A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 4. szám - Úrbéri perekben perújitásnak van-e helye? avagy a végrehajtással befejezett úrbéri perek tárgyát képezett kérdések bármelyike új keresettel, az úrbéri bíróság előtt feleleveníthetők-e?

A j o a. 27 hogy legyen és megrendül népünknek az igazságszolgáltatásba vetett hite és bizalma, mert haszontalan tervezgetés, hiábavaló költséges experimentatiónak fog bizonyulni minden, ha csak az elrettentés i elmélet (Abschreckungssystem) nem akarjuk minden áron a liberális igazságszolgáltatás elé gördíteni, az ellen érvényre emelni. És ha ezt akarjuk ?! az újonnan tervezett felebbviteli rendszerre sincs szükségünk, hogy a per és felebbezések korlátozását természetellenes eszközökkel és minden áron keresztülvigyük, elég arra, hogy az alaptalan perek jó részben kiküszöböltessenek, a lutrizásnak helye ne legyen, azt kimondani, hojy a nem okiraton alapuló pereknél a pertárgy értékének 10—20°/o-jét az ellenfél esetleges perköltségeinek fedezésére birói letétbe kell helyezni s e nélkül a per viss/autasittatik. Hogy azután a sok szegény ember igazságos követelése is odavész — nem baj, csak az elv diadalmaskodjék és a várt eredmény álljon be. Ahhoz azonban jó adag optimismus szükségeltetik, hogy valaki elhigyje, miszerint a felebbezések korlátozása vagy megnehezítése által az igazságszolgáltatás csak egy százalékkal is alaposabb lesz, avagy hogy a felebbezések csekély száma biztos jele, symptomája annak, hogy az anyagi igazság jobban kiderittetik s a perlekedő felek már az első bírósági ítélettel meg vannak elégedve. Es ha ugy volna is, ez nem a fórum apellatorium, hanem az eljárt első bíróság érdeme és ez épen annak lenne ecclnincn bizonyítéka, hogy a teljes felebbviteli rendszerre szükség atass. De erről majd a jövő számban. Úrbéri perekben perújításnak van-e helye? avagy a végrehajtással befejezett úrbéri perek tárgyát képezett kérdések bár^ melyike új keresettel, az úrbéri bíróság előtt felelevenithetők-e? Irta : SIMON ENDRE, lőcsei kir. tszéki biró. »Kisérlet az úrbéri bíróságok hatáskörének kiterjesztésére«. Lányi Bertalan, kir. táblai kisegítő biró ur által a »Jogi szemle« szaklapnak II. kötete 2-ik számában (1890. jan. 9.) közlött cikkében előadott jogkérdések, tekintve, hogy a kérdés tényállását előidéző és képező mozgalom végeredményében a tulajdon biztonságának nagyobb mérvben való veszélyeztetésére alkalmas, megérdemlik, hogy minél többek által és több oldalról megbeszélés tárgyává tétessenek, annyival inkább, mivel a mozgalom terjedésére alapul szolgált első kereset és annak az illető úrbéri bíróság által lett elfogadása s ennek iolytán bekövetkezett további bírósági intézkedések mindenike mind a curialis zsellérségnek jogi természete s minősége felől, mind az úrbéri bíróság illetőségi körébe tartozó ügyek felőli téves felfogáson s az ezen kérdések megoldására szolgált régi s újabban alkotott törvények, rendeletek helytelen értelmezésén alapszik. Szükségesnek vélem a jelzett ezen perkérdéseknek minél kiterjedettebben való megbeszélését azért is, hogy az esetleg veszélyes mérveket ölthetö mozgalom terjedése, idejekorán a törvénynek helyes alkalmazása által minél gyorsabban megakadályoztassék s a felizgatott kedélyek minél előbb lecsillapittassanak s mi legfőbb, hogy a mozgalom létrejöttét s annak terjedését előidéző, avagy annak fentartását befolyásukkal támogató jogászok, lehetőleg több oldalról kifejezett vélemények által felfogásuknak téves volta felől meggyőzessenek ; de egyszersmind a nyilvánosság terén tüzetesebb és részletesebb felvilágosítással támogattassék azon bírósági intézkedés és eljárás is, mely a törvényes tulajdont védelmezi a törvénytelen megtámadások ellen. Midőn a »Jogi szemle« idézett cikkét olvastam, ezután pár nappal jött tudomásomra, hogy a curialis zsellérkérdésnek úrbéri perújitási keresettel való felélesztése folytán már eddig, a közönség kezébe adott röpirat alakú s az 1889-ik év folyamán megjelent emlékiratok által is, ez az ügy a nyilvánosság tárgyalása alá került és ezek utján az érdekeltek a kérdésre az igazságügyi