A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 3. szám - A végrendelet bemutatása a közjegyző által - A nyilvánosság a büntető eljárás elővizsgálati részében

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 3. számához. Budapest, 1890. január 19-én. Köztörvényi ügyekben. A telekkönyvi bejegyzés helyteleusége kifogáskcn is felhozható és bizonyítható, mely esetben az a bejegyzett jog létét nem igazolja, jóllehet a telekkönyvi rendtartás által szabályozott eljárás szerint megtámadva nem lett. A telekkönyvi bejeiryzes helytelenségének bizonyítása közvetett bizonyítás utján. A szombathelyi kir. törvényszék (1887. október 20-án, 9.109/p. 18«7.): dr. Markovits Gyula ügyvéd által képviselt öreg M. József felperesnek, Bejczy Ödön ügyvéd által védett T. József alperes elleni a kámi 70. sz. a. tjkönyvbe bejegyzett A-f-648 helyrajzi számú birtok kiadása végett indított perében ítélt: Felperes keresetével elutasittatik s alperes viszonkeresetével elutasittatik. Indokok. Felperes keresetét a kámi 70. sz. a. tjkvbeu felvett A+648. sz. a. birtoka kiadására irányítván, arra vonatkozó jogát az A. alatt becsatolt tjkönyv hiteles másolatával kívánja igazolni, mely szerint azon birtok az ö nyilvánkönyvi tulajdonát képezvén, mint ilyen a birtok kiadását követelni jogosítva van. Bemondja továbbá felperes, hogy azon birtok korábban alperes és elhunyt neje tulajdonát képezte és 1854. évben közte ugy alperes közt létrejött csereügylet alkalmával jutott a kereseti peres birtok tulajdonába. Ezen bemondások ellenében alperes a 6 sz. a. becsatolt fel- és alperes felek közt létrejött csereszerződéssel begyözte, hogy felperes által állított csereügylet nem 1854., hanem 1856. évi március hó 18-án jött létre, hogy az alkalommal felperesnek átadott földek közt. a kereset tárgyát képező rét birtok nem foglaltatott ; a 2. és 7 sz. a. becsatolt községi bizonyítványokat megerősítő tanú kimondásaival a tk. rdts. 190. §-ának megfelelöleg begyőzte, mikép a kereseti birtok felperes tulajdonát nem képezte, hogy az alperes birtokában lévén a telekkönyvek alkotása alkalmával tévesen vétetett felperes nevére: továbbá a 3. alatti nyilatkozat és a 8. alatti adásvevési szerződéssel alperes tanúsította, mikép a kereseti birtok néhai N. György örököseitől történt megvétel folytán jutott alperes tulajdonába, melyet az óta folytonosan bír és használ. Ezek szerint kétségtelen, hogy felperes a keresetbe vett birtok tulajdonjogának megszerzésére vonatkozólag oly érvényes címet, mely a jogszerzésre alapul szolgálhatna, fel nem mutatván, mivel alperes begyözte, hogy a birtok csak telekkönyvi téves felvétel folytán jutott felperes tulajdonába, a telekkönyvi állapot pedig csak oly jogok érvényesítésére bír bizonyító erővel, melyek alapja a jogos szerzés, mi ezen esetben fenn nem forogván, felperest a birtok kiadására irányzott keresetével elutasítani kellett. De elutasítandó volt viszonkeresetével alperes is, mert ámbár a perben mind a tanuk, mind a 3. alatt becsatolt nyilatkozat azt tanúsítja is, hogy alperes a kereseti birtok tulajdonát néhai N. György örököseitől megvásárolta, mégis mivel a perben nincs tanúsítva ezen körülmény, miszerint eladó N. Katalin és Julianna néhai N. Györgynek kizárólagos örökösei lettek volna, néhai N. György hagyatéki iratai pedig, melyeknek beszerezhetése eszközölhető volt, nem látszik ugyanazonosnak eladók jogelődjével és alperes az ez érdemben tanúsított bizonyítékait, melyek által néhai N. György örökösei megállapittathatnának, ki nem egészítette: viszonkeresetével ezúttal elutasítandó volt. A budapesti kir. itélö tábla (1888. szeptember hó á3-án, 40,775/p. 1888.): A kir. törvényszék ítéletét a keresetbe vett 261 frt tőke, valamint a viszonkereset elutasittatása tekintetében helyben hagyja ; egyebekben azonban megváltoztatja s alperest kötelezi arra, hogy a kámi 70. sz. tjkvben + 1 sor és 648. hrsz. a. bejegyzett ingatlant felperesnek átadja. Indokok: Alperes a kámi 70. sz. tjkvben + 1 sor és 648. hrsz. alatt bejegyzett ingatlan birtokának felperes mint telekkönyvi tulajdonos javára leendő megitéltetése ellen azzal a kifogással él, hogy a kérdéses ingatlant felperes nem csere utján szerezte meg, mint keresetében előadja, hanem a helyszínelés alkalmával helytelenül vétetett fel mint tulajdonos; mert a kérdéses ingatlannak