Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. 223 s illetve a T. Zsuzsánna hagyatékának és ebből a felperes örök- Törvényes részének kézpénzbeli értékét illeti, tekintettel arra. hogy felperest öröklés. anyja hagyatékának lU része természetben illetné meg s ebből folyó- A hagyatéki lag, a mennyiben a természetbenirkiadás az ingatlanoknak II—IV. javak becsérrendű alperesei- állal zálogjogokkal történt megterheltetése folytán tekének megnem lehetséges, osztályrészének ez időszerinti valóságos értékét köve- állapítása, telheti : nem szenved kétséget, hogy az érték kiszámításánál az ingatlanok ez idő szerinti, illetve az 1895. évi becsértéke veendő alapul. 97.) jun. 22. 64396/96 P. XXXIV. 22.) 15211. Curia: Nem volt elutasitható felperes az özvegyi Özvegyi jog. jogának megállapítására vonatkozó keresetével; mert: a B) alatti szerződés tartalmából kitűnik, hogy néhai P. Mladen összes vagyonát halála előtt egy hónappal a nélkül, hogy felperes hitvestársának tartásáról gondoskodott volna, alperesekre mint unokáira visszteher nélkül átruházta s igy felperest özvegyi jogának érvényesitésétől megfosztotta. Minthogy azonban alperesek abbeli állításukat^ hogy felperes az ajándékozó örökhagyót néhány heti együttélés után hűtlenül elhagyta, nem bizonyították, de azt a beszerzett consistoriumi iratok sem tanúsítják ; miután továbbá alpereseket, mint különben is vélelmezett örökösöket, az ajándékba kapott vagyon értéke erejéig a felperest törvényesen megillető özvegyi jog is terheli: ennélfogva mindkét alsóbíróságitéletének megváltoztatásával felperes özvegyi jogigényét megállapítani s az özvegyi jog mérvének itéletileg megállapítására s az elsőbiróságot utasítani kellett. (97. jun. 2. 187. P. XXXIV. 17.) 15212. Kassai tábla: Habár kétségtelen, hogy a leszármazók és a végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt M. Constant hagyatéka kizárólag szerzeményi vagyonból áll, e vagyon tekintetében tehát az id. törv. szabály I. R. 14 §-ának a) pontja szerint hitvestársi örökösödésnek volna helye : alperes mégis, mint az örökhagyót tul élt hitvestárs ezen a czimen a hagyatékból mit sem igényelhet, mert a hitvestársi öröklés alapját képező házassági életközösség az eperjesi görög-kath. szentszéknek ágy- és asztaltól való elválasztását kimondó jogerős Ítélete folytán alperes és az örökhagyó között megszűnvén, a birói gyakorlat szerint megszűnt egyszersmind alperesnek a hitvestársi örökléshez való igénye, noha a szentszéki Ítélettel nem ö. hanem volt férje, vagyis az örökhagyó mondatott ki vétkesnek. Mihez képest le- és felmenő örökösök hiányában a törvényes örökösödés joga a vérségi kapcsolat alapján kizárólag a felpereseket illeti meg, a kiknek részére az alperes viszonkeresete folytán az alperesnek közszerzemény czimén tulajdonul megítélt és az eperjesi 678. sz. telekjegyzőkönyvben 306. hr. szám alatt foglalt háznak fele része szintén meg lett volna törvényes oldalági örökösödés czimén tulajdonul ítélendő, mert a mennyiben örökhagyó a most emiitett házát a telekkönyv állása, szerint 1891. évi október lo-én. illetve pedig deczembcr 8-án, vagyis akkor szerezte, a mikor tőle alperes a per adatai szerint tényleg már külön vált, de ennek a megszerzésében alperesnek része nem lévén, reá nézve