Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - SERES ISTVÁN: Zolnától a budai vérpadig

SERES ISTVÁN Zolnától a budai vérpadig Egy felvidéki nemes életútja: Matolay Pál (1683-1736) A Rákóczi-szabadságharc kitörésének 200. évfordulóján, 1903-ban a Rákóczi-kultusz lázában égett az egész ország. A bicentenárium központi rendezvénye kétségtelenül a július 26-án ünnepélyes külsőségek között megnyílt kassai Rákóczi-ereklye-kiállítás volt, amely szeptember 20-ig fogadta a közönséget.

1 A kiállítás számos fegyvert tartalmazott, ám közülük csak igen kevés kapcsolódott a kuruc korhoz, illetve közvetlenül a Rákóczi-szabadságharc időszakához. Ezért számíthatott külön érdeklődésre az a „trébelt" ezüsttel borított fekete bőrhüvelyes „tipikus kuruc tiszti kard", amelyet Zemplén vármegye nagynevű alispánja, Matolai Etele állított ki. A kard pengéjébe a következő felirat volt belevésve: Paulus Matulay 1705, azaz: „Matulay Pál 1705."

2 A „kiállítók névjegyzékéiben ugyanakkor Matolai Etele két tárggyal szerepelt. A másik „tárgy" valójában egy levél volt, amelyet egy bizonyos Matolay Pál írt György bátyjának 1736. április 3-án a budai siralomházból.

3 A kultúrát és főként Zemplén vármegye történetének kutatását különösen szívén viselő alispán néhány évvel később családi iratait közlés és feldolgozás céljából átengedte az Adalékok Zemplén-vármegye Történetéhez című folyóirat szerkesztőjének, Dongó Gyárfás Gézának. Dongó 1913-ban előbb Matolay Pál életét foglalta össze röviden, és (Matolai Etele jóvoltából) a Kassán kiállított megható búcsúlevelet is közölte, három évvel később pedig vaskos tanulmány keretében dolgozta fel a Matolay család történetét. A két írásból kiderül, hogy Matolay Pál valójában az 1735-ben kitört dél-alföldi felkelés, az úgynevezett „Péró-lázadás" egyik vezetőjével, Matula Pállal azonos, akit tizenegy társával egyetemben 1736. április 4-én végeztek ki a budai Szent György téren. A felkelésben vitt szerepét eddig is viszonylag jól ismertük, előélete azonban csak igen töredékesen volt feltárva. Dolgozatunkban éppen ezért elsősorban az 1735 előtti események bemutatására helyezzük a hangsúlyt, és arra keressük a választ, hogy milyen úton jutott egy vagyonos evangélikus nemesi család sarja odáig, hogy kalandos életét egy Habsburg-ellenes felkelés élére állva a budai vérpadon végezze.