Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. II. kötet. (Budapest, 1911)
C44 Lemondás tétében semmi jog sem illeti, annál kevésbé, mert őket csak az anyjuk jogán illethette volna meg az öröklési jog, ő pedig ezt a jogát még életében átruházta a felperesekre, kik ez alapon jogosan igénylik a szóban levő örökségi jutaléknak részükre leendő átadását. C: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja indokolása alapján és azért, mert hazai törvényeinkben nincs tiltó rendszabály arra nézve, hogy az öröklésre hivatottak reménybeli örökrészükről még a szülő életében egymás részére ingyen vagy ellenérték mellett lemondhassanak s a családi kapcsolatnál fogva a felperes által kötött ügylet egységesen bírálandó meg. (1910. június 8. 1344/910. sz. a. I. p. t.) 553. A szerződéses örökösnék a szerződésből származó öröklési joga a szerződés tárgyát tevő vagyon elajándékozásával meg nem hiúsítható. Aki tehát az ingatlanokat a szerződéses öröklési jogról tudva szerzi meg ajándékozás utján örökhagyótól, azokat a szerződési örökösnek kiadni tartozik. Eperjesi tszk.: Döntő fontosságú a perben a C) alatti szerződés tartalma s a jogügylet természetének meghatározása. Ezen szerződés másnak, mint öröklési szerződésnek nem minősíthető, melylyel néhai id. M. J. összes ingatlanait, tehát a peres ingatlanokra vonatkozólag is az öröklési jogot a felperes jogelődje ifj. M. J. javára biztosítja s illetve elrendeli, hogy „egész ingatlan birtoka halála után egyedül a fiát, ifj. M. J.-t öröktulajdonul illesse", ki viszont „a fentebbi apai rendezést helyesnek ismeri el és azt köszönettel elfogadja"; minthogy pedig a szerződés érvényes formában létesült s a felek által hatályon kivül helyezve nem lett, sőt az egyik szerződő fél és pedig éppen az elsőrendű alperesnő által peres uton is érvényesítve lett; minthogy azon ekképp érvényesen létesült szerződést sem a szerződő felek egyike egyoldalulag, sem pedig azok kelteje a harmadiknak hozzájárulása nélkül hatályon kivül nem helyezhette, az tehát hatályos ma is és hatályos volt akkor is, amikor id. M. I. a peres ingatlanokat az elsőrendű alperesnőre átruházta: néhai id. M. I. ezen átruházás megtételére jogosítva nem volt s ha megtette is, abból a különben is rosszhiszeműen eljárt másik szerződő félre jogok nem származhattak. Ez alapon a kir. törvényszék a megtámadott szerződést hatálytalannak s az annak alapján 0. M. A. javára foganatosított telekkönyvi bejegyzést érvényteleneknek nyilvánította s a peres ingatlanokra néhai ifj. M. J. örököseinek törvényes öröklési jogát megállapította. Kassai T.: Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s a keresetet elutasítja. Indokok: A C) alatti közokirat tanusitja, hogy az örökhagyó id. M. J. a fia ifj. M. J. telekkönyvi tulajdonához tartozott ingatlanokat oly kötelezettséggel adta az elsőrendű alperesnek, hogy amaz ingatlanok 900 forint vételárát ifj. M. J.-nak megtéríti. E szerint
