A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 37. szám - Apanaszolt jogellenes cselekmény minősitése s itélet szövegezése - Rendelkezésre bocsátás helyi ügyleteknél

JOG. 147 sitás felperestől származik, nem is állította: Nyitra volt fizetési helynek tekintendő, az óvás Nyitrán felveendő s a nyitrai kir. trszéknél a per folyamatba teendő. Az ügy érdemét illetőleg: alperest a kereseti tőke és járulékaiban feltétlenül elmarasztalni kellett, mert alperes kifogásaiban esak a váltó valódiságát vette tagadásba, ez azonbn az aláírás valódiságának tagadásával egyértelműnek nem vétethetvén: a perrendtartás 172. §-a alkalmazásának esete fen nem forog. (1886. nov. 25. 9,900. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. itélö tábla az elsőbiróság Íteletének a bírói helyi illetékességre vonatkozó részét helybenhagyja; a per érdemére vonatkozó részét azonban megváltoztatja, az 1886. május 20-án 5,641. sz. alatt hozott sommás végzés T. Ferenc és L. Etn. alperesekre vonatkozó részének hatályon kivül helyezése mellett felperest ezen alperesek elleni keresetével elutasítja. Indokok: Alpereseknek a bírói helyi illetékesség ellen tett kifogása figyelembe vehető nem volt, mert a kereseti váltón fizetési helyül első helyen Nyitra van megjelölve, mely mint jelen esetben, midőn a váltón több hely van kijelölve, az 1876. évi XXY11. t.-czikk 3. §-ának 7. pontja szerint fizetési helynek tekintendő, és mert a váltó fizetési helyére nézve illetékes bíróságnál a váltóeljárás 6. §-a szerint valamennyi váltókötelezett beperelhető, a kir. törvényszék pedig a fentebbi hely területére helyi hirói illetékességgel nyilván bir. A birói helyi illetékesség kérdésének elbírálására nem bir befolyással alperesek részéről kifogásul felhozott azon körülmény, hogy a váltónak a fizetési hely meghatározására vonatkozó eredeti tartalma az által, hogy a fizetési helyül eredetileg kijelölt >\Vien« (Bécs) elébe »Neutra« (Nyitra) j szó Íratott, megváltoztatva lett; mert az anyagi váltótörvény rendekezései alapján elbírálandó ezen ténykérdés, valamint az, hogy a váltónak tartalma kérdéses részében alperesekkel szemben meghamisítva van-e és hogy alperesekre a váltónak állítólagos meghamisítása előtti vagy utáni tartalma kötelező-e, az ügy érdemére tartozik.. Az ügy érdemében felperes T. Ferenc és L. Em. alperesek elleni keresetével elutasítandó volt, mert alperesek határozottan állították, hogy a kereseti váltónak a fizetési hely meghatározására vonatkozó részében ezen szavak »zahlbar in Neutra oder« az eredetileg létezett »zahlbar in Wien bei der Nieder-Oesterreich. Escomptebank-Gesellschaft« fizetési hely megjelölés elébe a váltó tartalma kérdéses részének meghamisítása által hozzájáru lások nélkül közbeszurattak. Miután a váltó egyszerű megtekintéséből kitűnik, hogy az idézett »zahlbar in Neutra oder>< szavak valóban közbeszúrva vannak, mert a többitől eltérő Írással és tentával vannak írva, a V. T. 82. §-a alapján az vélelmezendő, hogy a váltó 'tartalmának kérdéses kifogásolt része kifogásoló alperesekkel szemben hamisítást képez ; ebből folyólag ezen vélelemmel szemben felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az eredetileg létezett fizetési hely Bécs, alperesek tudtával és beleegyezéséve! lett megváltoztatva. Felperes azonban ennek bizonyítását meg sem kísérletté a váltótörvény 82. és 83. §-ai alapján, ennélfogva alperesek irányában a váltónak meghamisítás előtti tartalma irányadó és ehhez képest reájuk nézve fizetési helynek Bécs tartandó, és a »Nieder-Oesterreichische EscomptebankGesellschaft« telepesnek tekintendő. Ilyen körülmények között, miután a váltó kibocsátója L. M. irányában a Nyitrán felvett óvás a visszkereseti jog fentartására alkalmas jogcselekményt nem képez, miután továbbá a kereseti váltó telepitett, és a telepes a váltónak lejáratkori birtokosától különböző más személy volt, ez esetben tehát a váltótörvény 43. §-a rendelkezése értelmében a váltónak fizetés végetti bemutatása és a fizetés hiánya az elfogadó T. Ferenccel szemben is óvással volt igazolandó, erre azonban a telephelytől különböző helyen felvett óvás szintén nem alkalmas, a váltótörvény 41. és 42. §-ai értelmében felperes nemcsak a kibocsátó elleni visszkeresetét, hanem az elfogadó elleni váltójogi keresetét is elvesztette. (1887 szeptember 21-én 613. sz. a.) A m. kir. Curia: A kir. itélő táblának ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1888 jan. 17. 