minisztérium figyelmét felhívni szükségesnek is látták. Az emlékiratok egyike Alapi Salamon Géza és Attila érdekelt volt földesúri jogutódok által kiadva Lőcsén, Reis J. T. könyvnyomdájából 188?.; másika a sárosmegyei gazdasági egyesület által, kiadva Eperjes Kosch Árpád könyvnyomdájából 1889.; szerkesztője Hodossy Imre országgyűlési képviselő s a budapesti ügyvédi kamara elnöke és harmadika »Sárosmegyei zsellérügy« cím alatt tanulmány az úrbéri és azzal rokon viszonyok történelmi jog fejlődése terén, szerkeszté Glós Károly, szintén Eperjes Kosch Károly könyvnyomdájából 1889. — lett a nyilvánosság elé bocsátva. A vitás kérdés keletkezését, tényállását a sárosmegyei gazdasági egyesület emlékirata következőleg adja elő : »Tömegesen nyújtatnak be a kir. törvényszékhez, mint úrbéri bírósághoz oly keresetlevelek, melyekben egyes községeknek több lakosa »nem úrbéres zsellérnek« mondván magát, azt állítja, hogy a haszonélvezetében levő föld neki, illetőleg elődjének természetbeni szolgáltatások ellenében, emberemlékezetet meghaladó időben örök időkre adatott és azt kéri, hogy azsellérségtöljáró tartozásai az úrbéri nyiltparancs 19. §-hoz képest megválthatóknak nyilváníttassanak, ezen megváltásnak országos közvetítése elrendeltessék; a zsellérségnek belső és külső állománya pedig az ő korlátlan tulajdonába adassék és több ily keresetnek petituma még arra is kiterjed, hogy a földesuraság tűrni köteleztessék, hogy megfelelő erdő- és legelőterület az övéből a felperesek számára kihasittassék,« A »Jogi szemlé«-ben Lányi ur a kérdéses tényállást következő szavakkal adja elő : »És habár a legtöbb községben, melyekre a mozgalom kiterjed, az úrbéri birtokrendezés végbefejezése már évek előtt megtörtént, egyes törvényszékekhez tömegesen érkeznek a keresetek, melyekben a majorsági zsellérek azt a kérelmet terjesztik elő, hogy miután ügyük az úrbéri birtokrendezési perben elintézést nem nyert, az általuk használt birtokot terhelő természetbeni szolgálmányok megválthatósága az 1853. év március 2-án kelt úrbéri nyiltparancs 19. §-a értelmében úrbéri uton kimondassék < Glós Károly ur hasonlólag adja elő a keresetek tartalmát s azok petitumát. Ezen tényállás és kereseti kérelmek olvasása után, azok megítélésénél szerintem következő kérdések merülnek fel: 1. Az úrbéri pereknek itéletileg, avagy egyezségileg s ezek alapján végrehajtással lett befejezése után, a fentebbieket tartalmazó kereseteknek elbírálására illetékes-e az úrbéri bíróság? 2. Érvényben van-e jelenleg az 1853-ik évi március 2-án kiadott úrbéri nyiltparancs és annak a kereseti kérelmek alapjául hangsúlyozva kiemelt 19. §-a ? E két kérdésnek megoldását tűztem ki jelen cikkem tárgyává s az ezen kérdésekre adandó feleletben lehetőleg kikerülni igyekeztem az indokok közé felvenni a fentebb hivatkozott emlékiratok, illetőleg tanulmány által kifsjtett körülményeket. Mindenek előtt kijelentem, hogy Lányi Bertalan és Plós Károly uraknak azon felfogásukat tartom helyesnek, törvényesnek, mely szerint kijelentik, hogy a fentebb jelzett irányú kereseteknek ügyérdemi elintézése a kir. törvényszék, mint úrbéri biróság törvényszabta hatáskörén kivül esik. Az ily keresetek esetleg a nem kivételes úrbér1 biróság, hanem rendes perbeni eljárás szerinti biróság illetőségi körébe tartoznak s a törvénykezés rendjének általános szabályai szerint inditandók, kezelendők, itélendők el. Véleményem helyességének támogatására mindenek elölt felemlítem, hogy az 1848-ik év előtti birtok- és tulajdonviszonyok szabályozását tárgyazó 1848. évi több törvénycikkek közül a IX-ik törvénycikknek, mely az úrbér és az azt pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt szolgálatok ^roboti), dézma- és pénzbeli fizetések megszüntetéséről; a XV-ik cikk, mely az ősiség eltörléséről intézkedik, mindkettőnek és azoknak is, melyek e kettővel kapcsolatos birtokviszonyokból fejlődő kérdések mikénti elintézéseire vonatkoznak, főcéljuk és irányuk az, hogy az ingatlan tulajdona iránt uralgott bizonytalanság és a bizonytalanság folytán a birtokmivelés, kezelés, értékesítés fejlesztését bénitó, sőt le-