A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 37. szám - Apanaszolt jogellenes cselekmény minősitése s itélet szövegezése - Rendelkezésre bocsátás helyi ügyleteknél

I\ JOG. 309 gyorsan ugy összeadja, hogy az értelmetlen adós hamarosan után nem számithatja és a váltót ily nagy összegben irja alá. Mikor fizetni kell, mert bepereltetett, elbámul a nagy összegen s panaszkodik, hogy annak felét sem kapta meg ; de már segíteni nem lehet, miután a váltó egy harmadik által pereltetett be s az összeg tekintetében kifogással érvényesen élni nem lehet. Ez még történik az Írástudó adóssal. Mi fog történni az olvasni és irni nem tudóval, ha megengedj Lik, hogy maga a hitelező vezethesse az adós kezét az aláírásnál ? Sokan mondják ott van a büntető bíróság, majd az elbánik az uzsorással. Az igaz, de újból tapasztalatból tudjuk, hogy az ilv vétségek bebizonyítása mily nehéz s tudjuk, hogy legtöbbször az ilv üzérek kisiklanak a büntető igazság kezéből, épen áldozataik értelmetlenségén, mert nem tudják a bizonyítékokat kellőleg előadni. .Mindezekből az következik, hogy habár a váltótörvény 1. §. szerint az olvasni és irni nem tudó is bír szenvedő váltóképességgel, mégis közvetlenül váltójogi hatállyal váltónyilatkozatot csak az tehet, a ki olvasni tud. Az olvasni nem tudó is tehet, de csak közvetve, t. i. meghatalmazott által, a ki magától értetődik, olvasni és irni kell, hogy tudjon. A panaszolt jogellenes cselekmény minősítése s ítélet szövegezése. Irta: GACSÁLYI LAJOS kir. járásbiró Fehér Gyarmaton. Az 1878. évi V. t.-c. életbe léptetvén, az összes az alapon működő birák, nagy szorgalmat fejtettek és fejtenek ki, hogy a jogellenes cselekményt helyesen minősíthessék, a mennyiben a helyes minősítés szolgál alapul a büntetés helyes kiszabására nézve is; de tovább, nagy munkaerőt fejtettek s fejtenek ki máig is az Ítélet szövegezésénél és az eljárási egyöntetűség irányelvének megállapításánál. Feladata minden jogásznak — nem akadékoskodási célzattal — de a közjó érdekében eljárni, hol a birák működéseinél tévedést lát fentforogni, lapilag is azt megszellőz tetni, a nézeteket tisztázni s egyöntetű eljárás meghonosítására törni. Amaz irányeszme vezetett engemet, hogy az alábbi panasz tárgyát képező jogellenes cselekmény elbírálásánál hozott 2-od bírói Ítéletben tett megjegyzésre nézve véleményemet kifejtsem Az 18815. év június hó 22-én 1,113 B. sz. a. R. azon panaszt terjesztette elő a f . . . i kir. járásbíróság előtt, hogy rajta K. vádlott a beadott orvosi látlelet szerint súlyos testi sértés vétségét követte el; a tárgyalás megejtetvén, 1837. év augusztus 18-án 1,49). 1b sz. alatt következő elsőbirói ítélet hozatott: K. 40 éves sat. a súlyos testi sértés vétsége alól felmentetik és könnyű testi sértés vétségében mondatik ki vétkesnek, s a li. T. K. 202. §-a nyomán 3 napi fogház elszenvedésére s az 1887 : VIII. t.-c. 1. i; ában irt célra ó frt pénzbüntetés befizetésére, eshetőleg további egy napi fogház eltöltésére köteleztetik. Ezen elsőbirói Ítélet vádlott által felebbeztetvén, az összes bűniratok a sz . . . i kir. törvényszék, mint másodfokú bírósághoz lettek beterjesztve, hol is 1887. év december hó 16-án 18,222. B. sz. alatt, szórói-szóra a következő 2-od fokú itélet hozatott: »a f . . . i kir. járásbíróságnak 1887. évi augusztus 18-án 1,495. sz. a. hozott Ítélete, indokai alapján helyben hagyatik azon megjegyzéssel, miszerint a panasz tárgyát könnyű testi sértés képezve, a súlyos testi sértés vétségének vádja alól történt felmentésnek tárgya és helye nem volt". A másodbirói ítéletnek utolsó soraiban tett megjegyzésre vonatkozólag teszem észrevételemet, mint a mely a gyakorlati szövegezési eljárással ellenkező lévén, meg nem állhat s az alapos minősítést is gátolja; mert az orvosi látlelet határozottan 10 napi gyógyulási időt constatálván, panaszolkodó az alapon egyáltalában nem könnyű, de kétséget nem szenvedő súlyos testi sértés vétsége miatt emelt panaszt és mint olyan, jogellenes cselekmény miatt a 2,265/880. IM. rendelet 17. §-ában megszabott A. táblázat'is a kir. ügyészséggel közöltetett, azonban a vizsgálat során kihallgatott tanuk és panaszolkodó beismerése által igazoltatván azon körülmény, hogy vádlott 7 napig volt beteg, kérdem, vájjon a panasz tárgyát nem súlyos testi sértés vétsége képezte-e ? És midőn a vizsgálat során a minősítés, a könnyű testi sértés vétségében culminált, vájjon az elsőbirói itélet helyesen szövegeztetett és minősitetett-e a fentebbi körülmények közt akkép, hogy: K. 40 éves s az a súlyos testi sértés vétségének vádja alól felmentetik és könnyű testi sértés vétségében mondatik ki vétkesnek ?