Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.

Figyelő - Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete (Gegus Ernő értékelése)

sabb. Hermeneutikai szempontból - vagyis az írásmagyarázat elvét vizsgálva - bizonyára korszerű mű a „Teremtésvédelem", hiszen helyt kapnak benne a narratív-intertextuális, a funkcionális és a tematikus megközelítések is. Am ezek a laikus számára nehezen követhetőek, és attól tartok, nem azokra a kérdésekre válaszolnak, amik a természetvédők és az érdeklődő nagyközönség számára valóban kérdések. Az etikai összefoglaló sok szép gondolatot tartalmaz. Azt hittem, ezekre a szerző az előző fejezetek írásmagyarázatai alapján jutott. Am a kapcsolópontokat nem találom. Talán a következetesség hiányával magyarázható, hogy amikor végre előkerül egy súlyos kérdés: a népességrobbanásé, végiggondolt álláspont helyett szétszabdalt gondolatfoszlányokat kapunk. Csak egyetlen példa: „... egyházi eszközökkel oda kell hatni, hogy megállítsuk hazánkban az ijesztő és a jövendő nemzedékek számára is nagyon káros demográfiai hullámvölgyet, sőt azt ellenkező irányba fordítsuk." Egy ilyen mondattöredék is számos kérdést vet fel: Miért ijesztő és miért káros a magyarországi demográfiai hullámvölgy? Milyen hátrányai és milyen előnyei vannak? Hogyan hat a társadalomra és a természetre? Biztos-e, hogy ellenkező irányba kell fordítani? Milyen egyházi eszközökkel lehet odahatni? Tudom jól, hogy ezek kényes kérdések. Éppen ezért kell pontosan feltenni és - ha lehet - meg is válaszolni. Szerencsére a kereszténység nem most kezd el foglalkozni az ember-természet kapcsolattal. A „Teremtésvédelem" történeti áttekintésében nem mindig a leglényegesebb eseményeket és személyeket emeli ki. Ennél nagyobb baj, hogy kevéssé támaszkodik rájuk. A rendszeres áttekintést itt nem pótolhatom, csupán néhány példát az utóbbi évtizedekből szívesen veszek elő. Rachel Carson amerikai biológusnő Néma tavasz című könyve történelemformáló erővé vált. Óriási szerepe volt a modern környezetvédelmi mozgalom elindulásában. Talán nem véletlen, hogy könyvét az evangélikus teológusnak, Albert Schweitzernek ajánlotta. A katolikus egyházban zajló változásokat jelzi, hogy Assisi Ferenc, akit már 1228-ban szentté avattak, 1979-ben az egyház és az ökológia védőszentje lett. 1986 szeptemberében a WWF (Világ Természetvédelmi Alap) megalakulásának 25. évfordulóján Assisi városában hívő természetvédők kezdeményezésére öt világvallás képviselői nyilatkozatot adtak ki vallásuk és a természet kapcsolatáról. A párbeszéd azóta is tart. Természetesen ekkor már számos felekezeti és ökumenikus világszervezetben foglalkoztak az ökológiai válság kérdéseivel. Végül egy jelentős hazai eseményről. 1994 februárjában dr. Gyurkó János környezetvédelmi miniszter és Szebik Imre evangélikus püspök kezdeményezésére ökumenikustudományos szimpóziumot rendeztek, amelyen a történelmi egyházak képviselőin kívül szaktudósok is részt vettek. Az előadásokat és hozzászólásokat összegyűjtő kötet ma is tanulságokkal szolgál.* A reprezentatív találkozóknál nem kevésbé fontosak az egyházi közösségekben zajló beszélgetések. Hiszen nem pusztán elméleti kérdések tisztázásáról van szó. Az egyik leglényegesebb környezetvédelmi kérdés: bolygónk különböző részein milyen termékeket fogyasztunk és rmlyen mennyiségben? Hajlandók vagyunk-e változtatni életstílusunkon, ha tudjuk, hogy mi a másik 6 milliárd ember és a többi tízmillió faj érdeke? Talán ebben a kérdésben nem is olyan nehéz fellelni a Biblia (és különösen Jézus) tanítását. „Úgy állunk, hogy a tudományos-technikai civilizáció, benne a természeti környezet krízisére a krízisben lévő teológiától várunk választ." Bolyki János könyvét olvasva, ezt a kijelentését nincs okunk megkérdőjelezni. Örvendetes, hogy teológusok mégis újra és újra nekigyürkőznek a témának. Reménykedjünk a folytatásban. Gadó György Pál Jegyzet * A szerző a könyvet ismerteti. A fizika kulturális kontextusban Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete a kezdetektől 1990-ig című könyvének ismertetése alapján. (Akadémiai Kiadó, 4. átdolgozott kiadás, 1998.) Az ismertetést rendhagyó módon vallomással kezdem. Egyetemi hallgatóként műszaki pályára nyílt az érdeklődésem, elszakadva családunk jogászi hagyományaitól. Vegyészmérnöki oklevelet szereztem, de nem akartam „szakbarbár" lenni; a legtöbb évfolyamtársammal együtt vonzódtam a klasszikus zene és irodalom, a népi-nemzeti művelődés iránt. A háborús évek viharai között élénk vitában voltunk egymással hagyomány és ébredés kérdéseiben, de elzárkóztam a keresztyén hitbe kapaszkodás elől mindaddig, míg le nem győzött az evangélium üzenete a háború utáni hadifogság „bilincsei" között. A kaukázusi lágerélet „vadregényeit" Jézus