Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XVI. fejezet

Jókai Mór:

A PERONOSZPÓRA ELLENI VÉDEKEZÉSRŐL

(1898)

Most van a legfőbb ideje a rézgáliczczal való első permetezésnek. A szőlők gyönyörűen hajtottak, a virágbimbók szépen tolakodnak elő a fakadó ághegyből. A szőlősgazda mindennap körülnézi az ültetvényét s kémleli az ellenséget, a ki elárulja magát a levél felszinén mutatkozó dudorodásokkal.

Én már tizenhat esztendő óta védelmezem a szőlőimet úgy a filoksze'ra, mint a peronoszpóra ellen teljes sikerrel. A hazai fajta szőlőkben olyan vakmerőén döntünk, akár csak a régi világban; a döntést is megóvja a szénkéneg.

A peronoszpóra elleni védekezésnél tehát sok évi tapasztalás után hirdethetem az egész szőlős-világnak, hogy a rézgálicznak szódával keverése ajánlatosabb a bordói lénél, melyhez mész járul.

1- ször. A szóda jobban felolvad, mint a mész: nem hágy morzsákat a lében, a mitől a permetező gép likacsai bedugulnak.

2- szor. A szódát nem mossa le az eső a levélről. Az idén rögtön a permetezés bevégzése után jött rá az a zimankós zápor a vidékünkre; semmit le nem mosott a permetezésből; olyan szép kék a szőlőm eső után, a milyennek dukál lenni egy jól nevelt szőlőnek. És mikor őszszel a szőlőlevelek már a bibor és skarlát minden szinváltozataiban pompáznak, még akkor is ott kéklenek rajtuk a

500