ifj. Zsoldos Ferenc: Amire emlékszem 1832–1867. Egy szentesi iparoslegény vándorútja - A történelem sodrában 3. (Szentes, 2013)

Amire Emlékszem

AMIRE EMLÉKSZEM

A nap világát egy öreg nádfedelü házban láttam meg,* ha csakugyan az Apám házánál láthattam először. A ház minden kerítés nélkül állt, az udvart két oldalról a városból esős időben összetolult vizet- vezető árok kerité, de az udvaron sőt, a ház előtt az akkori öreg és fiatal szomszédok a háztulajdonos jogával nem is törődve gyalogúinak használták, később az udvaron nőtt fehér ürmöt a szomszéd fiai kedvtelésből letaposták, azok voltak még a boldog semmittevés napjai, szegény Boldogult öreg Szülém nagy bosszúságára, mert nem szerette ám hogy az udvaron keresztül-kasul jártak, annál inkább, hogy az Ürmöt letaposták, mert Ö mint öreg asszony naponként kétszer szeretett a templomba menni, azutáni idejét fonással és zsémbeléssel töltötte. Szegény boldogult édesanyámnak sok szomorú napokat okozott, mert öreg Szülémnek az a rossz szokása volt, hogy még a seprű nyelével is össze tudott veszni. Jaj volt nekem és a többi kisebb testvéreimnek, mert nem volt egyetlen nap sem, hogy mindegyikőnket ki tudja hányszor meg nem vert a söprű nyeli vei agyba- főbe, ahogy talált. Mivel mi nem szerettük az efféle ütéseket, azért bizony ha egérutat kaptunk megszaladtunk, akkor volt ám még nekünk jaj, az öreg Szüle úgy csépelt bennünket, hogy az Édesanyánk

* Szentesen született 1832. október 28-án a Lakos utcában (ma Somogyi Béla u.)

5