valódi tulajdonosa néhai N. György volt; továbbá, hogy a kérdéses ingatlant alperes a most emiitett N. György örököseitől megvevén, az őt illető tulajdonjoggal. Alperesnek azonban kifogásai nem jöhetnek figyelembe, mert feltéve, hogy való volna is alperesnek ez az állítása, hogy felperes tévesen jegyeztetett be mint tulajdonos a telekkönyvi felvételkor, minthogy alperes nem bizonyította be azt, hogy a kérdéses ingatlan néhai N. György nevére lett volna felveendő, felperes mint telekkönyvi tulajdonos s ki ellen erősebb jog kimutatva nem lett, a tényleges birtoklást követelheti. De ezenkívül alperesnek második kifogása sem jöhet figyelembe, mert a 8. sz. a. adásvevési szerződéssel nincs bebizonyítva az, hogy alperes a kérdéses ingatlant néhai N. György örököseitől megvásárolta. E szerint felperes a birtokra irányzott keresetével elutasítható nem lévén, az első bíróság ítéletével a birtokra vonatkozó részben megváltoztatásával alperest az ingatlan átadására kötelezni kellett. Ellenben a 261 frt kárpótlási összeg tekintetében az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyni kellett, mert felperes nem mutatta ki azt, hogy ő felszólította alperest az ingatlan átadására, sem azt nem bizonyította, hogy alperes rosszhiszemüleg foglalta el az ingatlant s igy felperes csakis a kereset kézbesítése napjától lenne jogosítva az ingatlan jövedelmét követelni, felperes azonban 1882. évtöl_ kezdve jjv címen követelést nem támasztott. Alperes fehéressel szj^pen erősebb jogot a kérdéses ingatlanhoz ki neidj^uitatván •>*!gy(jp:i tulajdon megítélésére irányzott viszonkeresete jogos alappal nem bírván, ez okból a viszonkereset elutasítandó volt. -• A magy. kir. Curia (1889. október 9-én, 773/p? ÍS^i): A másodbiróság felperesi kérelemnek helyt adó itéle^gj megváltoztatásával felperest keresetével elutasító elsőbirósági ítélet ha^yatik helyben. Alperest viszonkeresetével elutasító felebbezetfcjjrészében mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztatik, alperes viszonkeresetének hely adatik s felperes köteles tűrni, hogy alperes tulajdöií* j( joga a kámi 70. sz. tjkvben A } 648. hrsz. a. felvett részre nézve ezen ítélet alapján bekebeleztessék. Indokok: Felperes végiratot nem adván, részéről a viszonválaszhoz 6'/. a. csatolt csereszerződés valódisága és az, hogy közte és alperes, illetőleg ennek neje között csakis ezen csereügylet jött létre, beismertnek volt veendő ; eme szerződésben pedig sem a »jóbürü« sem a »gyepréti« dülő, hol a kereseti rétnek feküdnie kell, fel nem említtetik és igy eme szerződés teljes bizonyítékot képez arra, hogy a kereseti rét peres felek s illetőleg alperes neje között csere tárgyát nem képezte. Sőt hogy a létrejött csereszerződést peres felek maguk is igy értelmezték, kétségtelen bizonyítékot képez erre nézve az, hogy a csereügylet tényleges foganatosítása alkalmával felperes kereseti beismerése szerint ezen ingatlan felperesnek át nem adatott s hogy annak birtokában mindig és igy a csereügylet megkötésétől számítva 26 évet meghaladó idő óta nem felperes, hanem alperes és illetőleg jogelődei voltak. Felperes tehát a kereseti ingatlanhoz, az előrebocsátottak értelmében nem csak tulajdonjoggal, hanem jogcímmel sem birván, kétségtelen, hogy a helyszínelés alkalmával történt felvétel tévedésen alapul s hogy felperes ezen telekkvi bejegyzésre rosszhiszemüleg alapit jogot. Minthogy pedig a telekkvi bejegyzés a bejegyzett jog bizonyítására csak addig szolgál, a mig annak helytelensége ki nem mutattatik, ennélfogva felperest keresetével elutasítani kellett. De ezenkívül helyt kellett adni alperes viszonkeresetének is. Mert a valódiság tekintetében kifogás alá nem vett •/• alatti leltár tartalma s az összes kihallgatottt tanuk vallomása bizonyítja egyrészről azt, hogy a kereseti ingatlan az 1855. évben elhalt N. György tulajdona volt; a tanuk vallomása M. Katalin és Julianna által kiállított és valódiság tekintetében szintén kifogás alá nem vett 3. a. nyilatkozat, valamint magának N. Katalinnak tanuként tett nyilatkozata pedig, bizonyítják másrészről azt, hogy alperes a kereseti ingatlant N. György örököseitől megvette és a vétel óta bírja; arra nézve pedig, hogy N. Györgynek N. Katalin és Julianna eladókon kivül más örökösei is lennének, alperes bizonyítási kötelezettségét megállapító adat.