A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 42. szám - Néhány szó a mult heti kivégzésről

Hetedik évfolyam. 42. szám. Budapest, 1888. október 14. Szerkesztőség: V. Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V. Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak, Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök A JO G (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) A/ IGAZSÁGÜGY ÍRDtKEINEK KÉPVISELETÉRE, A MAGYAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS. — Dr. STILLER MOR. ügyvédek. Fe'elős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész évre 6 frt — kr. fél » . 3 » — » negyed » . 1 » 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: Xehány szó a mult heti kivégzésről. Irta: Dobó Imre, budapesti ügyvéd. — Kereskedelmi ülnökök a másod- és hai madbiróságnál. Irta: dr. Rónay János, ügyvéd Hosszúaszón. — Utólagozási határidő. Irta : dr. Sicherman n Bernát ügyvéd Kassán. — A házasságon kívüli nemzésböl származó igények iránti perekben hozott Ítéletek illeték alá esnek-e? Irta: dr. S inger Lőrinc, szombathelyi ügyvéd. Nyilt kérdések és feleletek. (Helyes-e a némely telekkönyvi hatóság állal követett azon gyakorlat, hogy azon esetben, ha több tulajdonos nevén álló birtoktest egyik részletének hányadrésze ruháztatik át, a többi tulajdonostársak előleges Írásbeli beleegyezése szükséges az átíratás, illetve bejegyzéshez ? És ha helyes ezen gyakorlat, a tkvi rdtás melyik §-án alapszik az ? Végül ha a tulajdonostársak megtagadják az engedély aláírását, mily ciinü keresettel lehet az átírást eszközölni ? 1. Irta: Simon Endre, lőcsei kir. tszéki bíró. II. Irta: Kovács fi Ágoston, kulai ügyvéd. — III. Felelet a »Jog* 39. számában foglalt nyilt kérdésre. Irta : dr. S o n n e n s c h e i n Simon, ügyvéd Eperjesen.) — Sérelmek. (Felebbezés nélküli igazságszolgáltatás. Irta : Berzsenyi Gerö, lengyeltóti ügyvéd. — Mit függesztett fel a szolnoki kir. törvényszék. Irta: Debreczeni Károly, tiszafüredi ügyvéd.) - Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny*-bői. (Csődök. — Pályázatok.) Néhány szó a mult heti kivégzésről. Irta : DOBÓ IMRE budapesti ügyvéd. Szimics Jánosnak folyó hó 6-án történt kivégzésével az igazságszolgáltatás legszomorúbb alakjában nyilvánult ismét előttünk. A napi lapok reggeli és esti kiadásban lépésrőllépésre készítették elő a közönséget a rendkívüli eseményre: a folyó hó 2-iki lapok már közölték, hogy ő felsége az igazságszolgáltatásnak szabad folyást engedett ; a 3-án megjelent") újságok már értesítették a közönséget, hogy á törvényszékelnöke az ügyészséggel együtt megtette a szükséges intézkedéseket, a mely szerint a törvényszék 4-én délelőtt előzetesen szemlét tart a külső-váci-úti fegyházban, hol az exekucio történik ; az ítélethirdetés — tekintettel a király nevenapjára — csak 5-én fog történni, az ítélet pedig 6-án hajtatik végre. Sőt még arról is értesitik a közönséget, hogy az ítélet végrehajtásánál a törvényszéket Lenk Gyula biró fogja képviselni, az ügyészségi inspekciót Gozsdú Elek kir. alügyész teljesiti, a kivégzésnél pedig Lázár kir. alügyész lesz jelen. Sok volna mindazon közérdekű gyönyörűségek közlése, melyekben a napi lapok az olvasó közönséget részesitik; azért csak azokat érintem röviden, a melyek ezen cikkem megírására indokul szolgálnak. A 6-ki lapok hasábjai már ezt a büszke felírást viselhetnék : »Kelt a siralomházban 1888. október 5-én egész nap", mert leírják a művelt társadalom nyomorultjának minden lépését, cigaretteinek számát, ételét, italát, sóhajait, kedélyhangulatát, sőt beszélgetését az inspekciós ügyészszel is stb., stb. A 7-én megjelent újságok pedig már a netovábbját érik el az érdekfeszitésnek, mert közlik hasábokon át a halálra itélt végső perceit: az utolsó szavakat, az arc színének elváltozását, a rángatódzást, stb., stb. és hogy a 10 tanún k i v ü 1 mindezt még mintegy 200 tagból álló közönség nézte végig, melynek mindegyik tagja az ügyészség által kiállított »belépti«, hogy nem mondjam: »meghivó j e gygy e 1« jutott e látványosság gyönyöreihez és a mely közönséget ez alkalommal a bírónak kellett a helyzet komolyságához mért magatartásra intenie; azután ezen érdekes hasábok és a vonal alatt egy kis szokásos tárcaszerű menydörgés a halálbüntetés, az erkölcsöknek a mohó kíváncsiságban nyilvánuló elszilajulása, a hírlapok egymást túllicitáló reklamközleményei stb. fölött egészítik ki a hírlapíró jól felfogott kötelességének teljesítését. En kalapot emelek a reporterek ügyessége és élelmessége előtt; ők mutatják, hogy képesek volnának a legnagyobb angol lappal is versenyezni, csak legyenek ily rendkívüli események. De mint jogász — a legnagyobb sajnálatomra! — nem adózhatom ily elismeréssel a hivatalos közegek eljárása iránt. A halálbüntetés végrehajtása körül követendő eljárásra nézve kibocsátott ig. ü. min. rendelet 1. §-a világosan »kötelességévé« teszi a törvényszék elnökének, hogy a végrehajtás bekövetkezéséről az ügyészséget »bizalmas uton« tudósítsa, valamint kötelességévé teszi az az iránti intézkedést, hogy az ítélet a kihirdetésig »hivatalos titokként megőriztessék«. A f. hó 2. és 3-án megjelenő lapok nem csupán az ítéletet és a legfelsőbb elhatározást, de még a törvényszék legbizalmasabb előkészítő intézkedéseit, a kivégzés napját, sőt a 6-ki végrehajtásnál a szereplésre kijelölt hivatalos személyek neveit is három nappal előre közölték. A következő három nap igazolta jól értés ültségőket. Az idézett rendelet 7-ik §-a szerint nem szabad az elitélt zárkájába idegent bebocsátani, sem idegeneknek vele beszédet folytatniok. Tudtommal az elitélt a sajtó munkásai közül egyikkel sem óhajtott beszélni és mégis hogy lehet az, hogy az elitélt utolsó 24 órájának minden perce, az ügyészszel folytatott beszélgetésének minden szava egybehangzóan kerül a nyilvánosság elé?! Azt felteszem, hogy hívatlant nem eresztettek be az elitélthez; de ebben az esetben a másik eshetőségre kell gondolnom, hogy t. i. a hivatalos közegek teljesítettek reporteri tisztet, a mi talán még rosszabb. Ebben az esetben is illusoriussá van téve a rendelet azon intenciója, hogy az elitélt utolsó óráiban a nyilvánosságtól távol tartassék. Végre a rendelet 9. §-a félremagyarázhatlanul meghagyja, hogy az ítélet zárt helyen a »közönség kizárásával*, de legalább 10 tanú, mint bizalmi férfiú jelenlétében hajtandó végre. Ezen alkalommal 10 tanú volt jelen, kik a katonai kordonon belül foglaltak helyet; de mi jogon lehetett jelen a katonai kordonon kívül az a 100 vagy 200 tagból álló, ügyészi »meghivóval« vagy »belépti jegygyel« ellátott