Magyar döntvénytár, 17. kötet - 1910 (1911)

Szerződési öröklés 163 301. A szerződéses örökösnek a szerződésből származó öröklési joga a szerződés tárgyát tevő vagyon elajándékozásával meg nem hiúsítható. Aki tehát az ingatlanokat a szerződéses öröklési jogról tudva szerzi meg ajándékozás utján örökhagyótól, azokat a szerződési örökösnek kiadni tartozik. Eperjesi tszk.: Döntő fontosságú a perben a C) alatti szerződés tartalma s a jogügylet természetének meghatározása. Ezen szerződés másnak, mint öröklési szerződésnek nem minősíthető, melylyel néhai id. M. J. összes ingatlanait, tehát a peres ingatlanokra vonatkozólag is az öröklési jogot a felperes jogelődje ifj. M. J. javára biztosítja s illetve elrendeli, hogy „egész ingatlan birtoka halála után egyedül a fiát, ifj. M. J.-t öröktulajdonul illesse", ki viszont „a fentebbi apai rendezést helyesnek ismeri el és azt köszönettel elfogadja"; minthogy pedig a szerződés érvényes formában létesült s a felek által hatályon kivül helyezve nem lett, sőt az egyik szerződő fél és pedig éppen az elsőrendű alperesnő által peres uton is érvényesítve lett; minthogy azon ekképp érvényesen létesült szerződést sem a szerződő felek egyike egyoldalulag, sem pedig azok ketteje a harmadiknak hozzájárulása nélkül hatályon kivül nem helyezhette, az tehát hatályos ma is és hatályos volt akkor is, amikor id. M. I. a peres ingatlanokat az elsőrendű alperesnőre átruházta: néhai id. M. I. ezen átruházás megtételére jogosítva nem volt s ha megtette is, abból a különben is rosszhiszeműen eljárt másik szerződő félre jogok nem származhattak. Ez alapon a kir. törvényszék a megtámadott szerződést hatálytalannak s az annak alapján 0. M. A. javára foganatosított telekkönyvi bejegyzéseket érvényteleneknek nyilvánította s a peres ingatlanokra néhai ifj. M. J. örököseinek törvényes öröklési jogát megállapította. Kassai T.: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s a keresetet elutasítja. Indokok: A C) alatti közokirat tanúsítja, hogy az örökhagyó id. M. J. a fia ifj. M. J. telekkönyvi tulajdonához tartozott ingatlanokat oly kötelezettséggel adta az elsőrendű alperesnek, hogy amaz ingatlanok 900 forint vételárát ifj. M. J.-nak megtéríti. Eszerint ifj. M. J. azért, hogy az örökhagyó a t—i ingatlanok öröklését részére biztosította, ellenértéket nem szolgáltatott, de a szerződés egyébként sem tartalmaz oly nyilatkozatot, melyből az ingalanokra nézve az elidegenítési vagy terhelési tilalom kikötése ifj. M. J. javára kimagyarázható volna, ezek szerint pedig ifj. M. J. áz örökhagyó ingatlanaihoz dologi jogigényt nem szerezvén, ezekre nézve a C) alatti jogügyletet a kir. tábla is örökösödési szerződésnek minősiti. Minthogy tehát az örökhagyó ama nyilatkozatával, hogy a t—i ingatlanai örökléséről ifj. M. J.-t biztosította, csak arról mondott le, hogy ezeket halála esetére másnak hagyhassa, ellenben az ingatlanokra vonatkozó élők közötti rendelkezési jogáról le nem mondott és a lemondás szoros magyarázatot követelő természeténél fogva 11*