Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 3-4. sz.

Figyelő - Bozóky Éva: Mohás Lívia: A hatalmasok titkaiból Regény

A hatalmasok titkaiból Mohás Lívia: Jusztinianusz Pont Kiadó, Budapest, 2000.132 old. 1420 Ft. A történelmi kérdéseken töprengők olykor el-elgondolkoznak a bizánci birodalom titkán. Miért tudott Bizánc egy évezreden át fennmaradni Róma bukása után? Miért éppen Bizánc hozott létre olyan merev bürokráciát, finom rafinériával fölépített hierarchiát, hogy annak hatása még a birodalom bukása után is, de még félezer évvel később is megmutatkozott a keleteurópai szocialista államokban? A legszelídebb vallás hívei miért e birodalomban - ahol a közrendű ember is oly élénken érdeklődött a teológia és a filozófia kérdései iránt - kezdik el az első eretneküldözéseket, majd utóbb a képrombolók embert, művészetet egyaránt pusztító harcát? Mohás Lívia két könyve, a két éve megjelent Teodóra és az idei könyvhéten bemutatott folytatása, a Jusztinianusz nem válaszol minden kérdésre, de nem is ez a szándéka. A birodalom fénykorában, az ötszázas években korlátlan hatalommal uralkodó, zseniális és gátlástalan császári házaspár történetét, azon keresztül a hatalom lélektani törvényeit tárja az olvasó elé. Az író pszichológus is, és ez nagy előny: amit más kiváló írók ösztönösen sejtenek vagy megfigyelés, tapasztalat útján közvetítenek, azt a szakember biztonságával diagnosztizálja a lélekgyógyász. Különösen izgalmas ez napjainkban, amikor a tudatregény nyomában már a tudatalatti is behatolt az irodalomba, hogy a cselekedeteket motiválja, és a szereplőket átvilágíthatóvá tegye. A regény olvasása feltételezi a történelem, a korhangulat, az egykori gondolkodás ismeretét. A háttérből azonban izgalmas felfedezés tárul elénk: a császárné lelki torzulásának kialakulása. Az egykori gyermekprostituált, cirkusztáncosnő, a nyomor legmélyén tengődő sokgyermekes özvegy lánya feljut a császári trónra, és szörnyeteggé válik. A hatalom hozzásegíti, hogy egész további élete valóságos, folyamatos bosszúállás legyen a gyermekkori sérelmekért, mindenkin, aki csak a közelébe kerül. Mert a múlt felejthetetlen, és az álmokban visszatérnek a régi gyötrelmek. Nem is egyetlen rétege a tudatalattinak, hanem egymás mögött mindig több, mint amikor a színpadon folyton új meg új függönyök emelkedése tárja föl a látványtereket. A császárné mellett ott a látszólag joviális, jóindulatú császár, aki mintha folyvást fékezni akarná hitvesét, pedig valójában szüksége van a mindenkit félelemben tartó szörnyetegre; általa tudja zord, rideg fegyelemben tartani udvarát, seregét, s közben eljátszani a nép bölcs atyjának szerepét. A regény két idősíkban, két térben és két párban szól hozzánk. A bizánci történetet egy idős kutató beszéli el leveleiben régi szerelmének, mintha ők szelíd és halvány másai lennének az általuk emlegetett császári párnak. Szerepük azonban nemcsak az elbeszélés, hanem még valami fontos írói üzenet közlése is: a történetek soha sem érnek véget, mindig folytatódnak valakikben, másokban, befejezhetetlenül. Tudjuk, látjuk, mi is amolyan bizánci alattvalók voltunk évtizedekig, és vajon ki tudja, hány Teodóra szaladgál közöttünk? Bozóky Éva