Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. I. kötet (Budapest, 1906)

2. A rendeletek. 13 sóczy Zakariás nyitrai és Telegdy Miklós pécsi püspökök tették közzé (Nagyszombatban) ily czimmel: "Decreta constitutiones et articuli regum inclyti regni Hungariae ab anno Domini millesimo trigesimo quinto ad annum pot sesquimillesium octogesimum tertium, publicis comitiis edita cum rerum indice copioso. " Ennek második, bővített kiadása, mely 1628-ban Bécsben Jelent meg, már a Werbőczy Hármaskönyvét is magában foglalta. Ujabb, bövitett kiadásai voltak az 1863. sárospataki és az 1658. pottendorffi. Ezt követte Szentiványi Mártonnak 1696-ban Nagyszombatban megjelent kiadása, mely először viselte e czimet: Corpus Juris seu decretum generálé. Ezt a kiadást az ujabb törvényekkel kiegészítve, 1734-ben és 1743-ban ismételték és különböző mellékletekkel (Kitonich: Directio methodica. Articuli Tavernicales, Praxis criminalis stb. ) bővítették 1734—175l-ig jelent meg Szegedi János kiadása (Nagyszombatban), melyben a törvényczikkek (articuli) először osztvák föl szakaszokra (§§). 1779-ben, 1822-ben és 1844-ben a budai egyetemi nyomda kiadásai jelentek meg: az utóbbiboz később az 1848. törvényeket is fűzték. l866-ban Gegus Dánieltől a latin nyelvű törvényeknek igen hiányos és hibás fordítása jelent meg. A Corpus Jurisnak teljes — Werbőczy Hármaskönyvét és az 1540—1848. erdélyi törvényeket is magában foglaló és az eddigi kiadásokból kihagyott, a két Kovachich által először közzétett törvényekre is utaló — kiadása az, mely 1896-1901-ig Budapesten a Franklin-társulatnál jelent meg és évenkint folytatódik (eddig 25 kötetre rug e gyüjtemény). E kiadást, melyben a latin szöveg eredeti kéziratok nyomán helyreállíttatott és ujonnan magyarra fordíttatott, számtalan utalás és jegyzet kiséretében, Csiky Kálmán, Kolozsvári Sándor, Nagy Gyula, Óvári Kelemen és Tóth Lőrincznek, mint fordítóknak is, közreműködésével, Márkus Dezső szerkesztette. A magyar törvénytárnak eme kiadásából idézzük ebben a munkában latin szövegű törvényeink magyar fordítását. 2. A rendeletek. 19. Hk. Előbeszéd 8. czim. A statutumról és helyhatósági jogról. A törvény mivolta és különbsége előadva lévén most már a statutumról kell szólanom. 1. §. A statutum, a melyet közönségesen végzeménynek nevezünk, az országnak olyan valamely közös joga, a melynek törvényereje van. És "statutumnak" mondjuk, mert mintegy állandóképen "stabiliter" és erősen van elrendelve, vagy mivel mintegy a közállapotot határozza meg. Gyakran pedig a polgári jog elnevezése alá is esnek a statutumok. 2. §. A hol azt kell eszünkbe vennünk, hogy a polgári jog kétféle. Vagy közönséges; és ez a jog, a mely a római jogkönyvekben van foglalva, és ezt csakis a császár vagy más legfőbb fejedelem alkothatja. Vagy pedig saját különös jog, melyet helyhatósági vagy "statutarius" jognak is mondunk. És ilyet minden vidék vagy tartomány, sőt néha város is hozhat magának. 3. §. A helyhatósági jog pedig valamely helynek tételes joga. Ennek nevezzük azért, mert csakis abban a helyhatóságban (azaz városban) és helyben áll fenn. Ugyanezt (a mint előbb említettük) statutarius jognak is nevezzük. Hk. III. R. 2. cz. 1. §. Ezért kérdésbe jön, hogy vajjon hozhat-e minden nép vagy vármegye, avagy bármely város önmagától és különkülön statutumokat? Azt kell felelnünk, hogy máskép egvetlen egy olyan nép vagy közönség sem alkothat statutumokat, a melynek saját joghatósága nincsen, hanem másnak uralma alatt áll, mint a följebbvalójának beleegyezése mellett, és ezt is csak azokban az esetekben, a melyek isteni és emberi jogot sérteni nem látszanak, ugy, hogv azok a statutumok valami jogtalanságot és az üdvösséggel ellenkezőt, magukban ne foglaljanak, sem mások jogainak nyilvános ártalmára és sérelmére ne legyenek. 21. Hk. Előbesz. 9. czim. Vajjon az egyházi vagy természeti vagy isteni joggal ellenkező statutumnak van-e ereje? He szükségesnek látom kérdésbe tenni: vajjon az egyházi, vagy természeti vagy Isteni törvénynyel ellenkező statutum-