Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
I. Közlemények
62 Gereben Ferenc Az elsőnek életművészetét dicsérte, Ullmannban észrevette a leendő angol nyelvészt. Ullmann egyetemi tanár Londonban. Gombocz úr a tudást önmagában nem értékelte. Önmagát látta Ullmannban, ő is áttanulta az ifjúkor szép éveit, és az életben valahol lemaradt. Ennek keserű tudatát lehet érezni néha fanyar tréfáiból. Agglegénysége is erre utal. Az éjjeliszekrényemen egy ifjúsági olvasmányt59 látott, és rátért a vallás kérdéseire. Ő nem hitt, így mondta nekem, ugyanakkor tisztelettel tudta kezelni azokat, akikben hitet tételezett fel. És elköszönt tőlem. Azon a május elsején hosszú volt nekünk az éjszaka. Ullmannal beszélgettünk arról, hol lehet most Gombocz úr. Ullmann bevallotta, hogy ő evangélikus hitre tért ugyan, de nem hisz a túlvilágban. Sok mindent felkavart bennünk ez a haláleset. „Nyájat, ha elvész pásztora, üli meg ily nagy döbbenet.” A kollégium szomszédságában lakott a pénzügyminiszter, aki át menetileg akkor épp a Nemzeti Bank elnöke volt. Sokat szenvedtek ők az elég nyers kollégiumi humor zajártalmaitól. Ha gólyalehúzás volt éjjel, amikor nagy csindadrattával a Gumi arábikum kezdetű kollégiumi himnuszt énekelve vonultak fel az idősebb kollégisták a gólyák elpüfölésére óriási üvöltések közben,60 előfordult, hogy a szomszéd pénzügyminiszter „úr” áttelefonált Hómanhoz, a közoktatási miniszterhez, hogy teremtsen csöndet éjszaka a kollégiumban. Ilyenkor Hóman Gomboczhoz telefonált. Ilyenkor Gombocz úr bejött hozzánk: Nono fiúk, csendesebben, egy kicsit csendesebben! Hirtelen eltávozásával május elsején most szilenciumra intett, ez egyszer meg is tartottuk. A szomszédok békén alhattak. Elnémult a társalgó is, ahol 11ig, de néha reggelig vitatkoztunk tudományos vagy egyéb igazságokon, ahol az egyik sarokban csattogni szokott a kártya, a másik sarokban nyűttük a zongorát, és valamelyik hőstenor vagy éppen basszus (Jankovics Ferenc)61 áriákat dalolt Sőtér István (1913–1988) volt köztük a legidősebb kollégista: 1931ben lépett be, ezért a szobában ő volt az ún. „családapa”. Knauz (később Kenéz) Ernő (1912–1984) tudományos könyvtáros lett, 1932től volt az EC tagja, a szobában ő tölthette be a „családanya” szerepét. Ullmann István (1914–1976) 1934től volt az EC tagja, később egyetemi tanár lett. (1939től Angliában élt.) 59 Feltehetőleg ez egy ifjúságnak szóló valláserkölcsi könyv lehetett. 60 Ez a kezdetektől dívó diákszokás, az ún. „lehúzás” a Fellegjárás című regényben is szerepel. A régi kollégiumi szokások módszeres számbavételét ld.: Dénesi (1995), passim. 61 Jankovich Ferenc író, költő (1907 – 1971). 1927 tól volt az EC tagja. Cziráki Géza 1934es bekerülésekor már nem volt kollégista, de időnként bejárhatott a Collegiumba, a visszaemlékező innen ismerhette Zeneakadémián iskolázott hangját.
