Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

302 KERESKEDELMI TŐRVÉNY. Kereskedel-váltó alapján annál kevésbbé terheli váltókötelezettség'ét; mert a tármi törvény. óaság képviseleti joga csak két tagja által közösen gyakorolható, l875:XXXVII.már pedig. ez a -elen eseti>en a váltók tartalma szerint nem történt z' és alperes a peres váltókon látható elfogadói nyilatkozatokat sem /• személyesen nem tette sem arra mást fel nem hatalmazott. —- A tsz. az alperes eme kifogásait az alábbi értelemben alaposnak találta. Kilépett ta#Mert e^ is tekintve attól, hogy a tulajdonképen perbe vont alpefelelőssége. resi közkereseti társaság czégét a felperes keresetében hiányosan nevezte meg és magán a kereseti két darab váltón is az elfogadás az alperes társaság czégének bizonyos szövege aláírásával, vagyis csupán ezekkel a szavakkal történt: «S. W. R. S. et 0o.», holott a csatolt hiteles czégkönyv kivonat értelmében a perbe vont alperes közkereseti társaság bejegyzett czégének szövege: «S. W. R. Sohn et Ocmp. Zipser Tischrenge, Leinwande und Gemischtwaaren Handlung»; — a tsz. a 2261/1901. sz. sommás végzésnek R. V. alperesre irányuló részét hatálytalanitandónak és ezzel az alperessel őzemben a felperest keresetével elutasitandónak találta azért, mert a most nevezett aleprest felperes kizáróan, mint a fent nevezett közkereseti társaság egyik tagját kérte a fent jelzett váltóelfogadói nyilatkozat alapján marasztalni; már pedig e váltónyilatkozat R. V. alperest nem kötelezi. Ez ugyanis a csatolt czégkivont és a lőcsei tsz,-nek 4208/1900. sz. végzése értelmében 1900. évi aug. 17-én a fentnevezett közkereseti társaságból kilépett és tagságának e megszűnése nemcsak a vonatkozó társas czégjegyzékbe bevezettetett, hanem mindez törvényszerűen közzé is tétetett; vagyis a R. V. társtag e kilépésének joghatálya harmadik személyekkel szemben a K. T. 104. §-ának utolsó bekezdése értelmében tényleg beállott, még pedig a felperessel szemben annál inkább, mert ez a jelen pert csakis 1901. ápril 10-én inditotta meg, magok a kereseti váltók pedig 1900. évi okt. 1-én, illetve 1900. november 5-én, tehát már a kilépésnek joghatályra emelkedése után lettek kiállítva, a mennyiben a tagság megszűnésének ezt megelőző közzététele tényét maga a felperes sem vette tagadásba. Nyilvánvaló tehát, hogy jelen esetben a társaság amúgy is hiányos czégaláirásával történt elfogadói váltónyilatkozat R. V.-t többé a felperessel szemben nem kötelezte s nem volt bírói figyelembe vehető ezzel szemben a felperesnek a K. T. 105. §-ának 2-ik bekezdésére fektetett amaz érvelése sem, hogy a peres váltók még az alperes tagságának megszűnése előtti időkben keletkezett váltókövetelésnek a folyományai, ezekért tehát alperes továbbra is felelős maradt, mert V. B. tanú vallomása és az X. alatt csatolt könyvkivonat szerint a peres váltók nem azonosak a résztörlesztések folytán rendezett régi váltókkal, hanem aaok, bár a hitelező régi követelésének hátraléka czimén, mindazáltal lényegileg mint uj váltók lettek kiállítva és elfogadva, miért is azok váltójogi szempontból mint teljesen uj és önálló váltók szerepelvén, azokra nézve a K. T. 105. §-ának 2-ik bekezdése a jelen váltóper keretén belül alkalmazást nem nyerhet. A felhozottak szerint tehát a váltó-köteléken kivül álló alperes R. V. egyéb kifogásainak birói mérlegelése tárgytalanná válván, kellett az alperessel szemben a felperest keresetével elutasítani s ezenfelül utóbbit, mint pervesztest az alperes összes perköltségében is marasztalni, egyszersmind az ügyvédek járandóságait a megbizó ügyfelekkel szemben az 1868 : LIV. t.-cz. 252. §-a rendelkezéséhez képest megállapítani (Eperjes* 902. III. 26. 1101/902.) — Kassai tábla: A tábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. A czégbejegyzések közzétételére szolgáló