A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 12. szám - Kolozsvár sz. kir. város közönségének emlékirata

ü JOG. 121 minden ágában létesítendő nagyobb szabású ós gyökeres átalakítás vagy reform foganatosításának sikere függ nálunk, a már jelzett országos pénzügyi viszonyaink között, attól, hogy az mentől kevésbé vegye igénybe állami pénztárunkat, nehogy országos háztartásunkban, kormányunk hervadhatlan érdeme folytán helyreállított egyensúly megzavartassék. Ezen komolyan megszivelendö tekintetben sem forog fenn semmi számbavehetö aggodalom az ellen, hogy városunkban nyerje elhelyezését a kir. Tábla; mert szerencsénk vala Nagyméltóságod kegyes kezdeményezése folytán, hivatalos alakban, oly kötelező ígéretet tenni, mely a kir. Táblának itt leendő fölállítása esetében az elhelyezés és felszerelés költségeire nézve az igazságügyi budgetet majdnem teljesen tehermentesítené. Szives készséggel fölajánlottunk ugyanis 100,000 frtot egy felsöbirósági épület emelésére, esetleg ezen tőkének évi 5°/o-át egy netán bérbe veendő helyiség bérösszegének fedezésére és az épület felszerelésére egyszer-mindenkorra 14.000 frtot bocsátunk rendelkezésre. Ezen ajánlatunkkal még egy más előnyt is biztosithat magának az igazságügyi magas kincstár, ha alázatos kérésünk megfelelő méltatásban részesül. A marosvásárhelyi kir. itélő Tábla épülete ugyanis a kir. kincstár tulajdonát képezi, de nem lévén elégséges a címzett biróság szükségletének kielégítésére, kiegészítésül két bérhelyiség van állandóan hozzácsatolva, melyek összes bére 1,400 frtba kerül. Ha a kir. Tábla városunkba helyeztetnék át, a kir. kincstár tulajdonában levő emiitett épületet a marosvásárhelyi kir. törvényszéknek lehetne rendelkezése alá adni, s igy nemcsak ennek helyiségének jelentékeny bére, hanem a fennjelzett 1,400 forint is megtakarítható volna: a mi ismételten hangsúlyozóit országos pénzügyi viszonyaink között nem kicsinyelhető előnynek mutatkozik. A mig az az épület, melyet a kir. Tábla most elfoglal, rozzant és folytonos tatarozásra szorul, az általunk ajánlott összeggel egy másodbiróság magasztos hivatásához külsőleg is méltó és városunknak is díszére szolgáló palotát lehetne építeni, mely a jövő nemzedékeknek is fennen hirdetné magas kormányunknak a magyar igazságügy jól felfogott minden érdeke iránt tanúsított bölcs gondosságát, városunk lakóiban pedig Nagyméltóságod és a magas kormány, nemkülönben törvényhozásunknak tartozó kiapadhatlan mély háláját tartaná mindenha ébren. Minthogy ezen tiszteletteljes emlékiratunk súlypontját az az eshetőség képezte, hogy hazánknak a Királyhágón inneni részében csak egy másodfokú biróság felállítása conteinpláltatik : végezetül kevés mondani valónk van azon kérdésre nézve : vájjon az a város, mely ez idő szerint a kir. Tábla székhelyéül szolgál, azoknak az igényeknek megfelel-e, melyek a szervezendő másodfokú bíróságok megállapításánál szem elől nem téveszthetők. Mert azok az érvek, melyekkel az előre bocsátottakban a mellett szállunk síkra, hogy országrészünkben egyes egyedül Kolozsvár, ugyszólva rátermett és teljesen minősített egy másodbiróság elhelyezésére, indirecte és elvitázhatlanul az emiitett város ellen harcolnak ; mivel azon számos előny körül, melyet városunk a jelzett tekintetben nyújt, egyet sem képes felmutatni, passiv mérlegének tételei pedig jelentékenyek. És valóban, ha érdekünktől merőben eltekintünk és objectiv álláspontra helyezkedünk : egyetlenegy okot sem vagyunk képesek találni, mely egy kir. Táblának területén leendő elhelyezése mellett szólana. Hogy nem önérdek sugallta elfogultság, sem versenygési kajánság mondatja azt velünk, hivatkozhatunk a Nagyméltóságod vezetése alatt álló ministerium levéltárában feltalálható, a marosvásárhelyi kir. főügyészségnek 1880. szeptember 1-én 2,590. sz. a kelt, az akkori igazságügyminiszternek a kir. Táblák szétosztása tárgyában hozzá intézett leiratára tett véleményes jelentésére, melyben az érvek egész sorával javasolja Marosvásárhelynek, mint másodfokú biróság székhelyének mellőzését, mely vélemény mivel ezt egy felsőbb igazságügyi, a felettes miniszter kiváló bizalmával biró hivatalos közeg, állásának kényes és felelősségteljes tekintetei szem előtt tartásával, kétségkívül pártatlanul és minden mellékes