A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 44. szám - Halasztó hatályú-e a felfolyamodás a végrehajtási törvény 220. §-ának alkalmazása esetén?

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 44. számához. Budapest, 1889. november 3-án. Köztörvényi ügyekben. A birtokost az állas: sérelme nélkül elválasztható beruházások elvitele, jó vasry rosszhiszeműsége esetében egyaránt megilleti. Az elvont haszon tekintetében az ingatlan jövedelmének jelenleg bizonyított mennyisége részben az alperes által tett beruházás eredménye lévén, ez összegben felperes részére meg nem Ítéltethetett: annak pótlásául a rosszhiszeműség szempontjából e^akis a felperes által valóban bemondott kár lett megitólve. A szegszárdi kir. törvényszék (1887. oct. 5. 5,437/1887. p. sz. a.): Dr. Braun Bernát ügyvéd által képviselt M. Terézia felperesnek, Tóth Ödön ügyvéd által védett Sch. Adám, ezelőtt Z. Mihályné, szül. M. Katalin alperes elleni ingatlan birtokának kiadása iránti perében itélt: Tartozik alperes végrehajtás terhe mellett a báttaszéki 1,563. sz. tjkvben 14,097. hrsz. a. felvett ingatlant felperes birtokába bocsátani és 1884-ik évtől kezdve az átadásig elvont haszon fejében évenkint 25 frtot megfizetni. Ellenben alperes 300 frt töke iránti keresetével elutasittatik. I n d o k o k : A keresethez A. alatt mellékelt hiteles tkkvi másolattal igazolva van, hogy a kereset tárgyát képező 14,097. hrsz. fekvő R. Évával, nős Ál. Mihály tulajdonául van felvéve a báttaszéki 1,563. sz. tjkvben, az E. és H. alatti helyhatósági bizonyítványokkal, ugy a G. alatti lelkészi értesítővel pedig begyözetett, hogy nevezett tkkvi tulajdonos végrendelet nélkül meghalván, egyetlen örökösül gyermekét, felperest hátrahagyta. Alperes a per folyamán beismerte, hogy a kereseti fekvőt felperesnek mostoha atyja, R. Ignáctól, mint gyámjától cserélte a báttaszéki 2,610. sz. tjkvben az ő tulajdonául felvéve volt 4,180. hrsz. fekvőért és hogy azt e címen bírja jelenleg is. Tekintve, hogy felperesi tagadás ellenében a per folyamán be nem bizonyult, hogy felperes az alperes és R. Ignác közt létesült cserét maga részéről kötelezőnek elfogadta volna, továbbá az sem tünt ki valónak, hogy R. Ignác felperesnek gyámja lett volna, mint ilyen, az annak tulajdonát képező kereseti ingatlan elidegenítésére | joggal bírt, tehát azon jogelvnél fogva, hogy az utód elődjénél j több joggal nem bir; tekintve, hogy a fentiek szerint alperes I jogelődje a kereseti ingatlanra vonatkozólag mi joggal sem birt, kétségtelen, hogy alperes a kereseti ingatlant jogszerűen meg nem szerezte és joggal nem is birja, ennélfogva tekintve, mikép a tkkvi tulajdonos, vagy annak örököse, mint jogutód tulajdonát a jogos cím nélküli birlalótól visszakövetelheti, felperesnek kereshetőségi jogát megállapítani és alperest a kereseti ingatlan birtokának visszabocsátására, nemkülönben a per adatai szerint 1884. évtől elvont H. Antal és W. Henrik által eskü alatt 25 frtra értékelt évi haszonnak megfizetésére kötelezni, ellenben eltekintve attól, hogy alperes által az elleniratban támasztott visszkereseti követelés mennyisége felperes tagadása ellenében nem igazoltatott, minthogy ezen követelés az 1881. évi LIX. t.-c 8. §-ában meghatározott kellékeket nélkülözi, ez iránti keresetével alperest elutasítani, a viszonválaszban a kereseti ingatlan tulajdona iránt támasztott visszkereseti kérelmét pedig a prts. 77. §-a értelmében, mint elkésettet, figyelmen kivül hagyni kellett. A budapesti kir. itélö t.ábla (1888. oct. 18. 52,537/1887. p. sz. a.): A kir. törvényszék ítéletének alperes áhal felebbezett azt a részét, mely szerint alperes viszonkereseti követeléseivel elutasittatott, helybenhagyja; alperes által felebbezett egyéb részeit e'lenben megváltoztatja és alperest a báttaszéki 1,563. számú tkjkvben 14,097. hrsz. a. bejegyzett ingatlannak felperes birtokába leendő átbocsátására azzal a módosítással kötelezi, hogy viszont felperes szintén tűrni köteles, hogy alperes ezen birtokrész szőlőültetvényeit ezen Ítélet jogerőre emelkedését követő tavaszi, avagy őszi ültetési időszak 2 — 2 hónapjai alatt, t. i. az évnek február és március, avagy october és november hónapjaiban ez iránti munkálatának megkezdésétől számítandó 30 nap alatt saját költ? ségén eltávolithassa; egyúttal azonban kimondja, hogy az ekként meghatározott záros határidő leteltével felperes azok felett kártérítés