Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-09-01 / 23. szám

IMÁDSÁG Atyai kegyességnek fényes tüköré, isteni sze­retetnek kimeríthetetlen tengere, s minden áldásoknak kifolyó, de elfogyhatatlan kútfeje! Mi Istenünk, mi megtartónk, mi lelkűnknek egyetlen egy öröme, csak te vagy a mi szivünknek reménysége s gyönyörűsége; mert te voltál gyermekségünknek hűségesen nevelő daj­kája, ifjúságunknak igazgatója, egész életünknek ol­talombástyája. Te voltál bújdosásunkban kalauzunk, fé­lelmünkben segítségünk. Tégedet Uram, csak tégedet dicsér a mi lelkünk, a te nevedet magasztalja a mi nyel­vünk, tiéd legyen a dicsőség mennyen-földön mi Iste­nünk, hogy minket méltatlanságinkban meg nem utál­tál, bűneinkért gyalázattal bé nem borítottál, hozzád való háládatlanságunkért iszonyú romlást, kárvallást reánk nem bocsátottál ... Most is mi Istenünk, taníts meg minket arra a bölcsességre, hogy a mi életünket s előttünk levő gondainkat tudhassuk szent akaratod szerint igazgatni, tudhassunk magunkra okosan vigyáz­ni ... Mivel pedig, óh Izráelnek erős őrizője, magunk ol­talmára igen erőtlenek vagyunk, bocsásd le isteni gond­viselésednek lajtorjáját a mi fejünk felett; az igaz aláza­tosságra s benned való bizalomra hajtogassad lelkünket. Hallgasd meg Istenünk, óh kegyelmes Atyánk, a Jézus nevében buzgó szívből származott könyörgésünket. Ámen. (Szathmárnémethi Mihály: Szent Dávid . . . soltáraiból formált hét könyörgések. Lőcse 1697.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom