Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

IX. fejezet

Az 1550-ki Négyeskönyv Magyarország gyümölcsöseinek becsűjére nézve ugyanazt mondja, mit 35 évvel előbb Werbőczy, a miből az tetszik ki, hogy a gyümölcstermesztésben általán véve időközben nevezetes változás nem történt, s hogy névszerint a Csallóköz nemes gyümölcse után még régi nagy hírében állt. Azonban Sopron megyében és Pozsony megye több részeiben is kitűnő gyümölcs termett, melyet még a szomszéd ausztriai városok vásáraira is szokás volt szállítani; a mi egyszersmind annak világos bizonyságáúl szolgál, hogy a magyarországi gyümölcs jóságára nézve az ausztriait felülmúlta. Maximilián királynak egy 1573-ki, Verancsics Antalhoz intézett leveléből azt tudjuk meg, hogy az esztergomi érsek javainak előkelő gyümölcstermelése volt. Van azonkívül tudomásunk arról is, hogy Német Próna Nyitra megyében jeles szilvákat termesztett, s aszalt szilvákkal is nevezetes kereskedést űzött. A tiszai vidékek gyümölcstenyésztéséről az 1659-ki sárospataki udvarbírói utasítás nyújt némi felvilágosítást. Úgy látszik mindazonáltal, hogy az ország nyugati részeiben a nemesebb gyümölcsök tenyésztése jobb állapotban volt, mint a Tisza mentében...

(Wenzel G.: A magyar mezőgazdaság története. MTA, Bp. 1887. 183-96., 310-17., 376-84. o.)

308