Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. X. kötet 1905-1906 (Budapest, 1907)

408 Kassai kir. Ítélőtábla. jogi bekebelezéssel sértve van, a miből okszerűen folyik, hogy a telekkönyvön kivül álló harmadik személy, a ki se nem jogutóda, se nem engedményese valamely telekkönyvi érdekeltnek, egyrészt a jelzálogos hitelező zálogjogának törlését szorgalmazni nem jogosult, másrészt nem jogosult valakit annak teljesítésére szorítani, hogy a zálogjog kitörlését eszközölje, ha csak nem bizonyítja, hogy a zálogjog kitörlését valamely érdeke követeli. Ezt a jogszabályt sértette meg a felebbezési bíróság; mert a keresethez A) alatt csatolt hiteles telekkönyvi kivonatból nyilvánvaló, hogy a tjkvben a felperesek sem mint tulajdonosok, sem mint jelzálogos hitelezők elő nem fordulnak. A felpereseknek igazolniok kellett volna, hogy ők a tkvi tulajdonosoknak jogutódai, avagy kimutatniok, hogy miféle érdekük van sértve azzal, hogy e tjkvben G. 1. s. szám alatt P. I. javára zálogjog van bekebelezve, a felperesek azonban ebben az irányban mit sem igazoltak, maga az az egy körülmény pedig, hogy a felperesnek jogelődei, sőt maguk a felperesek is egykoron e telekkönyvi ingatlanoknak tulajdonosai voltak, a telekkönyvileg is kitüntetett tulajdonjoguk elenyészte után ily érdeket nem igazol. Ezért a felperesek, mint nem érdekeltek az alperesek irányáben tehermentesítési keresettel fellépni jogosítva nincsenek. (1906 márcz. 20. 1905 G. 225. sz. a.) 472. A felebbezési bíróság Ítéletében megállapított tényállásból kitűnik, hogy a felperes kérte annak a helyi szokásnak a megállapítását, a mely Eperjesen az utczai járdák kiépítése tekintetében az egy utczában lakó háztulajdonosok között állandóan követtetni szokott. A felebbezési bíróság eme kérelmet ezen az alapon mellőzte; mert az aszfaltjárda építése Eperjesen az 1902. évet megelőzően csak szórványosan és csakis egyes háztulajdonosok házai előtt azok magánelhatározásából létesülvén, ebben az irányban általános jogszokás ki nem fejlődhetett. Ez az érvelés azonban nem helyes, mert a felperes nem kizáróan az aszfaltjárdák, de általában a járdák létesítésére vonatkozó helyi szokás megállapítását kérelmezte és nem is az a döntő, hogy az aszfaltjárdákra, de az, hogy általában a bárminő anyagból készült járdákra nézve létezik-e egy olyan állandóan és huzamos időn keresztül fennálló korábbi helyi szokás, a mely szerint az egy utczában lakó háztulajdonosok többségének a határozata alól a