Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 4. kötet (Budapest, 1911)

Büntetőjogi Döntvénytár. bűnvádi eljárás, illetve megállapított büntetés elengedésére vonatkozik; az abban foglalt kegyelmi lény tehát az 1889: VI tcz. U. §-ának első bekezdésében körülirt esetre ki nem terjeszthető. (Határozat a jogegység érdekében.) (Ouria 1909 november 25-én 7798/909. sz. a. I. Bt.) A kir. Ouria: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy az eperjesi kir. törvényszék Ítéletével három irányban sértette meg a törvényt és pedig : először annyiban, amennyiben a S. H. vádlottra kiszabott 40 K pénzbüntetést behajthatlanság esetére az 1889: VI. tcz. 66. § ának utolsó bekezdésében foglalt szabály megsértésével 4 napi elzárásra átváltoztattatni rendelte ; másodszor annyiban, amennyiben a kiszabott pénzbüntetést az 1892 : XXVII. tcz. 3. §-ában meghatározott czélra forditandónak nyilvánította, végül harmadszor annyiban, amennyiben kimondotta, hogy a jelen esetben a büntetés végrehajtását a királyi kegyelem kizárja, holott a királyi kegyelem a jelen esetre nem terjedt ki. Indokok: A felsővizközi kir. járásbíróság a S. H. ellen véderő elleni kihágás miatt folyamatba tett bűnvádi ügyben 1907. évi október 22-én, 1907. B. II. 332/4. sz. a. hozott ítéletével megállapította, hogy S. H. 1—i lakos, hadköteles, az 1905., 1906. és 1907. években megtartott rendes sorozáson nem jelent meg és késedelmét nem igazolta. Ennek alapján \ a kir. járásbíróság nevezett vádlottat az 1889: VI. tcz. 44. §-ába ütköző véderő elleni kihágásban bűnösnek mondotta ki és ezért az idézett törvény alapján 14 napi elzárásra, valamint behajthatlanság esetén ket napi elzárásra átváltoztatandó 40 K pénzbüntetésre ítélte el. Vádlottnak a büntetés súlyossága miatt közbeveteit felebbezése folytán az eperjesi kir. törvényszék 1907. évi deczember hó 10-én 4813. sz. a. hozott másodfokú jogerős ítéletével a kir. járásbíróság Ítéletét a BP. 385. §-ának i. b) 2. pontjában megjelölt anyagi semmiségi okokból megsemmisítette, vádlottat az 1889. évi VI. tcz. 44. §-ának első bekezdésébe ütköző véderő elleni kihágásban nyilvánította bűnösnek és ezért az 1892. évi XXVII. tcz. 3. §-ában meghatározott czélra fordítandó, behajthatlanság esetén a Kbtk. 22. § a értelmében 4 napi elzárásra átváltoztatandó 40 K pénzbüntetésre ítélte el, egyúttal pedig kijelentette, hogy a kiszabott büntetés vádlotton királyi kegyelem folytán a Btk. 117. §-ának 2. pontja értelmében nem haji haló végre.