Kürti Béla: Egyleti élet a régi Cegléden 1842 - 1949 (Cegléd, 1993)
III. Az egyleti élet elemzése
2. Bálok, táncos összejövetelek Az egyleti rendezvények közül a bálok voltak a legnépszerűbbek. A századforduló ceglédi társadalmának ez volt egyik legkedvesebb szórakozása, amikor a fiatalok táncoltak és ismerkedtek, az idősebbek pedig gyönyörködtek bennük. A bálok ebben a vidéki városban eseményszámba mentek, a Kaszinó, vagy a Népkör egy-egy nevezetesebb bálja a város egész fiatalságát lázba hozta. Mivel a bál jó bevételt hozott, a bevételre pedig minden egyletnek szüksége volt, egyleteink minden alkalmat megragadtak bálok rendezésére. Kialakultak a hagyományos időpontok. Kezdődött az év minden egyletben a szilveszteri bállal, ahol fiatalok és idősebbek együtt búcsúztatták az óévet. Ilyenkor elmaradhatatlan volt az újévi kismalac kisorsolása. Ezt követte valamennyi egyletünkben a farsangi bál, melynek időszaka a nagyböjttel ért véget. Ez a bál gyakran álarcosbál formájában került megrendezésre. Ilyenkor a résztvevők többsége jelmezben vonult föl, s csak éjfélkor derült ki, ki kivel enyelgett az álarc mögé rejtőzve. Volt itt ilyenkor bugaci csikós karikás ostorral és fekete díszmagyar öltözék, sváb szoknyás menyecske és magyarruhás falusi kislány, kéményseprő és operálásra beöltözött orvos, vadnyugati indián és kovboly, jövendőmondó cigányasszony és cirkuszi bohóc. ízléses és ízléstelen, ötletes és ötlettelen, szép és kifogásolnivaló jelmezek sokasága vonult fel egy-egy hétfalura szóló farsangi álarcos bálon. Nagyszerűen szórakozott a közönség. Megrendezték a maguk bálját egyleteink a hagyományos hazafias ünnepeken is: március 15-én és augusztus 25-én, Lajos napján. Persze,ezeken a jeles napokon a bál csak betetőzése volt az egész napos ünnepségnek, melynek lefolyásáról majd más fejezetben szólunk. Gazdálkodók alkotta egyleteinkben bált rendeztek az aratás végeztével, ez volt az arató bál, ősszel pedig látványos felvonulással egybekötve került sorra a szüreti bál, melyen a báltermet nem papírgirlandokkal, hanem szőlőfürtökkel és virággal díszítették föl. Ezt a felkötözött szőlőt “lopták” a legények, őket igyekeztek elfogni a csőszlányok. A “tolvaj” felett a bíró kimondta az “ítéletet”. Olvasó egyleteink a múlt században még megrendezték a bevonuló, “berukkoló” katonák bálját, az újoncbált is. Akkor még óriási esemény volt a bevonulás, hiszen évekre búcsúztak a civil élettől azok a fiatalok, akiket messze külföldre vittek a közös hadseregbe. Földműves egyleteinkben divatos volt a vásárbál is. A kirakodó és állatvásárok jelentős események voltak a parasztság életében. 69
