Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)

Bp. 29. §, iránt méltánylandó aggodalma van és habár a gyanúsítotton kivül a t-i járásbíróságnál alkalmazásban levő P. K. albiróra kizárási ok nem forog fenn, de mivel a feljelentésben reá, mint egyik ténytanura történik hivatkozás, minek következtében nevezett albiró a kitűzendő tárgyalásra mint tanú lesz megidézendő s ezért habár még mint tanú nem is lett kihallgatva s igy a Bp. 64. §. 6. p. foglalt kizárási ok még be nem következett, de ennek daczára ezt megelőzőleg sem működhetik, a dolog természeténél fogva, mint eljáró biró, mert a tárgyalás megnyitása után már mint tanú kellene hogy jelentkezzék, mindezekre tekintettel a t-i járásbíróságnál alkalmazásban levő összes bírákra nézve érdekeltségi, illetve olyan körülmények forognak fenn, amelyekre figyelemmel a nevezett különben illetékes járásbíróságtól a jelen ügyben részrehajlatlan eljárás és határozat nem várható. (1905. június 23. — 5545O Elrendelt biróküldés visszavonása. 304. P. E. A nagyszombati b.-hoz beadott kérvényében kijelent vén, hog}' P. 1. jbiró és T. K. albiró tanúként leendő kihallgatásától eláll, erre az elállásra hivatkozva, valamint arra való tekintettel., hogy ezek szerint a biróküldés elrendelésének indoka megszűnt, most a kiküldött nagyszombati járásbíróság helyett ismét a szeniczi járásbíróság kiküldését kéri. C.: Ez a kérelem n e m teljesíthet ö, mert a nevezett birok kihallgatásától való elállás az azokra vonatkozóan az ebben az ügyben kimondott mellőzés és az erre alapított biróküldés hatályát nem érinti; s mert a kiküldött bíróság helyett más bíróság kiküldése is csak B. P. 29. §-ában meghatározott valamelyik feltétel fenforgása esetén rendelhető el; folyamodó pedig a kiküldött nagyszombati járásbíróságra vonatkozóan a biróküldés elrendelésének alapjául szolgálható törvényes indok fenforgását nem is állítja. (1906 január 23. 355. sz.) Biróküldés mellőzése. 305. C.: A biróküldés mellőzendő volt, mert az a körülmény, hogy az érdekelt fél a bíróságnak valamely határozatát törvénytelennek, vagy magára nézve sérelmesnek tartja, csak a törvényben megengedett perorvoslatok igénybevételére szolgálhat alapul, de a bíróság elfogultságát ép oly kevésbbé bizonyítja, mint az az állított tény, hogy a bíróság egyes ügyekben állítólag hasonló tényállás alapján eltérő határozatokat hozott; mert továbbá, ha való volna is, hogy Z. E (följelentő) a törvénysék birói irányában rágalmazást követett el, ez a bíráknak E. E-vel 1 az egyik v.-tal) szemben való elfogultságát egyáltalán nem indokolná, s végül mert nincs adat, mely legtávolabbról is támogatná folyamodó azt az állítását, hogy a törvényszék bírái Z. E által bármilyen irányban megfélemlítve volnának. (905 márcz.15. 1040.)