Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)

174 Büntetőjog összefüggésbe nem hozható L. G. 1925. évi január 7—8. közötti éjjelen végrehajtott cselekményével". De ellenkező irányban azt sem állapitja meg a kir. Ítélőtábla tényként, hogy a vádlott több izben szólt volna férjének, nehogy végrehajtsa a sértett megölését. Ezek után a táblai Ítélet indokolása megállapítja való tényként azt, hogy a sí-tanfolyamból sem lett semmi, a vádlott férjét 1924 december 29-én Csepelre helyezték át, a sértettel való összeköttetés a fenti jelenet dacára, a csalás véghezvitele végett, zavartalanul fennmaradt; L. G. az ölés előtt egy napon — január 6-a előtt — a feleségét, a vádlottat elvitte Csepelre, bemutatta parancsnokának, a vádlott asszony ott egy éjjelt töltött, de: „rosszullétet színlelt s visszajött Bupdapestre s ezzel a parancsnok előtt ürügyet szerzett a férjének arra, hogy „beteg felesége ápolása végett" a szükséghez mért időben szabadságot kérhessen az otthonmaradásra". Ezzel az ürüggyel élt is L. G. 1925 január 7-én, amikor az ölést elhatározta és végrehajtotta. Erre vonatkozóan a valóknak elfogadott tényrészletek a következők : L. nagy jövedelemhez volt szokva; a megváltozott viszonyokba nem tudott beleszokni, „kétségtelen tehát — mondja a kir. Ítélőtábla —, hogy az ő lelkében önként fogant meg a sértett megölésének gondolata akkor, amikor a sértett neki a 70 millió koronát átadta". E gondolatnak megérlelődése után L. G. 1925 január 7-én délben Csepelen a hivatalos helyiségben kipróbálta pisztolyát, jó-e és mily zajt csinál zárt szobában. Budára jőve délután lugkövet vesz a vér felmosására, s kioktattatja magát, hogy kell azt használni kézkimarás veszélye nélkül, hazamegy, tervét közli nejével a vádlottal, aki átveszi a szódát és nyugodtan fogadja az ölés tervét. Délután 6-kor megérkezett a sértett, L. G. őt és feleségét magokra hagyva, elment Csepelre, „neje betegsége miatt' elkéredzni a szolgálatból. Ezalatt K. F. sértett és a vádlott kettesben beszélgetitek, megvacsoráztak, majd a felesége ápolásának hamis ürügye alatt hazaengedett L. visszajött, szintén megvacsorázott, azután boroztak, beszélgettek. Bizonyos idő múlva a vádlott asszony a másnap megtörténendő dollár-becserélés hamis ürügye alatt a sértettet ottmarasztalta hálásra, amibe az beleegyezett s a vádlott asszony által az ebédlői sezlonon neki készített fekhelyen elaludt. Ez idő alatt L.-ék szintén lefekvést színlelve, a szomszéd szobába vonultak, a vádlott asszony azonban valósággal a konyhába ment, férje pedig kellő időben — bizonyára akkor, amidőn a sértett elalvásáról meggyőződött — kiment töltött fegyveréért, azzal bement az alvó K. F.-hez,