A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 4. szám - Az ügyvédi szólásszabadság

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 4. számához. Budapest, 1887. január 23-án. ban foglalt 6,800 folytán kötelezhet sere — a követel Köztörvényi ügyekben. A törvénykezési rendtartás nem zárja ki, hogy a kereset csupán valamely \itás jogviszonynak itéletileg leendő megállapítására legyen irányozva, a nélkül, hogy efyuttal azon jogt-iszonyból folyólag a fizetésre való marasztalás is kéressék. (Praejudicialis kereset*)* A budapesti kir. törvszék M, szül. V. Teréz felperesnek, K. István, K. Géza, K. Ilona férj. K. Rafaelné és K. Raíael alperesek elleni 6,800 frt és jár. iránti rendes perében következő Ítéletet hozott: felperes keresetével elutasittatik. Indokok: felperes a keresetlevelében első sorban azt kérte, hogy alperesek a B) alattiban kitüntetett kötelezettség elismerésére köteleztessenek. Mindenek előtt tehát az volt elbírálandó, vájjon alperesek a fizetési kötelezettség mellőzésével a B) alatti1 követelés elismerésére a felperesi kereset ' Alperesek ilynemű kötelezettség elismerésszeg megítélése nélkül — kötelezhetők nem lévén, a felperes keresetét megítélni nem lehetett. — Mert: a felperesi kereset határozatlan. De a felperesi kérelem a főkötelezettség, azaz a 6,800 frt megfizetésének kérelmezése nélkül, — miután végre nem hajtható — olyan, mi marasztalás tárgyát sem képezheti. A felperesi kereset ezen indokból sem volt megítélhető. A felperes kereseti kérelme Ítélet tárgyául azért nem szolgálhat, mert az 1882. évi LIV. t.-c. 256. §-a múlhatlanul megkívánja, hogy az ítélet akképen szerkesztessék, hogy végrehajtható legyen, a felperesi kérelem pedig — megítélés esetében — minthogy a benső meggyőződést erőszakolni nem lehet — végrehajtható nem lehetne, ennek folytán meg nem ítélhető ; miért is a felperesi keresetet elutasítani kellett. Az elsőbbségi jog megítélése iránti kérelem a kötelezettség elismerésének csak következménye lehet, mi előzetesen végrehajtási jogot igényel, ennélfogva, miután a kötelezettség elismerését végrehajtani nem lehet, a felperes állítólagos elsőbbségi jogát nem lehetett itéletileg kimondani. (1885. ápril 28-án 9,300. sz.) A budapesti kir. itélö tábla következőleg ítélt: A kir. törvényszéknek Ítélete helyben hagyatik. Indokok: Felperesnek kereseti kérelme oda irányul, hogy alperesek annak elismerésére köteleztessenek, hogy az 1861. évi január 20-án történt egyezség értelmében K. István I. r. alperes által vállalt azon kötelezettség, hogy részére a néhai M. László csődtömege ellen az 1882. évi május 6-án kelt felszámolási jegyzőkönyv 681. sz. a. felszámolt valódinak elismert és abból fizetendő 12,000 írtnyi kártérítési összegből és annak 1883. évi május 20-tól járó 5% kamataiból 6,800 frt tőkét és ezen tőke után szintén 1863. évi május hó 20-tól számítandó 5% kamatot kiszolgáltasson — fennáll és hogy felperest ezen 6,800 frt és 5°, 0 kamatja elsőbbségi joggal megilleti. Alperesek a kereset ellenében első sorban alaki kifogást emelnek azon alapon, hogy a kereseti kérelem alpereseknek elmarasztaltatására irányózva nincs, s ennek alapján végrehajtható ítélet nem hozathatik, mivel szemben felperes kereseti kérelmének helyességét arra fekteti, hogy a birói Ítéletnek tárgyát valamely jogviszony fennállásának kimondása és elismertetése is képezhetvén, alperesek kifogása elfogadható alappal nem bír. Hogy a kereset valamely jog vagy jogi viszony elismertetésére is irányulhat egyedül s hogy e szerint a prt. által az úgynevezett praejudicialis kereset kizárva nincs, kétségtelen ugyan, mindazon által felperes kereseti kérelme birói Ítélet alapját nem képezheti, mert felperes keresetének alapját közte és I. r. alperes között állítólag létesült kötelmi jogviszony képezvén, ezen viszonyból felperes által érvényesítendő kereset csakis alperesek elmarasztaltatására irányulhat, s igy a kötelmi joo-ból származó kereseteknek elmarasztaltatás iránti kérelmet kell tartalmazniok. De nem fogadható el felperesnek a praejudicialis *) Ezen rendkívüli érdekes és elvi fontosságú határozatot a