Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások társadalompolitikai szemszögből - CSEPELI GYÖRGY: Egyház és hálózat

CSEPELI GYÖRGY Egyház és hálózat Szervezetekkel is foglalkozó szociálpszichológusként szólok hozzá a Magyarországi Evangélikus Egyház stratégiatervezetéhez, amelyet puszta létrejötte okán is üdvözlök. Hazánk nem bővelkedik olyan szervezetekben, amelyek meghallván a változó kor szavát, elszánják magukat a változásra azért, hogy hatékonyabban láthassák el feladataikat. Társadalmunk telis-tele van korhadt, kiürült, elavult szervezetekkel, amelyeknek egy része ma már menthetetlen, más része menthető lenne, ha képes lenne újrafogalmazni önnön hivatását, s megkeresni a működés új eszközeit. A Magyarországi Evangélikus Egyház előttem fekvő stratégiai tervezete szerintem helyesen jelöli ki a célcsoportot a magasan képzett, urbanizált, családban élő emberek körében. A stratégia elitegyház képét vetíti előre. Téves lenne az a következtetés, hogy eszerint a Magyarországi Evangélikus Egyház az elit egyháza akarna lenne. Sokkal inkább arról van szó, hogy az egyház a társadalom elitjén keresztül kívánja üzenetét eljuttatni a társadalom minden tagjához, vonatkoztatási csoportként kíván megjelenni mindazok számára, akik más egyházak tagjaiként, egyházon kívül élő vallásosként vagy vallástalanként jelenleg nem tudják, mert nem látják, hogy vannak a mai magyar társadalomban igazodási pontok, és nem csak hit és erkölcs dolgában. Ha ezt a szerepet az egyház el tudja látni, hatalmas szolgálatot tesz az egész magyar társadalomnak, amelyet a huszadik század kárhozatos kataklizmái kizökkentettek az időből és az értékekből. A stratégia megfogalmazásakor ennek megfelelően hangsúlyoznám az egyház társadalmi nyilvánosságban betöltött szerepét, és részletezném a megjelenés módozatait, amelyek a középosztály értelmiségi és vállalkozói civil fórumainak kihasználását, valamint a megfelelő médiajelenlétet érintik. Nagyon egyetértek az ökumenikus és egyházon kívüli területeken kifejtett aktivitás igényének megfogalmazásával, amelyet a stratégiai tervezettől eltérően nemcsak az ifjúság területén, hanem a teljes társadalmi spektrumot átfogóan, minden területen kívánatosnak és fontosnak tartok. Nyilvánvaló természetesen, hogy az egyház kifelé csak akkor képes ezt a társadalmi orientációs szerepet betölteni, ha megfelelő belső tartalékokkal és kellőképpen rugalmas szervezettel rendelkezik, ami lehetővé teszi számára a célcsoport elérését, megtartását, s ahol lehet, bővítését. A stratégiai vázlat helyesen jelöli ki a súlypontokat. Az egyházi dolgozók és tisztségviselők kulcsszereplők. Képzésük, s ami még fontosabb, folyamatos továbbképzésük a sikeres működés legalapvetőbb feltétele. A sikeres működés másik alapvető feltétele a hivatásos és önkéntes egyházi tisztségviselők közötti egyensúly megteremtése. A végleges stratégia bőbeszédűbb