« Nézetem szerint az 1-ső birói itélet felel meg mind a correct minősilés, mind a helyes szövegezésnek; mert a 2-od birói itélet azon kifejezésének, hogy a súlyos testi sértés vétségének vádja alól történt felmentésnek tárgya és helye nem lett volna, nemcsak teljesen indokolatlan, de sőt a bünvizsgálati iratok azzal ellenkezőt tanúsítanak. A gyakorlati eljárás is, nézetem mellett igazol, a mennyiben a fent közlött első birói itélet szövegezése több kir. törvényszék és a kir. itélö tábla által is használtatik, ezt bizonyítja az 1883. évi 3,149. B. sz. lugosi, 1881. évi 2,25 4 B. sz. eperjesi kir. törvényszéki; továbbá 1883. évi 48,951., 1881. évi 11,622. és 1887. évi 6,950 B. sz. kir. ítélőtáblai itélet is. Mindezen felsorolt okok arról győznek meg, hogy a 2-od birói itélet szövegezés utolsó pontja a eritica súlyát ki nem állja. Ha azonban nézetem téves lenne és ellenkezőről leszek meggyőzve, örömmel hajlok meg a legyőző érveknek s nem fogom sajnálni jelen soraimat, mert azok alapján a nézetek tisztázására alkalmat szolgáltattam. ^Rendelkezésre bocsátás helyi ügyleteknél. Irta : Dr. DOBAI GYŐZŐ, budapesti ügyvéd. Az »U. L.« 1888. évi aug. 11. számában ("Rendelkezésre bocsátás helyi ügyleteknél; adalék a ktv. 3 16. és 347. §-hoz« cím alatt) dr. Székely L. ur egy újabb cikket közöl (az előbbi megjelent az »Ü. L. 1887. május 7. számában) igazolandó, hogy a keresk. törvényben nincsen oly határozmány, mely a helyi ügyletekre nézve a vevőt a ktv. 346. és 317. §-beli jogcse'.ekvényekre (u. m. a kapott árúk haladék nélküli megvizsgálása, az észlelt hiányokróli értesítés, hiányolt árú rendelkezésre bocsátás" stb.) kötelezné. Dr. Sz. ur nyilván homályban van ezen jogi állapot legis ratiója tekintetében, hogy t. i. miért nem kötelezi a helyi ügyleteknél a vevőt kifejezetten az imént emiitett egyoldalú jogcselekvéuyekn' .J Pedig a dolog nagyon egyszerű; a ktv. kifejezetten azért nem kötelezi a helyi ügyleteket illetőleg a vevőt az imént emiitett jogcselekvényekre, mert viszont rendszerint nem is részelteti őt az ily ügyleteknél az ezen kötelezettségekkel járó (a ktv. 348. §-ban foglalt) jogokban. Ugyanis a kapott árúknak utólag (az átvétel utáni) kifogásolását és ez alaponi elégtétel-igénylést a ker. törv. kifejezetten csak a más helyről küldött árúkra nézve, vagyis a distance ügyleteket illetőleg concedálván (ktv. 34*5. és 347 §.1, ebből nem az következik, hogy a mennyiben a törvénykezési gyakorlat — de lege lata — az imént emiitett jogokat kivételesen (és jelesül az utólag, p. o. csak felhasználás, gyártás közben megállapítható hiányokra nézve) kiterjeszti a helyi adásvételi és szállítási ügyietekre, hogy ily esetben a ktv. 346. és 347. §-ban rendelt egvoldalu jogalkotó cselekvények _s illetve kötelmek a vevő által rigorosusan be nem tartandók. Ep ellenkezőleg, mert abból, ha valaki a törvényben foglalt ezen kiváltságos jogokat s illetve törvényes intézkedéseket csak per analógiám — de lege lata — kívánja a maga esetére kiterjesztetni, az következik, hogy annak ezen elégtételi jogok szerzése csak ugy engedtetik meg, ha az ezen jogszerzéssel járó jogcselekvényeket minutios usan teljesiti. És ez ugyan természetes, mert a helyi ügyleteknél (Platzgesch'áft, Kurier-, Handkauf) rendszerint azért nem engedhető meg a vásárolt és a bolt és illetve raktárból elvitt árúknak utólagos kifogásolása, mert vélelmeztetik, hogy az árú kellő minőségben lön a vevőnek kiszolgáltatva s illetve, hogy a mennyiben az árú nem lett volna a consensusnak megfelelő, ugy a vevő — aki tudhatta és láthatta, mit vesz á t — az árút nem vitte volna el. Ebez járul, hogy az eladó szeme elöl a vevőnek korlátlan b i r t o k á b a került árú felett az eladó ellenőrzést nem gyakorolhatván, ennélfogva csak korlátoltan, vagy épen nem áll neki többé módjában az árúuak átadáskori minőségét s illetve azt igazolni, hogy az árú a vevőnél az ö manipulatiója folytán vált silányabbá. Ehez járul, hogy a vevő sok esetben az általa vett árút ki is c s e r é 1 h e t i, avagy p o. keresés által meghamisíthatja, a mely eshetőségnek, különösen a faj vagy nembeli dolgokat képező árúk, p. o. gabonafélék és hüvelyes veteményeknél stb. vannak kitéve. Ez az oka annak, hogy a budapesti árú- és értéktőzsde választott bíróságánál hatálybau levő usanc e o k 53. §-a categorice kimondja, miszerint :