Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
III.Forrásközlések
A SZOCIÁLIS TESTVÉREK TÁRSASÁGÁNAK KRÓNIKÁJA 343 szervezett hittantanfolyamok lelkészvezető helyettesi lebonyolításával bízza meg. Ez alatt az idő alatt több mint ötszáz áttérni szándékozó izraelitának tart hittanórát (Krisztinaváros, Csepel, Budapest VIII. Reviczky utcai lelkészség). 1946-ban az Egyesület választmányi tagja lesz; 1947–1949 között, valamint 1956-ban az egyesület lelki vezetőjévé választják. 1947. június 30-án mint az egyik fő szónok részt vesz az első konvertita találkozón Budapesten. Elhangzott beszéde és írásai miatt izraelita részről többször támadások érik. Ennek ellenére fáradhatatlanul küzd az egyházban és a világban meglevő antiszemitizmus ellen, előadásokat vállal, cikkeket és könyveket ír. Papi élete sem egyszerű: 1947-ben Pápára helyezik, majd 1952-től Bakonyszentlászlóra; 1978-ban Ausztriába (Aurach) települ át (kettős állampolgár lesz). 1987-ben térhet csak vissza Magyarországra (Bakonyszentlászlóra). Létrehozza az Edit Stein-házat. Mindvégig szívén viseli a Szociális Testvérek Társaságának sorsát. Vagyonának egy részét is rájuk akarja hagyni, de ők személyzet híján nem tudják felvállalni. Palágyi Mária Natália Budapest, 1909. november 24. – Buffalo, USA, 2001. január 16.: szociális testvér, tanár, a Szentlélek Szövetség titkára, lapszerkesztő (1943–1944). 1930-ban lép be a Szociális Testvérek Társaságába. Innentől kezdve egész haláláig aktív tagja marad. 1933-ban alapító tagja lesz a Szentlélek Szövetségnek. Rendszeresen publikál az A Lélek Szava (Szentlélek Szövetség) és A Testvér (Szociális Testvérek Tár sasága) című időszaki lapokban. A novíciákat oktatja, rendjében és a Szentlélek Szövetségben szervező munkát végez. A németek bevonulása után aktívan közreműködik a zsidómentésben: „elérkezett a mi időnk” – írja visszaemlékezésében. Több tízezer izraelita áttérésében segédkezik: megszervezi oktatásukat, tárgyal, vitatkozik és szükség esetén – olykor a bombazáporban – keresztel. – Kapcsolata a Magyar Szent Kereszt Egyesülettel 1939-ben kezdődik, de a Jánosi-korszakban éri el egyik tetőpontját. Bár „árjának” minősül, mindvégig szívén viseli a zsidó származásúak sorsát. Beállítódása a háború után újabb bizonyítékot nyer: 1946-ban alelnökként beválasztják az Egyesület tisztikarába, amit 1948-ig tölt be, 1949-ben pedig elvállalja a felkérést a választmányi tagságra. Még ebben az évben az USÁ-ba emigrál, Syracuse-ban lesz tanár, majd Slachta Margit után egy ideig a rend főelöljárója. – Itthon a háborút követően politikailag is aktivizálja magát: a budai Nemzeti Bizottságban (1945), a Keresztény Női Táborban, illetve a fővárosi törvényhatóságnál (1945–1948) tevékenykedik.
