Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
II.Közlemények
TIHANY VÉGVÁR 1680. ÉVI ÖSSZEÍRÁSA 133 A török várakból Tihanyba költöző személyek egy részénél – különösen, ha figyelembe vesszük Tihany fekvését, a hódoltsági területekhez való közelségét – az állami adózás elől való menekülést feltételezhetjük. Az 1660-as évektől ugyanis a török állami adók és állami robotterhek folyamatos emelkedéséről tudunk. 70 Ha a délszláv népesség származási helyét vizsgáljuk, további magyarázat lehet Tihany és a tihanyiak birtokviszonyai. Gyugy vagy Gyügy a tihanyi urbáriumokban is megjelenik a 17. század második felében,71 továbbá a várkapitányi, majd vajdai címét elnyerő Karacsics családtagok birtokai mélyen a hódoltságban, Tolna vármegyében feküdtek.72 Amikor 1659-ben a tihanyi vár javítására ingyenmunkát rendeltek el, akkor a Somogy megyei Kovásznyát és Csepelt is említik, mint amelyeket e tekintetben Tihanyhoz csatoltak. 73 Az összeírásban szereplő települések mindegyikén tudunk délszláv népességről. A Tihanyba érkező ortodox és katolikus délszlávok – kivéve a magyar végvárból érkezőket – nagy valószínűséggel a török várak katonái és az azokat kiszolgáló falvak katonaparasztjai vagy jobbágyparasztjai közül kerültek ki. A várból érkezettek katonák voltak, és elképzelhető, hogy Tihanyban is beálltak a katonák közé. A délszlávok mindannyian Magyarország (hódolt vagy királyi) területéről jöttek Tihanyba, tehát minden bizonnyal a korábbi beáramlások során odaérkezett népesség leszármazottai voltak. Tihanyban a török időszakban, 1595-ben a katonaságnak csaknem felét rácok alkották.74 Azonban az 1680-ban itt lakó rácok és „dalmaták” nem az ő leszármazottaik. A várat annak feladása után a törökök kiürítették, és ekkor a délszláv katonák is eltávoztak. A tihanyi magyar lakosság nagyobbik része református volt. Róluk, helyzetükről – létszámukon kívül – a már idézett tanúkihallgatásokból tudunk meg többet. Közülük legtöbben minden bizonnyal katonák, vagy az egykor itt katonáskodók leszármazottai voltak. 75 A tihanyi lakosság 1680. évi összeírása számos érdekes részkérdést vetett fel, amelyekre itt csupán röviden volt lehetőségünk kitérni. Azt reméljük, hogy a forrás közlésével nem csupán a korabeli Tihany népességének név szerinti megismerésével leszünk gazdagabbak, hanem a benne szereplő adatok a hódoltság kori magyar területek és a végvári élet történetét kutatók számára is tartalmaznak 70 HEGYI (1995), 71–81. 71 Tihany 1665. évi urbáriuma. PFL TAL, Capsarium fasc. 32. nr. 2. (ssz. 119.) 72 Sióagárd (Tolna megye), (Kis)dorog (Tolna megye). 73 PRT X. 230. 74 HEGYI (1995), 104. 75 Az egyes református személyekről más forrásokból összegyűjtött adatokat az összeírásban nevük mellett lábjegyzetben közöljük.
