Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1893)
40 I. VAGYONJOG. Italmérés. kozó törvényekben határozott kifejezést is nyert, jelesül az 1836. VI. t.-cz.-ben. melyben a jobbágy-községnek engedélyezett bormérés a volt jobbágyokat a lelek haszonvételén felül, ill. hasznok között soroltatolt fel : valamint az erdélyrészi 1846/7 V. czikkben, mely szerint az úrbéreseknek adott borkorcsmáltatási engedély a pálinka és sör árulhatási szabadsággal együtt a földesuraknak, az úrbéresek felsegélése iránti törekvési kimutatására szándékoltatott átruháztatni az úrbéres községekre. A községek politikai átalakítás;) a szerzett jogok sérelmére nem lehetvén, a volt jobbágyközség tagjai jogukat a rendezett uj községben, melyben jelentékeny tényezőként benfoglaltatnak, el nem veszithetik. Ehhez képest ki kellett mondani, h. úrbéri italmérésért megállapított kártalanítási összegre a tjdonjog a volt úrbéreseket illeti. Egyszersmind azonban tekintve, h. a hivatolt 1836 : VI. t.-cz. 2. §-a bormérést csak a jobbágyközségnek, melynek különös bírája és esküdtjei vannak, engedi meg és minden mérést az egyes jobbágyoknak teljességgel megtilt, az erdélyrészi 1846/7. V. t.-cz. pedig kijelenti, h. az italmérési engedélyt Sz.-Mihály napjától újévig az úrbéres községekre közjövedelem alapjául ruházza át; tek., h. a jobbágyközségek közhaszonvételei és jövedelmei között az úrbéri italmérés jövedelmei is az 1836 : IX. t.-cz. és az azzal kapcsolatos rendeletek értelmében árverés utján rendszerint haszonbérbe adattak s a befolyt jövedelmek községi kiadások fedezésére fordíttattak, e szerint tehát nyilvánvaló, h. az úrbéri italmérés nem az egyes jobbágyoknak engedélyezett egyéni jog, hanem a jobbágyközségre átruházott javadalom volt és a jobbággközség czéljaira és a község szükségleteire rendelt vagyont képezett; tek., h. az 1853. márcz. 2-án, ill. J 854. évi jun. 21-én kelt úrbéri nyilt parancs 23. §., ill. 31. §. és a 1871 : LIII. t.-cz. 5. §-a a volt jobbágyoknak korcsmárlási jogát az eddigi úrbéri törvényekhez képest tartották fenn, azon vagyon tehát, melynek forrását az úrbéri italmérésből származó jövedelem képezi, eredeti jellegét a községi szervezet átalakulásával sem vesztette el, ez pedig csak a politikái község áltál eszközölhető, a melybe a jobbággközség beolvadt; ki kellett mondani azt is, h. az úrbéri italmérésért járó kártalanítási öszszegről kötményezett kötvények állitandók ki és azok az ujabban szervezett, jelenlegi politikai községeknek adandók át. (Az 1891. febr. 13-án tartott telj. ülési határozat értelmében.) (91. febr. 17. 10208/90.) A kártálani- 91. Pozsonyi tábla: A 78354 frt kártalanítási összeget a Verbó közs. tási összeg földesúri, curiáhs, inscriptionalis és úrbéri házbirtokosok összegének tjdonául tulajdona a mondja ki. — Ind.: A részesedési arány kérdése a tjdoni igény tárgyaláföldesurral sától elkülönittetvén, ezúttal csupán az a vitás kérdés bírálandó el. h. a korábban tör- megállapított kártalanítási összeg kit illet. Ennek a kérdésnek elbírálásánál tént egyezség kétségen kívül a Verbó község úrbéri birtokrendezési ügyben 1877. évi aug. esetében. 27-én felvett jkönyvben foglalt egyezség szolgál irányadóul, melynek 2. pontja szerint Verbó községben valamennyi urhéri, inscriptionális és földesúri ház tjdonosa feljogosiitatott, mindennemű italt szabadon kimérni s egyszersmind az összes úrbéresek az italmérés e szabad gyakorlásának megengedéséért kötelesek voltak a volt földesuraságnak 4000 frt mváltási összeget kifizetni. Az egyezségnek e rendelkezéséből tehát nyilvánvaló, h. miután az egyes jogosultak egyénenként meg nem jelöltetnek, az italmérési jog az emiitett háztjdonosok összegét mint e részben közös birtokosokat illeti meg. minek birói megállapításával a kártalanítási összegre támasztott tjdoni igény szabatosan el van döntve, míg ellenben annak megállapítása és eldöntése, h. a jogosított
