Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VII. fejezet

Verancsics püspök írja 1550-ben, hogy hat napig volt Nádasdy sárvári kertjében, a hol bajnoki erővel tömték belé a dinnyét. Ki is rázott a hideg - írja - alaposan. Abstenius Bornemisza Pál erdélyi és nyitrai püspök 1559-ben Nádasdy Tamáshoz lévén hivatalos dinnyeszüretre, szomorúan írja, hogy az érsekkel együtt Nagyszombatba kell mennie, s így a dinnyeszüreten nem jelenhetik meg. Szíwel-lélekkel veletek leszünk - írja -, szinte szemmel látjuk, mily nagy gyilkolást visztek véghez a pompás dinnyék között! Nyitrán a hideg és a nagy szárazság miatt nem sikerült az idén a dinnyetermés! (1559. aug. i.)

A régi magyar kastélyok és udvarházak kertjeiben több ilyen feledésbe ment kerti mulatságot is tartottak. Jámbor eleink szerették a kertet s örömest szórakoztak benne. Egy-egy megsárgult levél megemlíti például a pisztránghalászatot, a másik a fülemilevárásról emlékezik meg, a harmadik a rózsaszüretről vet néhány szót. Majd mindegyik megemlékszik közben a lantról és az énekről, a mi a kertben szólott. Szép lenne minderről közelebbit tudnunk. Sajnos, senkinek sem jutott eszébe, hogy az ilyen dolgot tolira vegye. így aztán a kert régi mulatságai feledésbe mentek. Azaz, hogy a kert gazdáival együtt ezek is örökre temetve vannak. (Jókai Mór a magyar műveltségtörténet emlékeit mesteri módon dolgozta fel. ő az egyetlen magyar író, a ki a régi dinnyeszüretet híven leírta.)

(Takáts S.: Rajzok a török világból. III. köt. 1917. 388-95. o.)

219