Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

- 468 — Az a fegyelmi jogkör, melylyel a népoktatási törvények, ugy mint az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. és a későbbi 1876. évi XXVIII. t.-cz. végrehajtása tárgyában a vallásés közoktatási miniszter által legújabban 1902. évi október 21-én 44,246. sz.'alatt kibocsátott rendelettel közölt, a .községi iskolaszékek számára készitett és kiadott «Utasitás» a 134. §-ban a tanitót tanítványai irányában felruházza, a testi fenyiték, nevezetesen a verés alkalmazása ki nem terjed, sőt ezt egyenesen kizárja az emiitett utasításnak 100. §-a, melynek b) pontja növendékekkel való durva bánást a tanitóval szemben fegyelmi vétségnek minősiti. A kir. Curia 1906. évi 260. sz. határozata: Ügyállás: F. G. vádlott tanitó 1905. évi április 10-én az iskolában kk. F. J.-et azért, mert szomszédjával, K.-val beszélgetni kezdett és az egyszeregyet nem tudta, a padból kihitta, egy lóczára lefektette s mialatt őt a vádlott parancsára J. J. és O. J. tanuk lefogva tartották, vádlott egy vékony fűzfavesszővel 10 ütést mért a sértettnek hátsó részére, még pedig ülőrészónek jobb oldalára ugy, hogy annak következtében eme testrésze megfeketedett és megdagadt. Kiskorú szülei F. H. tanitó ellen a kir. járásbíróság előtt panaszt emeltek. A biróság vádlottat azon indokból, hogy házi fegyelmi jogával élt, mikor az illető gyermeket megvesszőzte, felmentette. A járásbíróság Ítélete ellen az eperjesi kir. törvényszékhez felebbeztek. A törvényszék az eisőbiróság Ítéletét megváltoztatta s vádlott tanitót a btkv. 301. §-ába ütköző s a szerint minősülő könnyű testi sértés vétségében mondja ki bűnösnek, melyet az által követett el, hogy 1905. évi április 10-én a kiskorú T. J. ülepére szándékosan, de ölési szándék nélkül 10 vesszőütést mért, ez által rajta 8 napon belül gyógyuló sérülést ejtett, e miatt őt a btkv. 302. §. 1. bekezdése alapján, de a btkv. 92. §-ának alkalmazása mellett, az 1892. évi XXVII. t.-cz. 3. §-ában megjelölt czélokra az Ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap s végrehajtás terhe alatt a bártfai kir. járásbíróságnál fizetendő 10 K fő- és 5 K mellékbüntetésre, behajthatatlanság esetén pedig a btkv. 53. §-a értelmében egy-egy napi fogházra Ítélte s az eljárási költségekben marasztalta. Az Ítélet indokaiból kiemeljük: Vádlottnak ama védelmét, hogy ő házi fegyelmi jogával élt akkor, midőn a sértettet megfenyítette, birói figyelembe vehető nem volt, mert az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. és 1876. évi XXVIII. t.-cz. végrehajtása tárgyában az állami elemi népiskolák tanítói számára kiadott miniszteri utasítás 105. §-a megverésben, megvesszőzésben nyilvánuló büntetési módot nem ismer. Ekként a büntethetőséget kizáró ok a jelen esetben fenn nem forogván, elitélni kellett. A kir. Curia Ítéletével a kir. törvényszék ítéletét helybenhagyta azon indokolással, mert az a fegyelmi jogkör, melylyel a népoktatási törvények, u. m. az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. és a későbbi 1876. évi XXVIII. t.-cz. végrehajtása tárgyában a vallás- és közoktatási miniszter által legújabban 1902. évi október 21-ón 44.246. sz. alatt kibocsátott rendelettel közölt, a községi iskolaszékek számára készitett és kiadott «Utasitás» a 134. §-ában a tanitót tanítványai irányában felruházza, a testi fenyiték, nevezetesen a verés alkalmazása ki nem terjed, sőt ezt egyenesen kizárja, az emiitett utasításnak 100. §-a, melynek b) pontja a növendékekkel való durva bánás, a tanitóval szemben fegyelmi vétségnek minősiti.