nélkül szabadon rendelkezhetik, továbbá alperest arra kötelezi, hogy fizesse meg felperesnek az ettől bíróilag elárverezett ingatlan vesztett haszonvétel fejében annak a 17<> frtnak 6% kamatját, melyért amaz ingatlan birói árverésen eladatott és pedig 1884. évi ápr. hó 19-től a felperesnek ezúttal visszaítélt és a báttaszéki 1,563. sz. tjkvbe 14,097. hrsz. a. bejegyzett birtokrész tényleges visszabocsátásáig számítva. Felperest a kereseti ingatlanok elvont haszonvételei megfizetésére irányzott követeléseivel elutasítja. Indokok: Alperes nem vonta kétségbe felperesnek azt az állítását, hogy a kereseti ingatlanra nézve, mely kizárólagos tulajdonaképen van felperes atyja nevére bekebelezve és miután örökösödési igényeit felperes az okiratokkal kellően igazolta, alperes felperes kiskorúsága idejében ennek mostoha atyjával előleges gyámhatósági jóváhagyás nélkül oly birtokrészre kötött csereügyletet, mely utóbb alperes adósságaiért bíróilag elárvereztetett ; e csereügyletet tehát annak ellenére és eredetileg érvénytelennek kellett tekinteni, hogy felperes a cserébe kapott birtokrészt nagykorúsága elérésekor birtokába vette és azt birói elárvereztetésig tényleg birtokolta, mert a kiskorúak vagyona felett kötött ügyletek gyámhatósági jóváhagyás nélkül az 1877 : XX. t.-c. 113. §. 9. és utolsó bekezdése értelmében még abban az esetben is érvénytelenek, ha az ügylet a kiskorú gyámja által köttetett és mert az eredetileg érvénytelen jogügylet a kiskorú önjogúságának elérése után annak, mint önjogúnak birtoklása által sem emelkedhetik különös szerződés nélkül jogérvényre. A kir. törvényszék tehát alperest a kereseti ingatlan visszabocsátására ezen s vonatkozó indokainál fogva is helyesen kötelezte. Tekintettel azonban arra, hogy viszont felperes sem tagadta alperesnek azt az állítását, hogy alperes a kereseti birtokot időközben szőlővel beültette és önként megajánlotta azt, hogy alperes az ültetvényeket saját költségén eltávolithassa, felperest viszont ajánlata alapján annak tűrésére kellett kötelezni, hogy alperes az ültetvényeket az azok átültetésére alkalmas időszak záros határideje alatt eltávolithassa; de mert az átültetés ideje bizonytalan időre felperes sérelme nélkül el nem odázható, az azok feletti szabad rendelkezési jogot felperes részére kellett biztosítani arra az esetre, ha alperes átültetési jogával a záros határidő alatt élni elmulasztja; mert ez esetben alperest azok iránt igényeiről lemondottnak kell tekinteni. Felperest a kereseti ingatlanok elvont haszonvételei iránt támasztott követeléseivel azért kellett elutasítani, mert beismerte, hogy a csereügylet kötése idejében a birtokrész, mint szántóföld állott mívelés alatt; felperes tehát e birtoknak, mint szőlőnek, időközi jövedelmeihez jogos igényt nem igazolt; ellenben felperes részére a tőle elárverezett birtokrész vesztett haszonvételi fejében, eme birtok vételárának 6% kamatait meg kellett ítélni azért, mert felperes az árverés napjától azok haszonvételeitől az alperes hibái miatt üttetett el és mert alperes a cserébe kapott birtokrész haszonvételeinek tényleges élvezetében állott s marad mind az idei°-, mioe birtokot felperesnek visszaadandja. Alperest ismét ezen birtok értékkülönbözete címén számításba tett viszonkereseti követelésével a kir. törvényszék azért utasitotta el helyesen, mert a csereügylet iránt fent kifejtett rosszhiszeműségénél fogva alperes ültetvényeire nézve nem tekinthető jóhiszemű megbízás nélküli ügyviselőnek és mert felperes e beruházások eltávolítását önként megajánlván, azok felett alperes szabadon rendelkezhetik. A m. kir. Curia (1889. szept. 26. 321/1889. p. sz. a.) : A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: A másodbiróság Ítéletének felebbezett része azért volt helybenhagyandó, mert a kereseti ingatlan az itélet érintetlen hagyott része értelmében felperesnek megítéltetvén, azon kérdés, hogy az alperes, mint birtokos által ezen ingatlanra tett beruházások megtérittessenek-e s mikép ? mint az ingatlan kibocsátásával különben is összefüggő jogi kérdés, a másodbiróság által már azért is megoldandó volt, mert a kérdésben az elsőbiróság részben érdemileg itélt akkor, midőn az elutasítás indokául az összeg bizonyitatlan voltát hozza fel. A másodbirósági megoldás módozata pedig alperes részéről megnyugvással fogadtatván : azt nemcsak azért kellett helybenhagyni, mert felperes a