjog csak a hazai bíróság végrehajtást rendelő végzése alapján jegyezhető be a telekkönyvbe. Ennélfogva, minthogy az osztrák-magyar monarchia másik állam bíróságainak a megkeresése alapján a kielégítési végrehajtást elrendelni a telekkönyvi hatóság jogosítva nincs, a leobeni cs. kerületi törvényszéknek , Budapest, 1895 március hó 24-én. mint kereskedelmi bíróságnak közvetlenül a magyaróvári kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatósághoz intézlett megkeresése alapján a nyilvánkönyvi jogbejegyzés el nem rendehető (1894. május 1-én, 2,291. sz.). A m. kir. Curia: A felfolyamodás visszautasittatik: mert a m. kir. Curiának 4i\ számú polgárjogi dontvénye értelmében a másodbiróságnak neheztelt végzése ellen további felfolyamodásnak helye nincs (1894. október 5-én, 6,488 sz.). Az 1868 : LIV. t.-c. 588. §-ában engedett hagyatéki zárlat csak a hagyatéki bíróság által rendelhető el és csak akkor, ha a hagyatéki eljárás az 1868 : LIV. t.-c. 560. íj-a alapján megindíttatott. Az eperjesi kir. törvényszék I. József és társa, mintnéhai I. Béla örököseinek kérelmére hagyatéki zárlatot rendelt el az 1868: LIV. t.-c. 588. $-a alapján D. Anna ellen, azon ingóságokra vonatkozólag, melyeket néhai I. Béla még életében D. Annának eladott, de mely ingóságok a hagyatéki leltárba néh. I. Bélának hagyatékaként lettek felvéve. A kassai kir. ítélőtábla néhai [. Béla hagyatékára vonatkozó zárlati ügyet az eperjesi kir. törvényszéknek 1894. évi október hó 10-ik napján 7154. sz. alatt hozott végzése ellen D. Annának 1894. évi október hó 20. napján 7,560. sz. alatt közbetett felfolyamodása folytán az 1895. évi január hó 8-ik napján tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott: A kir. ítélőtábla az első biróság végzését az annak alapján teljesített eljárással együtt megsemmisíti, s a kir. törvényszéket utasítja, hogy a zárlati kérvényt a zárlatkérőnek adja vissza. Indokok: A zártkérők a zárlatot kérvényük tartalma szerint az 1868:LIV. t.-c. 588. §-a alapján kérték; tekintve, hogy eme törvényhely alapján a zárlat csakis az idézett törvénycikk 560. í?-a esetében megindított hagyatéki eljárás folyamán az illetékes hagyatéki bíróságtól rendelhető el; a kérdésben forgó hagyatékra vonatkozóan azonban az idézett törvénycikk 560. §-a alapján nincs folyamatban; tekintve, hogy az eperjesi kir. törvényszék ebben az ügyben, mint hagyatéki biróság el nem járt és zárlat elrendelésére perre utasítás előtt hatósági körrel egyáltalában nem birhat: az első biróság végzését az egész eljárással együtt megsemmisíteni, s a zártkérőket, mint a kik a felfolyamodásra okot szolgáltattak, az azzal járó költség megfizetésére kötelezni kellett. A biróság elé terjesztett kérelem törvényszerűségének mérlegelése az illető bíróságtól függvén, a magánpanaszos által a vizsgáló birónál kieszközölt zárlatnak a büntető törvényszék által való megsemmisítése nem von maga után a magánpanaszos ellenében kártérítésre való kötelezettséget. A pécsi kir. ítélőtábla (1895. évi január hó 4-én 6,267/p. 1894. szám alatt) következő Ítéletet hozott: A királyi ítélőtábla a kir. járásbíróság ítéletét helyben hagyja, és felperesi ügyvéd felebbezési munkadiját és költségét saját fele ellenében 8 frt 15 krban állapítja meg. Indokok: Tekintve, hogy a biróság elé terjesztett kérelem törvényszerűségének mérlegelése, és igy annak helyt adó vagy elutasító elintézése az illető bíróságtól függ; és tekintve, hogy a vizsgáló biró által felperes ellen elrendelt és foganatosított zárlatot kieszközlő alperes, pusztán azon okból, mert a zárlat a kir. törvényszék mint büntető biróság által feloldatott és megsemmisitetett, kártérítésre nem kötelezhető és tekintve végül, hogy az a cselekménye, melylyel felperes ellen a szabadalmazott csizma-ráma készítése és a szabadalom megszegése miatt a büntető bíróságnál panasz feljelentést tett, oly cselekményt, mely a magánjogi szabályok szerint magában véve is a kártérítési kötelezettséget maga után vonná, nem képez: az első biróság helyesen utasította el felperest keresetével, a miért is az első biróság ítéletét a per főtárgyára vonatkozó rendelkező részében ezen indoknál fogva, míg abban a részében, melylyel felperes a perköltség viselésére köteleztetett a prts. 251. §-ára alapított első bírósági indoknál fogva helyben kellett hagyni. A felperesi ügyvéd fellebbezési munkadijának és költségének megállapítása a prts. 252. §-án alapszik. Végrendeletileg a végrehajtást szenvedettnek hagyományozott és lefoglalt pénzösszeg a hagyománynak birói átadása előtt nem utalványozható ki a foglaltató részére. A pécsi kir. járásbíróság 1894. évi november hó 30-án 24,704/p. szám alatt H. Á. felperesnek ifj. Sch. A. alperes elleni végrehajtási ügyében következő végzést hozott: A kir. járásbíróság H. Á. végrehajtatót abbeli kérelmével, hogy a végrehajtást