Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)

BÜNTETŐTÖRVÉNY. 211 rülményeket meg nem állapítva a B. T. K. 92. §-ának mel-1878: V. t.-cz. lőzésével a vádlottat fogházra és pénzbüntetésre ítélte. Mint- 261. §. hogy azonban a vádlott az idézett kifejezésekben tényt, vagy Becsületsértés tényeket nem állított, hanem azt a valódiságára nézve kétségbe sem vont körülményt, miként a főmagánvádló a kívánt elégtételadást megtagadta, meggyalázó kifejezések használásával nyomtatványban közzétette, a tábla a valóknak elfogadott tényekből tévesen vonta le azt a következtetést, hogy a vádlottnak az említett nyomtatványban használt s idézett kifejezéseiben olyan tényállítás foglaltatik, mely valódisága esetében alkalmas arra, hogy a főmagánvádlót a közmegvetésnek tegye ki. Minthogy e szerint a ténybeli állításokat nem tartalmazó meggyalázó kifejezéseknek nyomtatványban közzététele miatt a B. T. K. 258. §-ába ütköző és a 259. §. szerint minősülő rágalmazás vétségének tényálladéka meg nem állapitható, hanem az által a B. T. K. 261. §-ába ütköző s annak utolsó pontja szerint minősülő becsületsértés vétségének tényálladéka létesül, a tábla a B. T. K. megfelelő rendelkezését tévesen alkalmazta abban a kérdésben, hogy a büntetendő cselekményt a B. T. K. melyik rendelkezése szerint kell minősíteni. (I. K. 902. 46.) 20567. Curia: Azon állítás, hogy vádlott „a legridegebb üzleti érdekből'1, irta ama czikkeket, melyek a bevádolt közleményre alkalmat szolgáltattak, nem alkalmas arra, hogy a főmagánvádlót a közmegvetésnek tegye ki, és még kevésbbé arra, hogy ellene büntető eljárás megindítására szolgáljon okul, jelesen az említett nyilatkozatban foglalt tény nem jár azon következménynyel, hogy a közvéleményt oly mértékben fordítaná a magánvádló ellen, mely a törvényben feltételezett „megvetés" fogalmának megfelel. A vádba helyezett cselekményből tehát a B. T. K. 258. §-ának ez az ismérve hiányzik. Ellenben alkalmas a bevádolt kitétel arra, hogy a főmagánvádló irói jellemét kedvezőtlen színben mutassa, azaz meggyalázza; mert a főmagánvádlót olyannak mondja, kit hivatásos működésében nem az irói czélok, hanem mellékérdekek vezetik. A cselekményben tehát a B. T. K. 261. §-ának alkatelemei vannak meg s a tábla helytelenül alkalmazta a B. T. K. 258. és 259. §§-ait, midőn a tettet azok alapján minősítette és büntette. Azért mindkét alsóbirósági Ítéletet a B. P. 437. §-nak ' 3. bekezdése alapján megsemmisíteni és a törvénynek megfelelő ítéletet hozni kellett. (902. máj. 28. 4996.) 20568. Curia: Minthogy vádlott az eperjesi rendőri kapitányi hivatalhoz beadott feljelentésében a „rablás" kifejezéseket nem a főmagánvádló személyének jellemzésére, hanem csak a tárgyra, a macska lelövésére használta, s igy vádlott ellen büntethető cselekmény tényálladéka fenn nem forog. (903 jan. 28. 838.) 20569. Curia: M. F. vádlott a B. T. K. 258. §-ába ütköző rágalmazás vétsége helyett a B. T. K. 261. §-ába 14* L