1,151. sz. a) Bűn-ügy ékben. Eljárási gyakorlatunk szerint, a házkutatás foganatosítása ellen emelt panasz tárgyában hozott törvényszéki hutározat ellen, fokozatos fi'lebbezés nem érvényesíthető. Az eperjesi kir. törvényszék: — — — ügyvéd elleni házkutatás elrendelése s teljesitésére vonatkozó ügyben benyújtott felebbezése tárgyában végzett: A felebbezés visszautasittatik. Mert a megkeresés folytán foganatosított vizsgáló birói házkutatás és iratok lefoglalását eszközölt eljárás ellen felebbező részéről előzőleg 2,435. és 2,440. sz. a. beadott előterjesztésekre hozott törvényszéki határozat ellen további felebbezésnek helve nincs. (1887. szept. 15. 2,505. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. tszéknek 1887. évi szept. 15-éről 2,505. sz. végzését indokain felül még azért is helybenhagyja, mert eljárási gyakorlatunk szerint a házkutatás foganatosítása ellen emelt panasz tárgyában hozott törvényszéki határozat ellen fokozatos felebbezés nem érvényesíthető, a felebbezés visszautasítása tehát alaki sérelmet nem képez. (1888. márc. hó 8. 0,230. sz. a.) A in. kir. Curia : A budapesti kir. itélő tábla végzése indokainál fogva helybenhagyatik. (1888. jun. 7. 4,567. sz. a.) Azon körülmény, hogy a mást sértő, esetleg állását veszélyeztető állítást valaki mástól hallotta és nem maga koholta ki, de nem tudva annak valódiságát, mint tényt mégis tovább beszélte, sőt a felíöséghez iütézett feljelentésében is, miut tényt állította; az állítás valótlansága esetében ennek rágalmazó voltát nem szünteti meg. A nyitrai kir. törvényszék : Rágalmazás és becsületsértés vétségével vádolt Sz. János elleni bűnügyben ítélt: Jelen ügyben a törvényszék illetékessége megállapíttatik s panaszlott róm. kath. plébános ellen rágalmazás (btk. 260. §.) és becsületsértés (251. §.) miatt indított bünvizsgálat beszüntettetik. I n d okok: A kir. törvényszék illetékessége megállapítandó volt, mert a vád a btk. 260. §-ára vonatkozik, ily vénségben való bíráskodás pedig a törvényszék hatáskörébe tartozik. A további eljárás megszüntetendő volt, mert az előiratokhoz A. alatt csatolt 1,557. sz. levél elolvasása folytán a vádlott egész jóhiszeműleg hihette, hogy azon levél, a melyet ő 1885. december hava 8-án a hercegprímásra címezve a j—i postán feladott, elveszett legyen, az érseki iroda ugyanis a jelzett levél értelmében a vádlottat értesítette, hogy levele elveszett, annak helyébe tehát újat kell beküldeni. E szerint tehát a vádlott azon ténykedését, hogy ő 1886. április hava 9-én a pozsonyi postaigazgatósághoz intézett panaszában azt jelezte, miszerint a j—i postán nemcsak magán-, hanem hivatalos levelek is szoktak elveszni, mert az ő levele, melyet a primatiához intézett, elveszett legyen, rágalom vétségének minősíteni nem lehet, mert ha később az érsektől kapott levél folytán meggyőződött feljelentésének téves voltáról, a mennyiben levele a jelzett hivatalban később előkerült, mindazonáltal tekintve, hogy panaszlott ily körülmények között valónak tartotta feljelentése alaposságát s ha mindjárt támaszkodva K. Mária, illetve M. józsef állításaira, a postaigazgatóságnál tett feljelentését a2zal támogatta, »hogy panaszlónő egyes leveleket kályhába szokott dobálni« ; tekintve azonban, hogy ezt okozatos összefüggésben feljelentésével ennek némi indokolásául tette s igy panaszlottnak célzala nem irányult valótlan tények állítására, hanem feljelentését valószínűség, sőt bizonyosság okain alapuló meggyőződéséből tette s tekintve, hogy feljelentése alapján panaszlónő ellen még fegyelmi eljárás sem indíttatott meg, panaszlott ellen rágalom tényálladékának hiányában a fenyítő eljárást beszüntetni kellett. De beszüntetendő volt panaszlónő erkölcsi magaviseletét sértő állítása miatt folyamatba tett becsületsértési eljárás is, mert panaszlott beismerte, hogy a panaszlónőt sérteni szándéka nem volt s maga a panaszlónő beismeri és Schw. Mária igazolja, hogy panaszlónő panaszlottnak megbocsátott az esetre, ha ez őt a postaigazgatósághoz küldendő nyilatkozatban rehabilitálja s minthogy panaszlott E. alatt ily nyilatkozatot kiállított s így a feltételnek megfelelt, ellene a becsületsértés vétsége miatt tetfenyitő eljárást is beszüntetni kellett. (1887. febr. 26. l,044/87t sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla: Tekintve, hogy jóhiszeműleg tett feljelentés nem büntethető, Sz. János gyanúsított pedig, a mint ezt a vizsgálat adatai bizonyítják, a feljelentés tételénél jóhiszeműleg járt el és tekintve, hogy B. Juliánná magánvádló a becsületsértés tekintetében vádját visszavonni késznek nyilatkozott, azon feltétel alatt, ha gyanúsított neki teljes elégtételt szolgáltat, gyanúsított pedig az által, hogy a megállapodáshoz képest a bírósághoz benyújtott nyilatkozatban kijelentette, miszerint a magánvádló erkölcsi tekintetben kifogástalan és bizalomra érdemes