Kőszeghi Sándor: Nemes családok Pestvármegyében (Budapest, 1899)
N
252 nyítvánva alapján 1760-ban; János és Ferencz Vas vármegye bizonyítványa alapján 1764-ben; József és fia József, dömsödi lakosok, Bihar vármegye bizonyítványa alapján 1769-ben; András dunavecsei lakos Vas vármegye bizonyítványa alapján 1770-ben; István és Ferencz izsáki lakosok Esztergom vármegye bizonyítványa alapján 1772-ben; János áporkai lakos és fiai János, István, András, Sándor és Mihály Hont vármegye bizonyítványa alapján 1776-ban; Antal, ó-budai lakos Bars vármegye bizonyítványa alapján 1791- ben; Pál, Nógrád vármegye bizonyítványa alapján, valamint fiai József és Mihály 1792-ben; József kamarai inspector Nyitra vármegye bizonyítványa alapján 1792-ben ; Áron n.-körösi lakos Somogy vármegye bizonyítványa alapján 1793-ban; Sámuel bécsi ágens Fehér vármegye bizonyítványa alapján 1794-ben; Imre ügyvéd, Baranya vármegye bizonyítványa alapján 1801-ben; Ignácz és Imre, Baranya vármegye bizonyítványa alapján 1803-ban; Sándor, szalk-szt.-mártoni lakos, Veszprém vármegye bizonyítványa alapján 1808-ban; György és fiai János, Károly és Antal, Heves vármegye bizonyítványa alapján 1815-ben; Péler, János és Miklós, valamint fiaik és unokáik Győr vármegye bizonyítványa alapján 1817-ben; Ignácz és fia Zsigmond Fehér vármegye bizonyítványa alapján 1817-ben; István bojári bérlő, Pozsony vármegye bizonyítványa alapján 1819-ben; András és János, Pozsony vármegye bizonyítványa alapján 1820-ban; Péter sári számtartó, Békés vármegye bizonyítványa alapján fiaival Antal, Pál, Miklós, János és leányaival Mária és Rozáliával együtt Békés vármegye bizonyítványa alapján 1825-ben; Benjámin és Lajos, a vörös-berényi prédikátor fiai, Veszprém vármegye bizonyítványa alapján 1826-ban; Imre és fiai Sopron vármegye bizonyítványa alapján 1830-ban; József bugaczi és János izsáki lakosok, Fehér vármegye bizonyítványa alapján 1832-ben; Ignácz sőtei, József szombathelyi, György és Mihály izsáki lakosok fiaikkal együtt Vas vármegye bizonyítványa alapján 1838-ban; József pesti posztókereskedő Győr vármegye bizonyítványa alapján 1839-ben; Ignácz és Sándor Szatmár vármegye bizonyítványa alapján 1842-ben; végül István főjegyző és Károly, valamint leánya Rozália 1842-ben a nemesek főkönyvébe bevezettetnek és kihirdettetnek: N. L. I. 292—299., 508—509., II 282—285. Táblabiróknak kineveztettek: Sámuel és Gábor 1793- ban; Ignácz 1802-ben; György, kalocsai prefektus, 1823-ban; Ignácz és Miklós 1861-ben. Nagy
