Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)
1956-09-01 / 23. szám
IMÁDSÁG Atyai kegyességnek fényes tüköré, isteni szeretetnek kimeríthetetlen tengere, s minden áldásoknak kifolyó, de elfogyhatatlan kútfeje! Mi Istenünk, mi megtartónk, mi lelkűnknek egyetlen egy öröme, csak te vagy a mi szivünknek reménysége s gyönyörűsége; mert te voltál gyermekségünknek hűségesen nevelő dajkája, ifjúságunknak igazgatója, egész életünknek oltalombástyája. Te voltál bújdosásunkban kalauzunk, félelmünkben segítségünk. Tégedet Uram, csak tégedet dicsér a mi lelkünk, a te nevedet magasztalja a mi nyelvünk, tiéd legyen a dicsőség mennyen-földön mi Istenünk, hogy minket méltatlanságinkban meg nem utáltál, bűneinkért gyalázattal bé nem borítottál, hozzád való háládatlanságunkért iszonyú romlást, kárvallást reánk nem bocsátottál ... Most is mi Istenünk, taníts meg minket arra a bölcsességre, hogy a mi életünket s előttünk levő gondainkat tudhassuk szent akaratod szerint igazgatni, tudhassunk magunkra okosan vigyázni ... Mivel pedig, óh Izráelnek erős őrizője, magunk oltalmára igen erőtlenek vagyunk, bocsásd le isteni gondviselésednek lajtorjáját a mi fejünk felett; az igaz alázatosságra s benned való bizalomra hajtogassad lelkünket. Hallgasd meg Istenünk, óh kegyelmes Atyánk, a Jézus nevében buzgó szívből származott könyörgésünket. Ámen. (Szathmárnémethi Mihály: Szent Dávid . . . soltáraiból formált hét könyörgések. Lőcse 1697.)