A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 27. szám - A polgári törvénykezési rendtartás kézikönyve

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 27. számához. Budapest, 1894. július hó 8-án. Köztörvényi ügyekben. A pozsonyi kip. ítélő tábla I-ső számú polgári döntvénye. Pozsonyraegyc Eperjes községében a római kath. plébánia felállítására vonatkozóan Eperjesen az 1825. évi május hó l.'3-ik napján az illető szolgabíró és eskűtlt jelenlétében az illető földesúr megbízottja, az illető község akkori elöljárósága és az illető községbeli 11 úrbéres gazda részéről — a záradék szerint a többi gazdák jelenlétében és megegyezésükkel — aláirt okiratnak 3-ik pontjában foglalt következő kitétellel: aminthogy a tallósi plébá­niától leendő elválasztásunk által egyszersmind az ekkoriglan ada­tott szolgáltatásainktól és adózásainktól is felszabadittatnánk, le­kötelezzük magunkat arra. hogy mindazon földeknek, melyek ezen alkalommal a tallósi plébániától az eperjesihez esendők lesznek, mind pedig azoknak is, melyeket a méltóságos földesurunk ez utóbbihoz most újan hozzáadni kegyesen méltóztatik, művelését, úgymint szántását, fogasolását, a termésnek letakarítását és be­hordását, egyszóval minden illendő és szokásban levő munkákat, valamint szinte a méltóságos földesúr által e célra ajánlott tűzi­fának levágását és behordását is a helybeli plébános ur részére esztendöröl-esztendőre véghez vinni fogjuk«, — lekötelezettnek a politikai község tekintendő-e? avagy ugyanez a lekötelezés, továbbá ugyanannak az okirat­nak 4. pontjában foglalt következő kitétel: »adunk ötven gazdák, kik összesen 437/8 urbarialis helyet birjuk, vagyis 67/8 régi ses­siót, összesen 67 pozsonyi mérő rozsot, ugyanannyi csirkét és készpénzül 20 forintokat pengőben«, az illető községbeli úrbéri telkekre nézve dologi teher-e? Határozat: A feltett kérdésben megjelölt okirat 3. pontjában foglalt kitétellel Eperjes politikai község lekötelezettnek nem tekintendő, továbbá ugyanez a lekötelezés, úgyszintén annak az okiratnak 4-ik pontjában foglalt kitétel az Eperjes községbeli úrbéri telkekre nézve nem dologi teher. Indokok: Az eperjesi plébános lényegileg a feltett kér­désben megjelölt okirat 3. és 4. pontjára alapítottan párbér iránt perelte a más vallású Wetzler Józsefet, mely perben az elsőbiró­ság alperest elmarasztalta, mert a kérdéses okirat 3. és 4. pont­jával a politikai község részéről átvállalást, illetve az úrbéri tel­kekre nézve dologi terhet fenforogni látott; ezt az Ítéletet a pozsonyi kir. ítélőtábla 6,021/1891. sz. a. helybenhagyta. Az eperjesi plébános ugyauakként perelte a más vallású Goldberg Mórt, mely perben az elsőbiróság felperest keresetével elutasította, mert a kérdéses okirat 3. és 4-ik pontjával a politikai község részéről átvállalást, illetve az úrbéri telkekre nézve dologi terhet fenforogni nem látott ; ezt az Ítéletet a pozsonyi kir. Ítélő­tábla 4,583/1893. sz. a. szintén helybenhagyta. A pozsonyi kir. ítélőtábla elnöke az ellentétes határozatok folytán 409-1894. sz. a. a 4,214/1891. I. M. E. számú rendelet­ben foglalt figyelmeztetést megtévén, 1,801/1894. sz. a. másodfokú érdemleges megvizsgálás végett a pozsonyi kir. Ítélőtáblához ér­kezett az eperjesi plébánosnak ugyanakként a más vallású Stern Jakab ellen indított pere, mely per előadásra kerülvén, ennek elintézése felfüggesztetett és ekként a 4,214/1891. I. M. E. számú rendelet 4. §. 3. pontjának esete beállott. Általános szabály az, hogy a párbér egyéb jogalkotó tények hiányában csak a parochía kötelékéhez tartozó híveket terheli és hogy e teher mérvének és módozatainak kútforrása a visitatio canonica. Ennek folytán a parochia kötelékébe nem tartozók, külö­nösen más vallásúak, már a bevett vagy tűrt vallásfelekezeteknek egyébként is egymástól önálló voltánál fogva is, párbérszolgálta­tásokra csak akkor kötelezhetők, ha erre bármely úton személyes kötelezettséget vállaltak, vagy ha párbérszerződés vagy más jog­alkotó tények folytán ingatlanhoz kötött dologi teherré vált, vagy végül, ha a párbért a politikai község átvállalta (aversio) ; ellen­ben ezek iránt nem bir nyomatékkal a nem birói úton történt esetleges marasztalás és visitatio canonica-ban a párbér szolgál­tatásának házak vagy telkek után feltüntetése ; mert a m. kir. curia 30. és 31. számú polgári döntvényeiben már kimondotta azt: hogy ha a kath. lelkész részéről párbérszolgáltatás iránt folyamatba tett ügyekben panaszlott fél a kötelezettségi alap jogosultságát támadja meg, illetve, midőn az a kérdés vált vitássá, ha vájjon a párbérszolgáltatás ingatlan birtokhoz kötött dologi teher, vagy pedig személyes viszonyokon alapuló kötelezettség természetével bir-e, az ügy eldöntése a polgári bíróságok hatás­köréhez