Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.
Figyelő - FABINY TIBOR: Egy sárosi nemesúr (Hubert Ildikó: Sóvári Soós Kristóf (1566-1620) és művei.)
bár sűrűn emlegette az autonómia gondolatát - az egyén nem kapott akkora szerepet, mint a szerinte többre képes kisebb vagy nagyobb létszámú ütőképes csoport. Elete nagy vágya az „agg Simeon öröme" a felett, hogy rámutathat egy őt megértő, ugyanakkor leváltó személyre - a tanítványaiban lévő emberi korlátok, és az adott történelmi és egyháztörténelmi gátló körülmények miatt - nem teljesülhetett. A Csittvári Krónika rövid megjelenési ideje - hat szám, hat hónap alatt - nem tudott kellő hatást elérni. Az Állami Egyházügyi Hivatal tudomást szerzett a lapról, és rövid úton elnémította. Három évvel később magát a szerkesztőt is eltávolították a teológiáról, egy kis faluba - Homokbödögére - száműzték. A Csittvári Krónika megjelentetésével az evangélikus egyház elkezdte törleszteni nem csak a Ferdinánd professzorral szembeni, hanem az akkori egyházi korszak feltárásával kapcsolatos adósságát is. A munka azonban folytatásért kiállt. Ezen a háttéren a Csittvári Krónika nem pusztán egy egyházi szamizdat szerkesztőjének akkori, aktuális gondolatait közvetíti számunkra, hanem a ma egyházai, teológusai, lelkészei, hívői számára is fontos üzeneteket hordoz, és ezen keresztül a világ számára is. Böröcz Enikő Egy sárosi nemesúr Hubert Ildikó: Sóvári Soós Kristóf (1566-1620) és művei (Teológiai Irodalmi Egyesület, Budapest, 2000.) Értékes művelődéstörténeti dokumentummal ajándékozta meg Hubert Ildikó a régi magyar irodalom iránt érdeklődő tudományos köröket. A neves irodalomtörténész a 16-17. századi egyházi és világi írók működésének kutatója. Ez a hetvenhat oldalas, több mint száz jegyzettel, valamint hely- és személynév mutatóval ellátott könyv gazdag tárháza egy Sáros megyei birtokos, sóvári Soós Kristóf életének, irodalmi hagyatékának és kora társadalmának. Az átlag olvasó számára csaknem ismeretlen nemesúr tevékenységét Bornemisza és Pázmány közé sorolják a kutatók. Sóvár (az Eperjes melletti mai Solivar) földesurának, Soós Györgynek és Eödönffy Orsolyának a fiaként 1566-ban látta meg a napvilágot, és zemplénkövesdi birtokán hunyt el 1620-ban. Az evangélikus világi értelmiségnek ahhoz a köréhez tartozott, amelyik teológiai képzettség nélkül is szert tett a Szentírás alapos ismeretére és - felekezeti polémiákat kerülve - tudatosan vállalta az egyház lutheri irányzatát. Ránk maradt Bártfán kiadott könyvei: Postilla, azaz epistoláknak...rövid magyarázata (1598) és A szent próféták ...magyarázatának első része, Hóseás, Joel, Ámós (1601) elsődlegesen írásmagyarázati művek. Bennük számos helyen idézi az egyházatyákat, ugyanakkor állást foglal korának egyházi és társadalmi kérdéseiben is. Mielőtt ezeket néhány vonással illusztrálnánk, ismerjük meg a kiadvány szerkezetét. Soós Kristóf életének és környezetének leírása után kerül sor műveinek a forrásaira, prédikációinak felépítésére, perikópa rendszerére és idézeteire. A szerző avatott tollal és szakértelemmel elemzi Soós teológiai irányzatát, stílusát és a hitéletről vallott felfo-