A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 33. szám - A büntető törvénykönyv 333 - 343. §-ainak alkalmazása a feldolgozott erdei termékek eltulajdonitásánál

Tizenkettedik évfolyam. 33. szám. Budapest, 1893. augusztus 13. Szerkesztőség : V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: Rndolf-rakpati 3. sz. Köziratuk vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendő!;. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZIEGYZÖI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő: I>r. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed érre 1 frt öO kr. Fél » 3 » — > Egész » fi » — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautal vánjnyal küldendők. rARTAI.OM : A biintetötörvénykönyv 333—343. fainak alkalmazása a feldolgozott erdei termékek eltulajdonításánál. Irta : G y e n e s József, kir. kincstári alügyész Besztercebányán. — Az örökösödési eljárást szabályozó lönényjavaslat. Irta: Zimányi Alajos, budapesti kir. közjegyző. — Belföld. (Az eperjesi ügyvédi kamara 1892. évi jelentése.) — Nyilt kérdések és feleletek. (Hegyvámos birtok árverelése. [Felelet.] Irta : KI ár Ede, temesvári kir. tszéki segédtelekkönyvvezetö.) — Irodalom. ^Telekkönyv, birtokrendezés, telekkönyvi átalakítás, betétszerkesztés. Irta: Káplány Géza, Szegedi kir. táblai biró. — Az új sommás eljárásról és a fizetési meghagyások. Irta : dr. Ragályi Lajos, budapesti ügyvéd.) — Vegyesek. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. —• Pályázatok.) — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. A »*Tog törvé*iytára« t. előfizetői jelen szá* inunkhoz mellékelve veszik az 18Q3. évi igazságügyi rendeletek 3. és 4. ivét (33—52. lap). Az esetleges reklamációkat kérjük S napon belül hozzánk intézni. A kiadóhivatal. A büntető törvénykönyv 333 — 343. §-ainak alkalmazása a feldolgozott erdei termékek eltulajdonitásánál. Irta : GYENES JÓZSEF, kir. kincstári alügyész Besztercebányán. Az erdőtörvény 90. § a: »A ki valamely erdőben létező élő fát vagy ott létező levágott, de eladásra vagy felhasználásra még fel nem dolgozott fát lop (69. §.), az ellopott fa értékét s kártérítésül ezen érték egy negyed részét tartozik megtériteni; ezenfelül pedig a két összeggel egyenlő pénzbüntetéssel büntetendő szövegezésénél fogva kizárja azon esetet, hogy erdei lopís feldolgozás s felhasználásra elkészített erdei termékekre nézve előfordulhasson, ugy látszik, az ilynemű faanyagon elkövetett lopást azért nem akarja az erdei kihágások körébe számíttatni, mert a törvényhozási intentio szerint itt már nemcsak az erdőgazdaság, hanem általában véve a közbiztonság érdekeinek megsértése feltételeztetik. A törvény ezen felfogásából kiindulva — a feldolgozás s felhasználás alá kerülő levágott erdei termékek ellopását — a kir. bíróságok az érték szerinti distinctiók tekintetbe vételével a btkv. 339 — 310. §-ai szerint szokták megtorolni. De nem forog-e fenn az imént említett érdek megsértése a kihágási ttkv. 126. §-ábau körülirt kihágás, két frt értéket meg nem haladó élvezeti cikk ellopása esetén is ? Igaz, hogy a büntetés kimérésénél az elastikus 32. §. a bírónak a méltányosság gyakorlásában szabad kezet enged s az ily bűnesetek substractumául szolgáló tárgy rendszerinti csekély értékére való tekintettel a 339. §-ban meghatározott büntetés minimumát az 1 napi fogháznak alkalmazását lehetővé teszi, de a concret esetek legtöbbjében a cselekmény elkövetésénél közbejátszó sajátlagos körülmények mérlegelése azon meggyőződést kelti föl bennünk, hogy a 339. §-nak e helyütt alkalmazása a társadalmi s fennálló jogrend megsértése által épen nem indokolt követelmény s az elkövetett cselekménynyel arányban épen nem álló büntetéssel való megtorlás a hazai viszonyok és közfelfogással ellentétbe helyezkedő interpretatio eredménye. E szakasznak az erdőtörvényből nézetem szerint helytelenül kimaradt 3 szó miatti kényszerű alkalmazása a gyakorlati életben nemcsak hogy sokszor nagymérvű viszásságokat idéz elő, de mindenkor az anyagi igazság rovására esik. Vegyük ugyanis tekintetbe, hogy Magyarország erdővidékei legnagyobb részében a fatermékek, hasábfák szállítása az erdők között futó folyócs- | Lapunk mai szama kákoni úsztatás segélyével történik, vagy pedig a hasábbá fürészelt s ily módon már felhasználás alá kerülő fa az úgynevezett lerakodó helyeken — a melyek azonban legtöbbnyire magában az erdőben vannak — szanaszét hányva egy ideig visszahagyatik azon célból, hogy később szokásos módon ölbe összerakassé-k, vagy még összerakás előtt a rakodó helyről elszállíttassák. Nem szükséges egyéb, mint hogy egy jókedvű vadász-, végy kiránduló társaság az ily módon lerakott, vagy a folyóban úsztatás alatt lévő felhasználásra szánt hasábíából egy 15 — 20 kr. értékű fadarabot, bona fi de, nem is sejtvén, hogy ez által a btkv.