érdek mellőzésével, tárgyilagosan mondotta, a mi hasonértelmü véleményünket az önérdek sugallta részrehajlás gyanújától mentesiti. Csak egy képzelhető ok hozható fel, mely abban az ismeretes francia mondatban : j'y suis, j'y resté, leli kifejezését; más szóval: mert megvan, azért kell megmaradnia; mely ok vagy elv azonban érv számába nem mehet; mert az rendszerint megölője minden üdvös haladásnak, minden korszerű reformnak és nálunk, különösen mostanság alkalmazva, annál, veszélyesebb volna, mert legyezné és felbátorítaná azok velleitását, a kik maradiság vagy kicsinyes helyi anyagi érdekek sugalta hangzatos phrasisokkal a korszellem követelte újításoknak útját állani szeretnék. Felfejtett alázatos kérésünket Nagyméltóságod kegyes pártfogásába ajánlva, maradtunk Excelleuciádnak Kolozsvárt, 1890. március hó 4-én alázatos szolgái Kolozsvár sz. kir. város közönsége. Albach Géza, kir. tanácsos és polgármester. Nyilt kérdések és feleletek. A hivatalból foganatosítandó végrehajtás körüli kérdések. A szepes-szombati kir. járásbíróság, mint kereskedelmi biróság megkereste az eperjesi kir. járásbíróságot egy végrehajtásnak időközi kamat és költségek erejéig hivatalból leendő foganatosítása iránt. Az eperjesi kir. járásbíróság kiküldöttet is rendelt; de a foganatosítás alkalmával végrehajtást szenvedő felmutatván a végrehajtónak a birtokában levő postafeladó vevényt, hogy a tökét — kamat és költség nélkül — időközben megfizette, melyre, mert a fizetés a kereset beadása után történt, Ítélethozatalt nem is kértem, a végrehajtó azon jelentéssel terjesztette be az iratokat, hogy a követelés ki van fizetve. A kiküldő biróság ezen jelentést az 1889. évi 3,202. p. sz. a. kelt végzésével tudomásul vette és felperest az 1 frt végrehajtói díj megfizetésére kötelezte. A végrehajtás hivatalból foganatosíttatott és én a foganatosításról — tehát az eljárásról — csak az érintett végzéssel értesültem. Kétféle jogorvoslat állott réndelkezésemre, melyek mindegyikét csak azonos indokokból használhattam; a kiküldött eljárása elleni előterjesztés és a végzés elleni felfolyamodás. Dacára annak, hogy a végrehajtásnak hivatalból történt foganatosítását tudató fennebb érintett végzés a végr. törvény 31., 35. §-ai szerint alakilag véve bírósági végzésnek is vehető; én azt hittem, hogy ez ellen előterjesztésnek van helye, mert csak ezen — habár bírósági — végzéssel értesültem, mint végrehajtató az eljárásról. És másrészt, mert a végr. törvény 34., 35. §-ai a kiküldöttek végzéseit külön felemiitik, mert a biróság a kézbesített végzést a törvény betűje alapján bíróságinak is veheti, nem akartam, hogy a felfolyamodási határidőt elmulaszszam. Azért, mert mindkét jogorvoslat indokai csak azonosak lehettek, mert a kir. járásbíróság ugy is tartozik előbb az előterjesztés kérdésében dönteni: beadtam egy beadványban e 1 őterjesztésem, illetve felfolyamodásomat, kérvén az előterjesztés felett határozni és ha a kir. járásbíróság ennek heiyét nem látja, beadványomat mint felfolyamodást a kir. itélő táblához felterjeszteni. A kir. járásbíróság az előterjesztés felett sem határozva, a felfolyamodást felterjesztette, melyet a kir. itélő tábla 1889. évi 48,548. p. sz. alatt azon indokból hivatalból visszautasított, mert az előterjesztés és ennek helyt nem adása esetén a felfolyamodás egy beadványba nem foglalható. Igen szívesen veszem, ha a tisztelt olvasók felvilágositanának és meggyőznének arról, mi uton-módon nyer a végrehajtató hivatalból foganatosítandó végrehajtások körüli cl. járásról oly értesítést vagy végzést, melynek alapján az eljárás ellen előterjesztéssel élhetni és helyesen meghozta-e a kir. itélő tábla végzését vagy nem ? Dr. Lersch Kornél, szejies-szombati ügyvéd. 11. Az örökösödési jogból. (Kérdés.) Az anya végrendelet nélkül elhalt, az apa életben van. A vagyon — részint mint közszerzemény, részint mint egyenesen az anya által öröklött — külön választatott s a két kiskorú örökös tulajdona gyanánt az életben maradt apa által — az árvaszék felügyelete alatt — kezeltetett. Az egyik kiskorú örökös férjhez ment, a vagyont, mint anyai örökséget birtokba vette, de egy év múlva, egyenes leszármazó nélkül elhalt és végrendeletileg — néhány jelentéktelen hagyományon kivül — minden vagyonát férjére hagyta.