Gergelyné Baktai Júlia (szerk.): Benedek Péter. Válogatás a festőről szóló irodalomból - Pest megyei múzeumi füzetek 11. (Szentendre, 1979)
Szabó Lőrinc: Egy uszódi földműves a legújabb magyar festő tehetség. Beszélgetés Benedek Péterrel
gyermek. De a nézésében benne van a dicsőség öntudatlan fénye is. Leülünk. Megkérdezem Benedek Pétertől, hogy hol ismerkedett meg Bálint Jenővel? Töredezetten válaszol, minden szó nehezen, csikorogva csúszik ki száján, nem igen mond összefüggő mondatokat. Sok apró kérdésre végül a következőket jegyeztem le, míg ő szinte ijedt csodálattal nézte ceruzámat, amely ördöngős stenográfiai kacskaringókat rajzolt a fehér papírra: Beszélgetés Benedek Péterrel — Az 1915-ik évben ismerkedtem meg a nagyságos úrral, a Ganz-gyárban, a Ganz-Danubiusban. Ott dolgoztam a műhelyben, ahol a vasúti kerekek készültek. Egyszer szabadság után felhoztam néhány képemet Úszódról, mert ott lakunk, és odaadtam a csoportvezető úrnak. Ő bemutatott Bálint Jenő uraságnak. — Katona is voltam, a Csepel-szigeten. Gyöngélkedő voltom miatt nem nagyon erőltettek meg, mint kőmívessegéd dolgoztam, később pedig mint piktorsegéd egy szobafestőnél. — Észrevette valaki a katonaságnál — kérdezem Benedek Pétertől —, hogy van festői tehetsége? — Igen: Az altisztek. Később meg a tiszti urak is. A szobafestő megismertetett velük és megszerettek. Sorba lefestették velem magukat a tiszturak a vártán. Meg az altisztek is. Lett belőle egy kis kedvezményem, gyakorlatra nem kellett kirukkolni. Különben is gyenge voltam. A háború után A szót Benedek Péter édesapja veszi át: — A háború után hazajött a Péter hozzánk. Úszódra, Kalocsa mellé. Van ott két hold földünk, családi föld, paprikát kapáltattunk vele, vagy kukoricát, szóval ilyesmivel foglalkoztattuk. Megkérdezem a földmíves festő édesapját, hogy mikor vették észre legelőször fiában a tehetséget. — Még akkor — válaszolt az öreg Benedek —, amikor a hatodik elemi oskolát tanulta. Már akkor kezdett rajzolni ceruzával, vagyis hát plajbásszal: Jókai Mór benne volt egy naptárban, szépen lerajzolva, Péter hozzáfogott, hogy leutánozza és sikerült is neki, mert hát fel lehetett éppenséggel ismerni. 22