Curia egyik kiváló birótagja, lapunk barátja, bocsátotta rendelkezésünkre. kereset elvére fektetett érvelése még azért sem, mert ily keresetnek már annak természeténél fogva is csak ott lehet helye, a hol valamely előzetes kérdés eldöntésének szüksége forog fenn, oly célból, hogy ennek elbírálása után a hozandó ítélet egy más jog vagy jogviszony eldöntésénél alapul és irányadóul szolgáljon; ily előzetes jogviszony elbírálásának szüksége azonban jelen esetben fenn nem forog, mert az, hogy alperesekkel szemben bir-e kötelező erővel vagy sem a B) alatti nyilatkozat, illetőleg a felperes és I. r. alperes között állítólag 1861. évi január 20-án létrejött egyezség alperes elmarasztaltatásának kérdésével együttesen is képezheti elbírálás tárgyát. (1886. március 3-án, 32,988. sz.) A in. kir. Curia következő ítéletet hozott: Mindkét alsó bíróság ítélete megváltoztatik és annak kimondása mellett, hogy felperes kereseti kérelme az 1868. LIV. t.-c 64. §. rendelkezésének megfelel, az első bíróság utasittatik, hogy az ügy érdemében Ítéljen. Indokok: A kereset tárgyát egy szerződési jogviszony és elsőbbségi jog megállapítása képezi, azon okból, mert 1. r. alperes a szerződés létrejöttét megtagadta, az arról állítólag kiállított okirat eredetijét pedig felperestől, illetve meghatalmazottjától, állítólag jogosulatlan módon vissza vette. Az alaki törvény, — csupán valamely vitás jogviszony megállapítására irányzott kereseteket — a mint ez a roásodbiróság ítéletében is helyesen ki van fejtve, ki nem zárja. Azon körülmény pedig, hogy felperes a fenforgó esetben első sorban a szerződési jogviszony megállapítására irányzott kereseti kérelmet, egyszersmind a szerződés teljesítésére, illetve az elmarasztalásra is ki nem terjesztette, a mit tenni jogosítva lett volna : a különben perjogi szempontból kifogás alá nem eső kereset elutasítására okul annál kevésbé szolgálhat, mert az, hogy felperes többet kérhetett volna, a szabályszerű alakban kért kevesebb esetleges megítélését, illetve a kérelem érdemleges megvizsgálását s birói elintézését nem akadályozza és mert ha nem lett volna is szükséges a fenforgó esetben az elmarasztalás iránti kérelem mellőzése és ha ez felperes részéről mulasztásnak volna is tekinthető : ennek sem az ezen per alapját képező kereset elutasítása lehetne a jogi következménye. (1886. évi dec. 30-án, 3,574 sz.) Azon körülmény, hogy a kiskorúság meghosszabbítása iránti kereset a kiskorú 23-dik életévének betölte után adatott be. a kereset elntasitására, dacára az 1877. évi XX. t.-c. í)-dik §-ának, alapul nem szolgálhat. A veszprémi kir. törvényszék: Sz. János, Pápa város árvaszéki ügyésze felperesnek, G. Dezső alperes ellen utóbb nevezett kiskorúságának meghosszabbítása iránti ügyében következően itélt: Felperes azon keresetével, hogy kiskorú G. Dezső kiskorúsága meghosszabbittassék, elutasittatik. Indokok: A keresethez A. alatt csatolt keresztelő anyakönvvi kivonat tanúsága szerint kiskorú G. Dezső 1862. évi március 23-án születvén, 1886. évi március 29-én érte el nagykorúságát, illetve töltötte be 24-ik életévét, minthogy pedig az 1877. évi XX. t.-c. 9. §-a értelmében a kiskorúság meghosszabbítása iránti kérelem a kiskorú életkora 23. évének betöltése előtt adandó be, habár a C. és D. alatti helyhatósági bizonyítványokkal azon körülmény, hogy nevezett kiskorú pénzével okszerűen bánni képtelen, ügyeiről kellőleg gondoskodni nem tud, az E. alattival pedig nagymérvű bujakórságú és ekként kicsapongó életmódja igazoltnak mutatkozik is; mind a mellett tekintve, hogy a kiskorúság meghosszabbítása iránti kereset csak 1886. évi március 10-én adatott be, az pedig, hogy azon ok, mely miatt a kiskorúság meghosszabbítása kéretik és azt szükségessé tenné, a kiskorú életkora 23-ik évének betöltése után következett volna be: nemcsak hogy nem igazoltatott, de ugy a C., D. alatti helyhatósági bizonyítványok, de különösen G. Dezső atyjának — G. Mártonnak G. alatt csatolt s 1881. évi április 10-én kelt végrendelete szerint már sokkal korábban fenállott; tekintve továbbá, hogy a kiskorúság meghosszabbítását a kiskorú gyámgondnoka