-tiek egy meglehetős kemény §-ával jut összeütközésbe, gondtalanul a fagályákból rakott s vidáman lobogó tűzre rádobjon s így azi jogtalanul saját céljaira felhasználja s ezt egy malitiozus erdőőr feljelentse — rögtön kész a btkv. 333., 334. §-ába ütköző lopás vétsége s ha netán a vadász- vagy kiránduló társasággal oly valamely szolgálattévő személy is van, kire nézve a 338. §. esete forog fenn, megtörténik azon auomália, hogy a talán szolgálatadói iránt való előzékenységből, szolgálatkészségből elkövetett ezen cselekménye s az úgyszólván értéktelen darab fának tűzre dobása miatt a 340. §. szerinti büntetés s legalább is 6 havi börtön lesz ezzel szemben alkalmazandó. De az egyszerű lopássá való minősítés esetén is a büntetés folyománya gyanánt a 341. §. szerint a hivatalvesztés s a politikai jogok felfüggesztése is kimondható lévén — bár ez az 54. §. alapján mellőztetni szokott — a mennyiben a bíróság által mégis kimondatnék s az ítélet az ilynemű vétségeket rendszerint elkövetni szokott, képviselterési költség hiányában személyesen védekező tudatlan, törvényismeréttel nem bíró paraszt vádlott részéről megnyugvással fogadtatván, jogerőssé válik, az a politikai hatósággal közöltetvén, a 15 — 20 kr. s gyakran kevesebb értékű darab fa miatt elitéltet nemcsak a kár s eljárásin felül rabtartási költségek viselése által még súlyosabb anyagi megerőltetésre kényszeríti, hanem a 341. §-ban megjelölt s a követni szokott praxis mellett supponálható mellékbüntetések alkalmazása által sokszor az épen kínálkozó tisztességes megélhetést biztosító közszolgálatba való léphetésnek s ilyen módon a becsületes polgári hivatás betöltésének is akadályul szolgál. Arra a kérdésre, mely törvény alkalmaztassák akkor, midőn a kérdéses értéktelen darab fa vagy más hasonértékű, de nem élelmi szert képező tárgy nem a fentebb vázolt módon, erdőben s a folyóból a partra kihúzva tulajdoníttatik el —• s igy az eset erdei kihágásnak nem minősíthető — a felelet csak az lehet, hogy itt ismét a kihág. btkv. 126. § nak módosítása válnék szükségessé ezen egy szóval : »A ki két frt értéket felül nem haladó élelmi, élvezeti, vagy használati cikket lop« stb., de hogy az erdőben ölbe rakott,v agy folyamon úsztatott fából elkövetett lopás, a mely a többnyire szabadban tartózkodó földnépének (pásztor, erdei s mezei munkás) életfoglalkozásából kifolyólag ugy a lopás kritériumának főalkateleme a »dolus«, valamint a subjectiv »tudat<< és »akarat«, e két, szintén lényeges kellék fenforgása nélkül sokkal több alkalma van, az erdőtörvény 90. §-a alá lenne subsumálandó, azt a gyakorlati életben lépten-nyomon felmerülő concret esetek nagyon is indokolttá teszik. Ha veszszük még azt, hogy a lopás fogalmához sokszor az »animus lucri« is szükségeltetik — mi a jelen esetekben kérdésen kivül esik — s a lopásnak kísérlete is büntetendő, ha tehát az erdőőr közeledtére a készülő tettes a pl. 10 — 15 kr. értékű fadarabot helyére visszateszi, vagy azt még onnan el sem vitte, a fennálló gyakorlat szerint — mivel a lopástól nem önként állott el — a lopás kísérletében mondandó ki bűnösnek. Szerény nézetem szerint nincs tehát okadatolva az erdőtörvény 90-ik §-ának azon intézkedése, hogy az erdőben fekvő, felhasználásra feldolgozott faterméket kiveszi az erdei lopások kategóriájából, mert miként fentebb iparkodtam kimutatni, ezt a jogbiztonság érdekei absolute nem követelik, de sőt a büntetés alapelveinek egyenes megsértése származhatik a törvény teljes szigorának alkalmazása esetén. Ezen tehát az idézett törvényszakasz szövegének helyesbítésével segíteni kellene s az erdei lopás tárgyát képező faanyagok sorába »a tüzelő fává felfűrészelt, hasábolt, ölbe rakott fanemü«-eket is fel kellene venni. 8 oldalra terjed.