tartozik; és hogy az magában véve, hogy egyes helyeken a visitatio canonica feljegyzései szerint a párbér minden ház vagy telek után szolgáltatik ki, nem képez alapot arra, hogy a kérdéses helyeken a párbér ingatlanon nyugvó dologi tehernek tekin­tessék. A visitatio canonica rendeltetése volt az is, hogy a hívek­nek párbér iránti kötelezettségét, ennek mérvét és módozatait a tényleges állapothoz képest feltüntesse; a visitatio canonica szo­kás és részben egyházhatósági rendelet folytán a törvényes bizony­ság (legale testimonium), a földesúr és az illető község elöljárói közbenjöttével eszközöltetett. A most eldöntendő kérdésben idézett okirat latin szövegű bekezdésében Rudnay Sándor, az időbeli esztergomi érsek jelenti ki azt, hogy miután Eperjes egyházilag mint fiókegyház a tallósi parochiához tartozik, az eperjesi birtokosok és földesúr a tallósi parochiából kiválásért és Eperjesen önálló parochia felállításáért új parochia rendezése céljából a törvényes bizottság (legale tes­timonium) jelenlétében egyházi és földesúri megbízottakból vegyes bizottság alakult. A kérdéses okirat további szövege a következő : »Mi alulirt Eperjes község valljuk e levelünk rendével, hogy minek utána a méltóságos földesurunk azon legalázatosabb könyör­gésünkre, hogy a számunkra az előadott okokra nézve Eperjesen egy lelkipásztort rendelni és nekünk egy helybeli plébániát, vala­mint szinte oskolát felállíttatni méltóztatna, ugyanebbeli buzgó óhajtásunkat nemcsak kegyelmesen elfogadni, sőt a vele született nagy kegyessége mellett a leendő helybeli plébánosnak illendő élelmére nevezetesebb ajánlást is tenni méltóztatott, mi is sze­münk előtt tartva azon méltányosságokat, melyeket az isteni szol­gálatokban a helybeli lelkipásztora >k fogyatkozása miatt gyakorta tapasztalnunk kellett, az Úr Istennek dicsőségére és lelkünknek üdvösségére nézve a leendő hehbdi plébános és oskolamesternek subsistentiájára tehetségünkhöz képest szabad és elhatározott akaratunkból következő ajánlást teszszük és annak megtartására magunkat és maradékainkat lekötelezzük.« A kérdéses okirat 1. pontjában átadják a leendő plébános­nak lakhelyül azt a közházukat kerttel együtt, melyben eddig a helység nótáriusa lakott; 2. pontjában a mester- és iskolaháznak átadják másik házukat kerttel együtt, melyben egyideig az eper­jesi szentegyháznak adminüitratora lakott ; 3. és 4. pontja a fel­tett kérdésben lényegileg szó szerint van idézve, az utóbbi pont­ban egyúttal a zsellérhelyek szolgáltatása is van szabályozva: 5. pontjában a stoláról és 6. pontjában az iskolamesterről, ki egyszersmind a helység nótáriusa lehet, van intézkedés ; befejezése pedig ekként szól: »mindezeknek szentül való megtartására pedig magunkat és maradékainkat lekötelezzük és nagyobb hiteléül ad­juk ezen kötelező levelünket« ; végül az aláírás a feltett kérdés­ben körül van irva. Ennek az okiratnak ekként ismertetett tartalmából nyilván­való az, hogy ez az okirat szoros értelemben nem visitatio cano­nica, hanem parochia-alapitási oklevél, párbér tekintetében pedig párbérajánlat, illetve lekötelezés (litterae obligationales). A párbér tekintetében annak mérve és módozatai iránt kútforrásul az illető parochiára nézve az illető plébános részéről a kérdéses okirat visitatio canonica gyanánt lévén bemutatva, önként következik, hogy tulajdonképeni visitatio canonica hiányá­ban a kérdéses okirat visitatio canonica természetével bir és épen ezért hatályára nézve a visitatio canonica-ra követett szabályok szerint bírálandó el. Es valóban a kérdéses okirat 3. és 4. pontjában foglalt ki­tétel az illető lelkész részére időszakonkint visszatérő szolgáltatá­soknak alanyait, módját és mérvét, tehát csakugyan a párbért szabályozza. A kérdéses okirat szó szerinti tartalmánál fogva a szolga­biró és esküdt annak az okiratnak kiállításánál nem akként járt el, hogy a politikai község netáni lekötelezését hatóságilag jóvá­hagyja, hanem mint törvényes bizonyság (legale testimonium); miként ez a fenn előadottak szerint ilyen természetű ügyeknél bevett szokás volt. A kérdéses okirat aláírási záradéka szerint a földesúri meg­bízott az abban az okiratban foglaltakba beleegyezett; ez azon­ban magában véve a politikai község netáni lekötelezcsének földesúri jóváhagyásául szintén nem tekinthető; mert abban az okiratban magának a földesúrnak saját lekötelezettségéről is van szó és mert az okirat keletkezésének idejében sok helyen kétségtelenül fennállott az a szokás, hogy a földesúr a jobbágyok nem úrbéri természetű lekötelezéséuek jóváhagyása iránt magának jogosultságot igényelt. A kérdéses okirat keletkezésének idejében és kivált olyan helyeken, hol csak egy vallásfelekezetek voltak, a politikai és

Next

/
Oldalképek
Tartalom