Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)
VÁLTÓTÖRVÉNY. 403 az alperesnek azzal az állításával szemben, mikép a bútorok vissza- 1876: XXVll. vétele folytán közte és a felperes között a kérdéses vételi ügyletet illetően mindennemű jogok és kötelezettségek megszűntek, oly té- 92. §. nyéket bizonyít, amelyekből az megállapítható volna, hogy a Fedezeti váltó ügylet megszűnte után a váltó ujabb jogalapot nyert, vagyis, hogy az a felek megállapodása szerint, továbbra a bútorok használatáért járó követelés biztositékául szolgált. A felperes azonban ilyen tényeket fel sem hozott és az őt terhelő bizonyításnak ebben az irányában semmiként nem felelt meg. Ugyanazért az alperes kifogásainak helyt adni és a sommás végzés hatályon kívül helyezésével a felperes keresetét elutasítani és őt, mint pervesztest az 1868 : LTV. törvényczikk 251. §-a alapján a perbeli és az azzal egy tekintet alá eső felebbezés i költség megfizetésére kötelezni kellett Í902. ápr. 8. 1122.). Curia: Helybenhagyja (903. márczius 11. 752.). 25621. Eperjesi tsz.: Alp.-eket egyetemlegesen arra köte- Ujitás. lezi, hogy mint S. József elfogadónak az örökösei, illetve özvegye, a reájuk szállott hagyaték értéke erejéig a kereseti 360 korona váltóösszeget stb. megfizessék. Minthogy az alperesek a bíróságon kivül létesültnek állított és a jelen perre vonatkozott egyesség permegszüntető hatályát a felperes tagadásával szemben nem bizonyították, és minthogy a keresethez csatolt és alperesileg nem kifogásolt halálesetfelvétel szerint első- és harmadrendű alperesek a vált:elfogadónak S. Józsefnek a törvényes örökösei, harmadrendű alperes pedig jelenleg az özvegyi jognak ugyancsak törvény szerinti élvezője s ezzel szemben az alperesek az örökség el nem fogadására alapított védekezésüket hasonlóan nem bizonyították (902. szept. 17. 3240.). — Curia : Helybenhagyja indokainál fogva és még azért, mert felperes és a másodrendű alperes képviselőinek az 1900. április 26-án megtartott első tárgyalásról felvett jegyzőkönyvben szövegezett nyilatkozatból nem tűnik ki, hogy a felek a per érdemére vonatkozóan egymással oly perenkivüli egyességet kötöttek, a mely egyesség újítást tartalmazna s a felperes váltókövetelését megszüntette; ily kijelentést a jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozat nem tartalmaz; sőt abból a körülményből, hogy a nyilatkozatban a felek a per megszüntetését maguk sem kérték, hanem felperes csak az iratoknak irattárba helyezése és a kereset mellett levő eredeti okiratoknak a felperesi ügyvéd kezéhez leendő visszaadása iránt terjesztett elő kérelmet, okszerűen arra vonható következtetés, hogy a felperes váltókövetelése meg nem szűnt, mert különben a váltó alpereseknek lett volna visszaadandó (904. jan. 8. 196, 903.). 25622. Kolozsvári tábla: A tsz. Ítélete, mellőzésével a fenforgó esetben ama nem döntő kérdésnek: vájjon alperes vásárolta-e meg utóajánlat folytán megtartott árverésen a szóban levő ingatlanokat, indokai alapján helybenhagyatik annál inkább, mert a felek a kereseti váltó kiállításának alapjául szolgált eljárásukkal az árverés eredményének csökkentését czélozták. Ez az eljárás pedig az 1879: XL. t.-cz. 128. §-ába ütköző lévén, bíróilag érvényesíthető követelés megállapítására nem alkalmas. Az a körülmény, hogy a fenforgó esetben a megállapodás folytán váltó lett kiállítva, az ügyletet jogérvényessé nem teszi, mrr't a kifogás folytán fennforgó esetben a váltótörvény 92. §-ának rendelkezéséből folyóan az alapul szolgált jogviszony vizsgálandó lévén, meg van állapítva, hogy a kötelezettség jogalapja tiltott megállapodásból keletkezett. — Curia: Helybenhagyja oly értelemben, hogy a turpis causa kifogása a váltótörvény 92. §-a értelmében váltóperben is felhozható (904. márcz. 23. 833/903.). 26*
