Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

448 Kassai kir. ítélőtábla. megkeresésének teljesítését, a zálogjog előjegyzését; való az is, hogy az alperes követelése ez utóbbi kérvény rangsorában nyer­vén telekkönyvi elsőbbséget, csak az 1900. évi márczius hó 6-ka és április 21-ke között letelt idő alatt a Poprádon székelő szepesi sörfőzde 1900. évi április hó 8-án 2013 K 52 fillér követelése s járulékai erejéig zálogjogi előjegyzést nyert G. E.-nek erre az ingatlanára, s miután ez az ingatlan birói árverésen eladatott, annak vételárából nem az alperesnek, hanem a szepesi sörfőzdé­nek a követelése nyert kielégítést. Nyilvánvaló tehát, e tényállás­ból, hogy az alperes G. E. ingatlanából azért nem nyert kielégítést, mert követelése erejéig a zálogjog előjegyzése elkésetten történt. Perdöntő kérdés immár az, hogy az alperesi követelés előjegyzé­sénél terheli-e dr. Z. D. ügyvédet vétkes mulasztás avagy sem ? Az 1874: XXXIV. t.-cz. 71. §-a megállapítja az ügyvédnek fele­lősségét azért a kárért, a mit ügyfelének szándékosan, vagy vétkes gondatlansága által okozott. A jelen esetben mulasztás történt a részben, hogy dr. Z. D. ügyvéd, mint alperes képviselője az eperjesi kir. törvényszék, mint váltóbirósághoz 1900. évi 1209. szám alatt benyújtott biztosítási kérvénynél nem igazolta azt, hogy az eperjesi 1569. számú telekjegyzőkönyvben kiskoruként feltüntetett G. E. ugyan­azonos a marasztalt alperessel és hogy nagykorúságát ki nem mutatta. Ez a mulasztás azonban vétkes gondatlanságnak csak akkor volna tekinthető, ha a jelen perbeli alperes dr. Z. D. ügy­védnek átadott volna oly okiratot, a melylyel G. E.-nek önjogu­ságát igazolhatta volna, avagy abban a helyzetben lett volna az ügyvéd, hogy ily okiratot, vagy adatot beszerezhetett volna, azt azonban az alperes nem is állítja, hogy ügyvédjének ily okiratot átadott volna; úgy az sincs megállapítva, hogy az ügyvéd ily okiratot beszerezhetett volna, különös tekintettel a gyors és sürgős eljárásra; következéskép kötelességellenesen nem járt el az ügyvéd, a mikor a nagykorúság igazolása nélkül szorgalmazta a biztosítási végrehajtást. A biztosítás kieszközlése iránt tett joglépést tehát az alperes anyagi érdeke megóvásának czélzata nyilvánvalóvá teszi. Nem minősíthető ezért vétkes mulasztásnak dr. Z. D.-nek az az eljárása, hogy a biztosítási végrehajtást megkérte a nélkül, hogy G. E. kiskorúságának megszűntét egyidejűen igazolta volna. De nem minősíthető vétkes mulasztásnak dr. Z. D. ügyvédnél az sem, hogy a telekkönyvi hatóságnak elutasító végzése ellen fel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom